Faipari üzemek villamoshálózata 2.

Faipari üzemek villamoshálózata 2.

Faipari üzemek villamoshálózata 2.

Információtartalom vázlata:

  • Az érintésvédelem módjai:
  • az érintési feszültség lecsökkentése: elszigetelés, törpefeszültség
  • védőföldelés
  • gyors lekapcsolás: nullázás

Védővezető nélküli érintésvédelmi módok

1.: Az érintési feszültség lecsökkentése

Amennyiben lehetőség van rá, lecsökkenthetjük az érintési feszültséget, kis, illetve törpefeszültségű berendezések alkalmazásával. Ezzel elérhetjük azt, hogy egy esetleges meghibásodás esetén sem érheti veszélyesen nagy áramütés a gép kezelőjét.

Kisfeszültségű a berendezés, ha vannak olyan vezetői, amelyek között a névleges feszültség 50 V-nál nagyobb és 1000-1500 V-nál kisebb.

Törpefeszültségű a berendezés, ha nincsenek olyan vezetői, amelyek névleges feszültsége egymás közt, vagy a földhöz képest 50 V-nál nagyobb.

Elsősorban különösen veszélyes helyeken használják, pl. gyermekjátékoknál, vagy vizes helyeken, medencéknél. A legnagyobb biztonságosnak tekinthető váltakozó feszültség 50 V, az egyenfeszültség 120 V.

2.:Védőszigetelés alkalmazása.

Az elektromos szerkezetek szigetelésekor a gép, ember által érinthető, elektromosan vezető részeit szigeteljük el.

Az alkalmazható szigetelések fajtái:

Alapszigetelés (üzemi szigetelés) az üzemszerűen vezető részeken az áramütés elleni alapvédelemnél alkalmazható.

Kiegészítő szigetelés (védőszigetelés) az alapszigetelés kiegészítése, különálló szigetelés annak érdekében, hogy megakadályozza az áramütést az alapszigetelés meghibásodása esetén. Például a villanykapcsoló külső burkolata.

Kettős szigetelés együttesen tartalmazza az alap- és a kiegészítő szigetelést.

 

Bal oldalt Kiegészítő szigetelés, jobb oldalt a kettős szigetelés jele

Megerősített szigetelés az üzemszerűen vezető részeken alkalmazott, egyetlen szigetelőrendszer. Több olyan réteget is magában foglalhat, amelyet nem lehet egyenként alap- vagy kiegészítő szigetelésként vizsgálni.

A gépek szigetelésének nem csak az elektromos áramtól, hanem a gépbe kerülő szennyeződések káros hatásaitól is védenie kell. A védőburkolat nem csak érintés, hanem idegen szilárd tárgyak, porok nedvesség behatolása ellen is véd.

Az erősáramú villamos berendezéseket úgy kell elkészíteni, hogy az alkalmazás és az igénybevétel során végig megfeleljenek a biztonsági követelményeknek. Az egyes helyiségekben a villamos berendezések létesítési módját a helyiség jellege határozza meg. A különböző nedvességi állapot érintésvédelmi problémákat vet fel, amelyek megoldásáról gondoskodni kell.

Ennek érdekében a különböző gépeket érintésvédelmi osztályokba sorolhatjuk. Ezek az úgynevezett IP osztályok.

A védettségi fokozat jelölése két betűből és két számból áll. Az első szám az idegen testek elleni védettségi fokozatra utal, a második a víz elleni védettségre.

 

Alapszigetelés

 

Idegen testek elleni védettségi fokozatok:

  • IP 1:Tenyér, v. tenyér méretű tárgy
  • IP 2: ujj-méret
  • IP 3: 2,5mm átmérőjű tárgy
  • IP 4: 1mm átmérőjű tárgy
  • IP 5: finom por behatolhat, de bajt nem csinál
  • IP 6: finom por sem hatolhat a szerkezetbe

Víz elelni védettségi kódok:

  • 1: függőlegesen hulló vízcseppek
  • 2: 15°-nál kisebb szögben hulló vízcseppek
  • 3: permetszerű vízterhelés
  • 4: fröccsenő víz ellen.
  • 5: sugárszerűen ömlő víz
  • 6: tengeri hullám

Pl.: IP43

2.:Védőszigetelés alkalmazása.

Az elektromos szerkezetek szigetelésekor a gép, ember által érinthető, elektromosan vezető részeit szigeteljük el.

Az alkalmazható szigetelések fajtái:

Alapszigetelés (üzemi szigetelés) az üzemszerűen vezető részeken az áramütés elleni alapvédelemnél alkalmazható.

Kiegészítő szigetelés (védőszigetelés) az alapszigetelés kiegészítése, különálló szigetelés annak érdekében, hogy megakadályozza az áramütést az alapszigetelés meghibásodása esetén. Például a villanykapcsoló külső burkolata.

Kettős szigetelés együttesen tartalmazza az alap- és a kiegészítő szigetelést.

 

Bal oldalt Kiegészítő szigetelés, jobb oldalt a kettős szigetelés jele

Megerősített szigetelés az üzemszerűen vezető részeken alkalmazott, egyetlen szigetelőrendszer. Több olyan réteget is magában foglalhat, amelyet nem lehet egyenként alap- vagy kiegészítő szigetelésként vizsgálni.

A gépek szigetelésének nem csak az elektromos áramtól, hanem a gépbe kerülő szennyeződések káros hatásaitól is védenie kell. A védőburkolat nem csak érintés, hanem idegen szilárd tárgyak, porok nedvesség behatolása ellen is véd.

Az erősáramú villamos berendezéseket úgy kell elkészíteni, hogy az alkalmazás és az igénybevétel során végig megfeleljenek a biztonsági követelményeknek. Az egyes helyiségekben a villamos berendezések létesítési módját a helyiség jellege határozza meg. A különböző nedvességi állapot érintésvédelmi problémákat vet fel, amelyek megoldásáról gondoskodni kell.

Ennek érdekében a különböző gépeket érintésvédelmi osztályokba sorolhatjuk. Ezek az úgynevezett IP osztályok.

A védettségi fokozat jelölése két betűből és két számból áll. Az első szám az idegen testek elleni védettségi fokozatra utal, a második a víz elleni védettségre.

Elkerítésnél, elburkolásnál: azt akadályozzuk meg, hogy a kezelőszemély testzárlatos részhez érhessen. Hatékony védekezési mód, de csak akkor használható, ha a védendő részt nem kell üzem közben kezelni.

 

Alapszigetelés

 

Idegen testek elleni védettségi fokozatok:

  • IP 1:Tenyér, v. tenyér méretű tárgy
  • IP 2: ujj-méret
  • IP 3: 2,5mm átmérőjű tárgy
  • IP 4: 1mm átmérőjű tárgy
  • IP 5: finom por behatolhat, de bajt nem csinál
  • IP 6: finom por sem hatolhat a szerkezetbe

Víz elelni védettségi kódok:

  • 1: függőlegesen hulló vízcseppek
  • 2: 15°-nál kisebb szögben hulló vízcseppek
  • 3: permetszerű vízterhelés
  • 4: fröccsenő víz ellen.
  • 5: sugárszerűen ömlő víz
  • 6: tengeri hullám

Pl.: IP43

Környezet elszigetelésénél:

Amennyiben valamilyen oknál fogva a gép szigetelése nem lehetséges, a kezelőszemélyzetet szigeteljük el a környezettől (a környezetben lévő földpotenciáltól). Így azok hiába érintenek testet (feszültség alatt lévő részt), az elektromos áram nem képes tovább folyni.

http://sdt.sulinet.hu/Player/Default.aspx?g=f13b753f-b549-4a1d-b699-253a92d66818&cid=54a4fc7b-98b2-4992-887b-f7e9e1049703

http://www.kovox.hu/html/spec.villamosan.szigetelo.cipo.html

 

5 000 V-tal egyénileg tesztelt csizma. Megfelel az EU megfelelő szabványainak: 1000 V váltófeszülségre alkalmazható. Ez a csizma a EN50321 szabványon túl akár 20kV feszültséget is elvisel a teljes felszínén, és 30kV-ot a talpa felé (3 perces mérések). Az EN50321 szabvány szerint előírt mérést (10 kV, 3 percig, sérülésmentesen) a szabványban előírt 3 perc helyett 8 órán át is sérülésmentesen viseli el.

Korábban már említettük, hogy a védővezetős érintésvédelmi módoknál az érintésvédelemmel ellátott villamos szerkezetek testét védővezetővel kell összekötni. Ilyen megoldás a nullázás és a védőföldelés.

Ilyen módon kötik a háztartásokat a központi elektromos rendszerre.

Az elektromos áram vezetésénél 3 különböző feladatot ellátó vezetéket kell megkülönböztetnünk. Ezeket eltérő színekkel is jelöljük:

Fázis. Színe fekete, régebben vörös. Három fázis esetén az egyik fázist szokás barna vezetékkel jelölni. A fázis vezető érintése áramütést okoz.

Nulla vezető.  Színe kék.A fázis és a nulla vezető közé bekötött elektromos készüléken keresztül elektromos áram folyik. A készülék működik. A vezeték érintése nem okoz áramütést.

Védőföldelés. Színe Zöld-sárga, keresztmetszete azonos a fázisvezetőével. Rendkívül fontos, hogy zöld/sárga szigetelésű vezető csak védővezető céljára használható! A vezeték érintése nem okoz áramütést.

A vezetékeket minden esetben méretezni kell a zárlati áram termikus és dinamikus hatásaira. Amennyiben ugyanis túl nagy áramerősséget akarunk átvezetni rajtuk, szétégnek.

Alapszigetelés

Védőföldelés ( TT-rendszer)

A lényege, hogy az elektromos hálózatra rákötött fogyasztó mellett külön föld-pont van kialakítva. Ez lehet egy földbe levert fémcső is, mely hozzá van kötve a gép burkolatához. A védőföldelésnél a berendezés üzemszerűen feszültség alatt nem álló részeit, azokat a részeket, melyek csak rendellenesség esetén kerülhetnek feszültség alá  jól vezető és kisellenállású vezetékkel összekötik össze a földdel.

Minden a burkolaton jelentkező feszültség a föld felé igyekszik (hiába fogja meg az illető a burkolatot, az áram akkor sem halad át rajta)

Bizonyos háztartások még így vannak a hálózatra kötve. A ház külön földelésére vannak rákötve a háztartási gépek földelései.

Védőföldelés ( TT-rendszer)

A védőföldelés tudományosabb megfogalmazásban: Villamos hálózatoknál, berendezéseknél, a zárlati áram földbe való levezetésére alkalmas, villamos kontaktus. Érintésvédelmi szempontból, minden a talaj és a talajjal érintkező, nem szigetelőanyagú tárgyat földnek nevezzük.

Védőföldelés jele

Gyors lekapcsolás: nullázás

A nullázás (TN-rendszer, ahol T a latin terro=föld szóból ered) olyan érintésvédelmi mód, amelynél a tápláló rendszernek közvetlenül földelt üzemi vezetője van, és ezt kötik az érintésvédelemmel ellátott villamos szerkezetek testére védővezetőként.

Ahol a 230V-ot előállítják a fogyasztók számára 1 vagy 3 fázisban (transzformátor állomás), van egy kis ellenállású védőföld és ez megy a fogyasztókhoz, ahol a villanyóránál a belső hálózat (például lakás) védőföldje össze van kötve a nulla vezetővel.

(Hazánkban az áramszolgáltatói hálózatok több mint, 90%-a nullázott).

TN-C rendszer: amikor az üzemi nulla vezető közös a védővezetővel. Sehol sem építenek ki külön védővezetőt, az áram vezetésére szolgáló nulla vezetőt (jelölése N=neutral) kötik minden fogyasztó készülék testére.

A TN-S rendszerben, az üzemi nulla vezetőt a hálózat teljes hosszában szétválasztják a védővezetőtől. A nullázás 3. típusa a TN-C-S rendszer, ahol a védővezető a hálózat egy részén közös, más részén el van választva az üzemi nulla vezetőtől.

Faipari üzemek villamoshálózata 1

Faipari üzemek villamoshálózata 1

Faipari üzemek villamoshálózata 1.

Információtartalom vázlata:

  • A villamos áram élettani hatásai
  • Az érintésvédelem feladata

A villamos energia faipari felhasználása széleskörű. Használjuk gépeink meghajtására, anyagszállításra, világításra… és mindezek mellett hétköznapi életünk pótolhatatlan részét is képezi. Nincs az életnek olyan területe, ahol ne lenne rendkívül hasznos segítője az embernek. Ennek oka a villamos energia jó tulajdonságaiban rejlik:

  • Könnyen előállítható, és csak rendkívül kis mértékben terheli a környezetet.
  • Más energiákkal szemben jóval tisztább, és kényelmesebb a használata.
  • Az előre kiépített villamoshálózaton keresztül könnyen szállítható, így bárki könnyen hozzájuthat.
  • A megfelelő védőberendezések alkalmazásával használata biztonságos.

Ennek köszönhetően korunk egyik alapvető jellegzetessége a villamos energia széles körű felhasználása. Azonban a villamos energia felhasználása során is számolnunk kell a balesetek lehetőségével.

Az elektromos árammal kapcsolatos balesetek száma és súlyossága olyan jelentős, hogy a közlekedési balesetek után közvetlenül a második helyen áll. Ennek oka, hogy az emberek még manapság sem ismerik eléggé az elektromos áram természetét. Hatásaihoz még a mai napig nem szoktunk hozzá (, hiszen csak alig több mint 100 éve használjuk).

            Az első közhasznú erőművet EDISON hozta létre a New Yorki Central Parkban, és az ehhez csatlakozó 110 V-os hálózatot 1882-ben helyezték üzembe. Itt következett be az első áramütéses baleset is 1883-ban.

 

Az elektromos áram nem más, mint elektromos töltéssel rendelkező részecskék egyirányú, rendezett mozgása. Két fő jellemzője:

  • az áramerősség        jele: I              mértékegysége: A (Amper)
  •  a feszültség         jele: U             mértékegysége: V (Volt)

Elektromos feszültség megmutatja, hogy mennyi munkát végez az elektromos mező, miközben 1 C (coulomb) töltést a mező egyik pontjából a másikba áramoltat. A feszültséget kiszámíthatjuk: U = I/R,   U = W/Q

Az áramerősség  a vezető anyagban időegység alatt áramló elektromos töltésmennyiség, az őt létrehozó feszültség U, és az ennek ellenszegülő ellenállás R értékének hányadosa. I=U/R    

Az elektromos áram legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy:

  • alapvető érzékszerveinkkel nem szerezhetünk tudomást a jelenlétéről,
  • és már rendkívül kis villamos energiamennyiségek is súlyos baleseteket képesek előidézni.
  • A sérülések szempontjából az áramerősségnek van az egyik legnagyobb jelentősége:
  • Az érzékelhető áramerősség átlagosan 0,5-1 mA. Ezt nevezzük érzetküszöbnek.A veszélyes határ, kb. 10-20 mA környékén jelentkezik, mert ekkora áramütés hatására a végtagizmok görcsbe rándulhatnak, és az ember már nem tudja elengedni a vezetéket. A görcs következtében az áramütés hatása is lényegesen súlyosabb lehet. Ez az elengedési áramerősség.
  • 100 mA (azaz 0,1A) vagy ennél nagyobb áramerősség, már könnyen halálos lehet

Az áramütés súlyosságát az emberi testen átfolyó áram erősségén túl még számos dolog befolyásolhatja:

  • az emberi szervezeten átfolyó áram nagysága
  • a behatás időtartama
  • az áram útja az emberi szervezetben (mely testrészen halad át)
  • A legkedvezőbb eset, amikor a két láb hidalja át a feszültséget, a legkedvezőtlenebb, mikor a bal kéz is részt vesz az áramkörben.
  • az áram típusa, váltakozó áram esetén annak frekvenciája
  • Az egyenárammal szemben az emberi szervezet kevésbé érzékeny, mint a váltakozó árammal szemben.
  • az emberi test ellenállása
  • a bőr felületi épsége
  • az egyén testi és lelki állapota, számít-e az áramütésre, esetleg váratlanul éri…

A villamos áramütés során, a szervezeten átfolyó áram, (az áthaladó villamos töltés által közölt energia) az izmok görcsös összehúzódását, idegközpontok és idegpályák zavarát okozhatja, eszméletvesztéshez légzésbénuláshoz, szívleálláshoz vezethet…

Az áram hő-, kémiai, élettani és mágneses hatásokat gyakorolhat az emberi szervezetre.

            Hőhatása révén az elektromos áram égési sérüléseket okozhat (Ennek súlyosságát a test ellenállása, és a villamos ívet kísérő hőmérséklet is befolyásolhatja.).

Kémiai hatása abban nyilvánul meg, hogy a testnedveket elektrolitikusan megbonthatja, mely során a fejlődő gázok embóliát okozhatnak.

Egy-egy váratlan áramütés következtében az ember könnyen sokkhatás alá kerülhet, mely eszméletvesztéshez vezethet. Gyakori oka az úgynevezett másodlagos áramütéses baleseteknek, melyek elesés, vagy zuhanás miatt következnek be.

A villamos áram által okozható káros hatásokat érintésvédelemmel és a munkavégzés szabályainak betartásával tudjuk elkerülni.

Az érintésvédelem feladata, hogy megakadályozza az elektromos berendezések aktív (, áram alatt lévő) részével történő érintkezést, valamint megvédje a kezelőt, amennyiben a gép, külső burkolata egy esetleges meghibásodás (testzárlat) miatt áram alá kerülne.

Tulajdonképpen azon műszaki intézkedések és védelmi módszerek összessége, melyek célja, hogy elhárítsák az elektromos berendezések szakszerű használata során felmerülő a veszélyeket, hogy megelőzzék a villamos energia felhasználásából származó baleseteket.

Ennek számos módja van:

Az érintésvédelmet védővezetővel vagy védővezető nélkül valósíthatjuk meg.

A védővezető nélküli érintésvédelmi módok az emberi szervezeten keresztülfolyó áramot a veszélytelen érték alá korlátozzák.

A védővezetős érintésvédelmi módoknál az érintésvédelemmel ellátott villamos szerkezetek testét védővezetővel kell összekötni. Ilyen megoldás a nullázás és a védőföldelés.

Tűzvédelmi oktatás

Tűzvédelmi oktatás

A tűtvédelmi oktatás

Információtartalom vázlata:

  • Tűzvédelmi feladatok
  • A tűzkár bejelentése:
  • telefonszám: 105
  • a tűzkárbejelentés tartalma
  • Tűzveszélyességi osztályok
  • Raktározás és tárolás előírásai

    A tűzvédelemmel kapcsolatos ismeretek elsajátítása alapvető fontosságú feladat a munkahelyen dolgozó emberek biztonsága szempontjából.

    A munkahelyek tűzvédelménél elsődleges feladat a tűz keletkezésének megakadályozása. A folyamatos tervezett munkavégzés során azonban mindig akadhatnak váratlan meghibásodások. Egy elektromos zárlat, a dolgozó hanyagsága…, könnyedén tragédiához vezethet, ezért a munkahelyi tűzvédelem szempontjából koránt sem elegendő a biztonságos munkavégzés feltételeinek oktatása, gondoskodni kell:

    • A tűzjelzés feltételeinek biztosításáról,
    • az esetlegesen bekövetkezett tűzesetet követően a tűz terjedésének megakadályozásáról.

    Itt a gyors reagálás és a megfelelő tűzoltási szaktudás a legfontosabb. A káreset nagysága ugyanis szorosan összefügg a tűz keletkezése, és az oltás megkezdése között eltelt idővel. A később jelzett tűz nagyobb károkkal jár, és gyakran az oltást is megnehezíti.

    Aki tűzesetet, vagy annak közvetlen lehetőségét észleli, annak kötelessége azt haladéktalanul jelentenie (a veszély nagyságától függően közvetlen felettesének, vagy) a tűzoltóságnak. A jelentési kötelezettség elmulasztása, vagy hamis tűzjelzés bejelentése szabálysértési eljárás megkezdését vonja maga után.

    • A gyors és biztonságos menekülés, és mentés feltételeinek biztosításáról, és
    • az oltáshoz szükséges feltételek (oltóanyag, terület) biztosításáról.

    A tűz jelzésénél két alapvető feladatot különböztetünk meg:

    1. A munkahelyen belüli tűzjelzés.

    Egészségüket, vagy biztonságukat fenyegető veszély esetén, a munkavállalók riasztása kiemelt fontosságú. Jelzés esetén a munkavállalóknak azonnal be kell szüntetniük a munkavégzést, és a tűzriadó terv által előírt módon, az általa kijelölt biztonságos helyre távozva, el kell hagyniuk a létesítményt.

    A tűz jelzése történhet:

    • élő szóval, kézjelzésel
    • hangjelzéssel (szaggatott csengőszó, vagy sziréna segítségével) Ezekben az esetben a jelzőberendezést a tűzeset érzékelését követően hozza működésbe valaki.
    • Automata tűzjelző berendezéssel, mely gyakran egy időben végzi a riasztást a tűzoltóságon, és az üzemcsarnokban. (Füstérzékelő, és-vagy kihelyezett tűzjelző kapcsoló.) Ez a leghatékonyabb megoldás.

    A tűzjelző, és oltóberendezések működőképességét, rendszeres ellenőrzéssel kell biztosítani. A jogszabályban előírt időközönkénti ellenőrzést az üzembentartó (havonta, negyed-, félévente, évente…) és megfelelő szakember végzi.

    ( Az üzemeltető, a létesítmény tűzvédelmi felelőse legalább negyedévente köteles körbejárni a műhelyben található tűzjelző, és tűzoltó berendezéseket, minek során a tőle elvárható módon szemrevételezéssel ellenőrzi azok épségét, hiánytalanságát, működőképességét.)

    Az ellenőrzésről vezetett naplóba minden a vizsgálatnál tapasztalt észrevételt le kell jegyezni.

    Fontos, hogy a munkavállalók megismerjék a tűzjelzést és riasztás esetén tisztában legyenek a szükséges teendőkkel. Ennek érdekében a munkáltató köteles a munkavállalókat a munkakörüknek, képzésüknek megfelelő tűzvédelmi oktatásban részesíteni.

    Az oktatásról jegyzőkönyvet kell vezetnie, amelynek tartalmaznia kell az oktatás:

    • idejét
    • tárgyát
    • Az oktatást végző személy nevét.
    • Az oktatáson részt vevő munkavállalók névjegyzékét.

    A tűzvédelmi oktatás a munkavállaló számára kötelező, részvételét az aláírt jegyzőkönyvvel igazolja.

    Új technológia bevezetésekor, ugyancsak kötelező megismertetni a munkavállalót a vonatkozó tűzvédelmi követelményekkel.

    1. A tűzoltóság riasztása

    Már említettük, hogy aki tűzesetet, vagy annak közvetlen lehetőségét észleli, annak kötelessége azt haladéktalanul jelentenie a tűzoltóságnak. Ha esetleg erre nincs lehetősége, bejelentésével (ELVILEG) fordulhat a rendőrséghez, a mentőkhöz, a polgármesteri hivatalhoz is, vagy hívhatja a 112-es általános segélyhívó számot is… (Ezek azonban csak szükségmegoldások lehetnek, ugyanis ezek következtében eltolódhat az oltás megkezdése, és abban sem lehetünk biztosak, hogy a tűzoltóság minden az oltáshoz szükséges információt megkap.)

    A tűzoltóság ingyenesen hívható a 105-ös segélyhívó telefonszámon. Munkájukért semmilyen díjat nem számolnak fel.

    A 105-ös telefonszámon történő bejelentés esetén a telefonközpont elvileg a hívás helyéhez legközelebb lévő tűzoltó állomásra kapcsol, ennek ellenére az esetleges hibák kiküszöbölése miatt ne feledjük közölni a tűzeset pontos helyét!

    Fontos, hogy a tűzoltóság a bejelentés alapján megbízható információkhoz jusson a tűzesetről.

    A bejelentő lehetőség szerint nyugodtan és pontosan adjon választ a kérdésekre, hogy a Tűzoltóság el tudja dönteni milyen erővel, felszereléssel kell kivonulnia a helyszínre.

    A Bejelentéskor a jelzést adó személynek közölnie kell:

    – A bejelentő nevét, címét, telefonszámát

    – A tűzeset pontos helyét: város, utca, házszám, ezek hiányában helyrajzi szám

    – Milyen káreset történt, milyen típusú anyag ég, (Ennek ugyanis kiemelt jelentősége lehet az oltóanyagok megválasztásánál.) mekkora a tűz kiterjedése.

    – Személyek, egyéb épületek, anyagi javak vannak-e veszélyben.

    A bejelentést követően a bejelentő lehetőleg maradjon telefonközelben, és álljon a Tűzoltóság rendelkezésére, az esetleges további kérdések esetén.

    A tűzvédelmi oktatás:

    A Törvény fokozottan tűz- és robbanásveszélyes besorolás esetén és az öt főnél több munkavállalót foglalkoztató, valamint ötvennél több személy befogadására alkalmas létesítményt működtető munkáltatók számára, tűzvédelmi szabályzat készítését írja elő.

    ( Ez feltétele a telephelyengedély megszerzésének is!)

    A munkáltatónak tűzvédelmi oktatás keretein belül kötelessége ismertetni munkavállalóival a tűzvédelmi szabályzatban foglaltakat. És gondoskodnia kell arról is, hogy munkavállalói be is tartsák azokat.

    A tűzvédelmi szabályzat tartalmazza:

    • A munkahelyen tűzvédelmi tevékenységet ellátó személyek feladatait, kötelezettségeit
    • A létesítményben létrehozott tűzvédelmi szervezet felépítésére, működésére, irányítására, feladatára vonatkozó szabályokat
    • A dolgozók által folytatott tevékenységekre vonatkozó előírásokat
    • A munkáltató, és a munkavállalók tűzvédelmi kötelezettségeit, tűzjelzéssel, tűzoltással, műszaki mentéssel kapcsolatos feladatait.
    • Az alkalomszerű tűzveszélyes tevékenységek engedélyezési feltételeit.
    • A létesítmény különböző helységeinek tűzveszélyességi osztályba történő besorolását, illetve az ezekre vonatkozó előírásokat.

     

    „A”-„C” tűzveszélyességi osztályba sorolt épületek esetén ( a faipari üzemek többnyire „C” besorolásúak) a tűzvédelmi szabályzat mellékleteként tűzriadó tervet is kell készíteni.

    Ez tartalmazza:

    • a tűzjelzés módját, az intézményben tartózkodók, és a tűzoltóság riasztásának rendjét
    • az épületek kiürítésének, elhagyásának rendjét
    • felsorolja a tűz esetén elvégzendő tennivalókat (áramtalanítás, gázvezeték elzárása, mentés…), megnevezi a felelős személyeket
    • felhívja a figyelmet a fő veszélyforrásokra
    • mellékleteként elkészítésre kerül egy helyszínrajz is, melyen jelölve vannak a helységek tűzveszélyességi osztályai, a főkapcsolók, és a vízvételi lehetőségek, valamint az oltó anyagok és berendezések helyei.

    A tűzriadó terv biztonságos végrehajthatósága érdekében az üzemekben évente gyakorolni kell a mentést és a menekülést, melyek eredményességéről jegyzőkönyvet kell felvenni.

    Tűzvédelmi osztályok

    Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) határozza meg az üzemek kialakítására, a gépek-, berendezések üzemeltetésére vonatkozó szabályokat. A szabályzat értelmében az épületeket, és azok helységeit, az ott alkalmazott technológia és a tárolt anyagok függvényében tűzveszélyességi osztályba kell sorolni. A tűzveszélyességi osztályba sorolás az anyagok tűzveszélyességi jellemzői, fizikai-, kémiai tulajdonságai alapján történik. Ezek határozzák meg, hogy a különböző osztályokba sorolt helységekben milyen tűzvédelmi tevékenységeket kell folytatni, és milyen szabályok vonatkoznak az ott végzendő szervezett munkavégzésre.

     „A” Fokozottan tűz- és robbanásveszélyes

    Azok az üzemszerű munkavégzés közben használt, és raktározott anyagok tartoznak ide, melyek gyújtóláng hatására bármely halmazállapotban hevesen, robbanásszerűen égnek.

    „B” Tűz- és robbanásveszélyes

    Olyan helységeket sorolunk ebbe a kategóriába, melyekben a munkavégzés során olyan anyaggal dolgoznak, illetve olyan anyagok keletkeznek, melyek a levegővel robbanásveszélyes keveréket képeznek. Ilyenek a faiparban keletkező fűrész és csiszolatporok, valamint a felületkezelő üzemben felszabaduló különféle oldószergőzök.

    „C” Tűzveszélyes

    Olyan anyagok sorolandók ide, melyek gyújtólánggal vizsgált gyulladási hőmérséklete legalább 300 C°. Ilyen a faanyag is, melynek lobbanáspontja 280-300 C°. A modern porelszívó hálózatok kiépítésének köszönhetően ma már a faipari üzemek a por és forgácsleválasztó ciklonok kivételével ebbe a kategóriába sorolandók.

    „D” Mérsékelten tűzveszélyes

    300C°-nál magasabb gyulladási hőmérsékletű anyagok tartoznak ebbe a kategóriába (természetesen gyújtólánggal vizsgálva).

    „E” Mérsékelten tűzveszélyes

    Kategóriába tartoznak azok az üzemrészek melyek nem éghető anyagokkal dolgoznak, vagy amelyekben ilyen anyagok tárolása történik. Ilyenek lehetnek például a vasalatraktárak.

    Az épületek tűzveszélyességi osztályba soroláskor a létesítmény alapterületeit az A osztályból az E osztály felé haladva összesíteni kell. A magasabb tűzveszélyességi osztályt kell választani, amennyiben az ezzel összefüggésben végzett munka összesített alapterületeinek aránya meghaladja a 40%-ot. A helyiség bejáratánál és a helyiségben jól látható helyen kell elhelyezni a tűz- és robbanásveszélyre, valamint a tűzvédelmi előírásokra figyelmeztető táblákat, tiltó rendelkezéseket tartalmazó piktogramokat.

    A tűzoltóság vonulása és a gyors kiürítés érdekében a szabvány által előírt üzem előtti területet és az üzemben lévő közlekedési utakat szabadon kell hagyni. Ezeket az utakat eltorlaszolni,azokat leszűkíteni, vagy azokon anyagot raktározni, még ideiglenesen sem szabad.  Az üzemi és tároló helyiségekben az utak széleit jól láthatóan sárga, vagy fehér vonallal kell jelölni.

    A különböző tűzveszélyességi osztályokba sorolt helységekben, tűzbiztonsági szempontból csak a használatba vételi engedélyben meghatározott tevékenységeket szabad végezni, és csak az ennek megfelelően engedélyezett anyagokat szabad használni.

    Egy-egy üzemrész engedély nélküli átalakítása, minek következtében az magasabb tűzveszélyességi kategóriába kerülne, elfogadhatatlan.

    A helyiségekben csak az aktuális munkafolyamathoz szükséges anyagmennyiséget szabad tárolni. Ügyelni kell a tisztaságra, a keletkező hulladékokat folyamatosan, de legalább a munka végeztével el kell takarítani.

    Az A és a B tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségben tilos öltözőszekrényt elhelyezni, azok ajtóit önműködő csuklószerkezettel kell ellátni, és csukott állapotban kell tartani.

    A „A-C” tűzveszélyességi osztályba tartozó létesítményekben és helyiségben csak olyan gépet, eszközt szabad használni, amely nem jelent környezetére gyújtás-, vagy robbanás veszélyt.

    Az építmény helységeiben található villamos berendezések kapcsolóit és a közművek fő csatlakozóit központilag és szakaszosan is leválaszthatóan kell kialakítani. A biztonsági berendezéshez a világosításhoz és a térvilágosításhoz külön leválasztó főkapcsolót kell létesíteni.

    A villamos berendezések és az éghető anyag között olyan távolságot kell tartani, hogy a berendezés üzemszerű használata az éghető anyagra gyújtási veszélyt ne jelentsen.

    Magasban lévő munkahelyeken végzett munka-Állványok

    Magasban lévő munkahelyeken végzett munka-Állványok

    Magasban lévő munkahelyen végzett munka-Állványok

    Információtartalom vázlata:

      • A munkaállványok használatára vonatkozó munkavédelmi előírásoksok

      Ha a munkavégzés huzamosabb ideig a magasban történik, esetleg magasban történő anyagtárolásra is szükség van, már nem biztonságos a létrák használata. Ezekben az esetekben állványt kell építeni.

      Az állványépítés megfelelő szakértelmet igényel, annak szigorú előírásai vannak. Amennyiben bonyolultabb állványrendszer építésére van szükség, érdemes állványépítő cég segítségét kérni, akik az állványzattervezés mellett többnyire foglalkoznak bérbeadással, és állványzatépítéssel is.

                  A használatos állványoknak meg kell felelniük az európai szabványoknak. Kizárólag ezen, szabványos elemekből összeállított állványok tekinthetők biztonságosnak. Az előre gyártott állványok terhelhetősége általában kb. 200-600 Kg/m2. Ez függ az állványzat szintmagasságtól, szerkezetétől, a munkaszint szélességétől, az alátámasztási pontoktól…

      Az állványok teherbíró-képességét minden esetben jelölni kell! Előre gyártott állványzat esetén ezt a gyártó megadja.

      Az épületek állványozásához felépített állványokon közlekedés anyagszállítás, és folyamatos munkavégzés történik, így azok munkahelynek minősülnek. Biztonságtechnikai szempontból így különösen fontos, hogy:

      – Mindig csak szilárd egyenes talajra állítsuk fel az állványzatot. Elmozdulható anyagdarabokra, labilis alapra, vagy útban lévő emelvényekre állványt felállítani tilos!

      – Az állványokat az igénybevételnek megfelelően merevíteni kell!

      – Személyi közlekedés esetén a járófelületek szélessége legalább 60cm, áruszállítás esetén legalább 1m legyen.

      – A feljárópallókat legalább 40cm-enként csúszásgátló lécekkel kell felszerelni (teljes szélességükben).

      – a 2 m-nél magasabb állványpadozatokat, átjárókat, feljárókat védőkorláttal és lábdeszkával kell felszerelni, a korlát legalább 1 m, a lábdeszka 18 cm-es magasságra kerüljön. (Feljáróknál, pihenőknél egy közbenső korlátdeszka is szükséges.)

      – Az anyagfelhúzóknak biztonsági övet kell használni, amely az épület szilárd részéhez van rögzítve.

      – Az elkészült állványokat használatbavétel előtt, valamint hosszú munkamegszakítás vagy viharos időjárás után át kell vizsgálni. A vizsgálat pontos idejét és eredményeit a munkavédelmi naplóban kell rögzíteni.

      1.: Bakállvány:

      • Egy vagy kétszintes legfeljebb 3 m magas munkaszint kialakítására alkalmas.
      • Csak szilárd, sík talajra szabad felállítani, vagy alátétpallókra.
      • Állványpallóknak csak I. osztályú fűrészáru használható, melynek végeit abroncsacéllal körül kell pántolni. A pallón beégetéssel vagy egyéb el nem távolítható módon fel kell tüntetni a tulajdonos nevét, a palló szabvány számát, valamint a gyártási év utolsó két számjegyét. Minden használatbavétel előtt, szemrevételezéssel ellenőrizni kell azokat, különös tekintettel a sérülésekre, repedésekre.
      • Amennyiben az állvány 1m-nél magasabb, feljárót kell építeni hozzá. 2m-es munkamagasság felett lábdeszka, és korlát is szükséges.
      • A korlátdeszka oldalról védi a munkaszintet, megakadályozza a leesést.
      • A lábdeszka a munkaszintek padlóvonalában elhelyezve, nem csak a személyek, de a nagyobb tárgyak leesése ellen is védelmet nyújt.
      • A korlátdeszkát és a lábdeszkát a vonatkozó szabványnak megfelelően a pallódeszkához hasonlóan meg kell jelölni, abroncspánttal kell szerelni, és állapotát rendszeresen ellenőrizni kell.

      2.: Létraállvány:

      A magasabb építési, szerelési munkaszintek kialakítására létraállványokat használhatunk. Ezeket pallóalátétre, 2-3 m-es távolságra építjük, korlát és lábdeszkával, maximum 20 m-es magasságig.

      A létraállvány főbb elemei:

      • állvány létra,
      • állványpalló,
      • korlátdeszka, lábdeszka,
      • a kötésekhez az állványkapocs, stb.

      Az állványt teljes hosszban végigfutó, kikötődeszkák, vagy vezérdeszkák, valamint átlósan elhelyezett keresztmerevítők (andrások) merevítik.

      Fából készített létraállvány. Ma már szinte kivétel nélkül fém állványzatot használnak nagyobb magasságokhoz

       

      gördíthető, vagy fix alumínium állvány

      Ennél a konstrukciónál már nem kell külön létrákat használni, az állványlétra belső felén közlekedve csapóajtók segítségével juthatunk a munkaszintre.

       

      Ezek az állványozási módok valósággal életveszélyesek!

      Magasban lévő munkahelyeken végzett munka-Létrák

      Magasban lévő munkahelyeken végzett munka-Létrák

      Magasban lévő munkahelyen végzett munka-Létrák

      Információtartalom vázlata:

        • Magasban lévő munkahelyen ideiglenesen végzett munka
        • Létrák használatára vonatkozó munkavédelmi előírások

        A legtöbb munkahelyi és háztartási baleset létrák és állványok használatával összefüggésben következik be, ezért az egyes munkahelyeken különös gondot kell fordítani a magasban végzett munka biztonságossá tételére. Ennek megfelelően a különböző munkafolyamatokhoz mindig a megfelelően kialakított munkaállást kell használni. Fontos, hogy az állás kialakítása, elhelyezése, rögzítése, és méretei minden esetben feleljenek meg a munkavégzés jellegének, és tegyék lehetővé a biztonságos munkavégzést.

        Feleljen meg a munkavégzés jellegének, vagyis tegye lehetővé a biztonságos közlekedést, és anyagszállítást, és biztosítson elegendő helyet a munkavégzéshez szükséges anyagok, szerszámok tárolására.

        A magasban végzett munka során a hatályos jogszabályok jól körülírják a biztonságos munkavégzés feltételeit, azonban soha ne feledkezzünk meg a munkavégzés hatókörében tartózkodókról sem. Amennyiben leeső tárgyak veszélyeztethetik az arra járók testi épségét, a munkaterületet minden esetben el kell keríteni, vagy más módon, de védeni kell az alattunk tartózkodókat.

        Létrák:

        A létrák 2 méternél nagyobb (, 3 méternél kisebb) magasságú polcok, ablakok, szintek biztonságos megközelítését teszik lehetővé. Könnyen mozgathatóak, de nem minden esetben biztosítják a munkaterület megfelelő megközelíthetőségét, és a biztonságos anyagszállítást. Így leginkább ideiglenesen végzett munkákhoz alkalmazhatók. Két alaptípust különböztetünk meg:

        • támasztó létra
        • kétágú létra

        Mellettük azonban külön kategóriába sorolnám a speciális-, és a variálható szerkezetű létrákat, melyek ma már rendkívül elterjedtek.

        Lépcsős létra

        A lépcsős létra egy teleszkópos lábakkal ellátott létratípus, mely fokozatmentesen állítható lábainak köszönhetően szinteltolásos felületeken is egyszerűen és biztonságosan felállítható. Ráadásul 180°-ban széthajtható, így támasztólétraként is használható. (Bal oldali kép)

        Csuklós létra

        A csuklós létrák a csuklópontjaikon megtörhetőek, így barátságosan variálható szerkezetük. Összehajthatóak (így könnyen szállíthatóak), kétágúlétraként és támasztólétraként is használhatóak, sőt praktikus munkahíddá is átalakíthatóak. Munkahídként történő használata a munkavédelmi előírásoknak megfelelően azonban TILOS! Több féle hosszban készülnek, a jobb oldali ábrán egy 4 fokos, 3 csuklós létra variálhatósági lehetősége látható.

        Támasztólétra

        A létrák alkalmazásakor betartandó munkabiztonsági előírások:

        • A munka megkezdése előtt mindig győződjünk meg a létra megfelelő állapotáról. Soha ne használjunk sérült, vagy törött létrát!
        • A létrát mindig az oldalgerendánál támasszuk meg, soha ne a fokánál! Támasztólétrát legfeljebb 70°-ig megdöntve szabad használni!
        • Mindig biztosítsuk a létrát eldőlés ellen, a létra megfelelő szilárdságú vízszintes talajon feküdjön fel.
        • Amennyiben 3m-nél magasabban dolgozunk, használjunk biztonsági övet.
        • Az oldalgerendákat soha ne toldjuk meg, hogy a létra hosszabb legyen!
        • A létra mindig legyen legalább egy méterrel hosszabb, mint a megközelítendő szintmagasság, így biztonságosabb a létrán történő közlekedés.
        • Kétágú létrát soha ne használjunk támasztólétraként!
        • Kétágú létrán soha ne dolgozzunk lovagló helyzetben!
        • A létrán egyszerre mindig csak egy személy tartózkodjon!
        • Munkavégzés alatt mindig két lábbal álljunk a létrán!
        • Mászáskor mindig fogjuk a létra fokát, így, ha a lábunk esetleg megcsúszik, akkor is meg tudjuk tartani magunkat!
        • A mennyiben a támasztólétrát tartósabb ideig használjuk egy adott munkaszint megközelítésére, azt karfával kell felszerelni.
        • Tilos a létrán papucsban dolgozni!!!
        • A létrán igyekezzünk olyan szerszámokkal dolgozni, melyekkel könnyen tudunk bánni, azokat biztosítsuk leesés ellen.
        • Amennyiben csigán átvetett kötéllel dolgozunk, azt úgy szereljük fel, hogy oldalirányból lehessen működtetni. A függesztett teher környékét jól látható módon el kell keríteni. Függesztett teher alatt minden esetben tilos tartózkodni!
        • Ne használjunk házilag készített, rászegezett fogú létrát.

        Ez a létra nem használható biztonságosan! A létrafokok megroppanása rendkívüli módon lecsökkenti azok teherbírását!

        Kommentár nélkül

        Kommentár nélkül

        Zajártalom a faiparban

        Zajártalom a faiparban

        Zajártalom a faiparban

        Információtartalom vázlata:

        A zaj nemkívánatos hatása az emberre:

        • fiziológiai hatás
        • pszichológiai hatás

        A zajcsökkentés lehetőségei:

        • új telephely
        • zajelszigetelés, zajelnyelés
        • új korszerű gépek, megmunkáló fejek

        Mi is a zaj valójában?

        Zajnak nevezünk minden olyan hanghatást, (függetlenül a hang erősségétől) mely az emberben kellemetlen érzést kelt.

        Fizikai értelemben a hang magasságával, erősségével, intenzitásával és a hangszínnel jellemezhető. Ezek közül mi most csak a frekvenciával, és a hangerővel foglalkozunk.

        A zaj legfontosabb jellemzői:

        A frekvencia, mely a hanghullámok rezgéseinek száma másodpercenként. Mértékegysége 1/s=Hz (azaz hertz). A frekvencia határozza meg a hang magasságát minél nagyobb a rezgésszám, a hang annál magasabb. Ez rendkívül lényeges a zaj meghatározásának szempontjából, hiszen a magasabb, 2000 Hz körüli hangok jobban bántják a fülünket.

        Az emberi fül 16-20 000 Hz-es tartományban érzékeli a hangokat. Az állatok hallása azonban többnyire lényegesen kifinomultabb.

        – És a hang erősség, mely a hang intenzitásának  mérőszáma. Lényegében az egységnyi felületen, időegység alatt merőlegesen áthaladó hangenergia mennyisége. Mértékegysége: W/m2=B (azaz bel). A gyakorlatban mértékegységként ennek a tizedrészét, a decibelt (dB) használjuk.

        – a nagyon halk zaj: O-20 dB mértékű, ilyen pl. a suttogás

        – a halk zaj: 30-40 dB, mint pl. a csendes beszélgetés

        – a mérsékelt zaj: 50- 60 dB, ami az átlagos beszélgetésnek felel meg;

        – a hangos zaj: 70- 80 dB, pl. egy hangos rádióhang;

        – a nagyon hangos zaj: 90-100 dB, pl. a mentő szirénája

        – a süketítő zaj: 110-120 dB nagyságú ilyen a mennydörgés, vagy egy rakéta hangja.

         

        A munkahelyeken a még megengedhető zaj erősségét annak frekvenciájától függetlenül decibelben adjuk meg.

        A Magyarországon érvényben lévő szabvány a munkahelyeken tartósan, legfeljebb 85 dB (A- karakterisztikájú szűrővel mért)  zajterhelést enged meg. Ez, az az érték, ami a napi 8 órás munkaidő alatt még nem okoz maradandó halláskárosodást. 88dB-nél azonban ez az időtartam már a felére esik vissza. Ilyen zajterhelésnél már csupán 4 órahosszát tölthetünk el maradandó halláskárosodás veszélye nélkül. Rövid ideig (max. 30 percig) ez az érték túlléphető, de a hangerő, ezekben az esetekben sem haladhatja meg, a 135 dB-es (C- karakterisztikájú szűrővel mért) határértéket.

        (A C szűrő csillapítása alacsonyabb frekven­ciákon jóval kisebb.)

        A megengedett értékek mindenkori szem előtt tartása, a megfelelő minőségű egyéni védőeszközök használata rendkívül fontos, hiszen a zaj pszichikai, és fiziológiai ártalmakat is hordozhat magában.

        – pszichikai hatása:

        Az erős zaj kellemetlen érzést kelt, idegesít, elvonja az ember figyelmét.

        A nagy zajban dolgozó ember gyorsabban elfárad.

        Ami hatással van a munkavállaló teljesítményére, egészségi állapotára. Ingerlékenység, viselkedési zavarok lépnek fel, csökken a fizikai teljesítőképesség, megnő a hibaarány, és a munkabalesetek bekövetkezésének esélye is.

        Az, hogy a zaj milyen pszichikai hatásokat gyakorol az emberre, függ a zajhatás módjától, a külső körülményektől, és nagymértékben egyén személyes tűrőképességétől is.

        Ahogy azt már korábban is említettük, a magasabb frekvenciájú zajok, sokkal zavaróbbak, idegesítőbbek. Akárcsak a szabálytalanul váltakozó zajterhelés, mely jobban megviseli a szervezetet, mint az egyenletes zaj.

         

        – fiziológiai hatás: Kb 60dB hangerő fölött a zaj már a vegetatív idegrendszerre is hatással van. Ennek következtében megváltozhat a vérkeringés, csökkenhet a pulzus erőssége, szívpanaszok jelentkezhetnek, módosul a belső és külső elválasztású mirigyek működése, látási és anyagcserezavarok léphetnek fel, megnövekszik az agyvíz nyomása, mely fejfájást okoz…

        A tartósan magas zajszint (kb. 90dB) pedig maradandó idegrendszeri elváltozáshoz, halláskárosodás kialakulásához is vezethet, és akár 8-10 évvel is megrövidítheti az életet.

         

        A 120 dB feletti hangok már fizikai fájdalomként jelentkeznek, 160 dB-nél a dobhártya bereped, 175 dB pedig már az ember halálához vezet.

         

        Az emberi fül bizonyos mértékben képes ellenállni a különféle erősségű hangok káros hatásainak.

        Amennyiben tartósan magas zajterhelés éri, 85db alatt alkalmazkodik a meg növekedett zajszinthez. Bizonyos idő elteltével csökken, vagy akár meg is szűnik a zajhatás által kiváltott inger, és a fül már csak az erősebb ingerekre fog ismét reagálni. Ezt nevezzük adaptációnak. Az adaptáció elhúzódó jelenléte a hallás kifáradás, ilyenkor (pl. egy diszkóban eltöltött este után) a regeneráció akár több napig is eltarthat.

        Ha azonban a fül, a meg növekedett ingerekre már csak csökkent mértékben reagál, kifáradásról beszélünk. A kifáradás jelensége átmeneti hallásküszöb emelkedést okoz. Mértéke a hang intenzitásától, frekvenciájától és az egyén tűrőképességétől függ.

        A hosszabb ideig tartó nagy zaj azonban már maradandó halláskárosodást okozhat. Ebben az esetben a hallóideg végződések károsodása miatt a fül már nem képes maradéktalanul regenerálódni. Az előrehaladott zajártalom teljesen nem korrigálható, már hallókészülékkel is csak javítható.

        Silencium ipari zajvédő füldugó kiváló lehetőséget biztosít a zajos munkahelyeken, történő halláskárosodások megakadályozására. 30,9 dB-es átlagcsillapítású, és rendelkezik az OMMF minősítéssel is. A képen is látható Sound Defender füldugó, Silenciumhoz viszonyított további előnye, hogy nem zárja el teljesen a hallójáratot ami a kellő védelem mellett a beszéd és a figyelmeztető hangok meghallását is lehetővé teszi. Hallójárati, és fülkagyló kivitelben is készülnek. Ezen termékek legyártása minden esetben egyéni füllenyomat alapján történik. Viselésük kényelmes, nem akadályoz a munkában, kiváló hallásvédő tulajdonságainak köszönhetően ideális erdőgazdaságokban, fafeldolgozó iparban és egyéb más zajos munkakörnyezetben dolgozó munkavállalók számára.

        A zajcsökkentés lehetőségei:

        A faipari üzemek működésének elkerülhetetlen velejárója a zaj. A famegmunkáló gépek által keltett zaj káros hatásaitól egyéni védőeszközökkel: fültokkal, füldugóval védjük meg a dolgozókat. De nem elegendő csupán az üzemen belüli megengedett értékek szem előtt tartása. Az üzem közvetlen környezetének nyugalma érdekében a hatóságok előírják az üzemen kívül, attól megfelelő távolságban mérhető maximális zajterhelés értékeit is. A megengedett értékek nagysága nagyban függ az üzemi terület elhelyezkedésétől. Egy lakóterületen, egy kertvárosban elhelyezett üzemre jóval kisebb értékek vonatkoznak, mint pl. egy iparterületre telepített létesítményre.

        A közlekedésből származó zajterhelés megengedett mértéke nappal 65 dB, éjjel 55 dB.

        A kellemetlen szomszédok gyakori feljelentéseitől a tulajdonos gyakran csak telephelyváltással, üzemének lakott területről, iparterületre történő költöztetésével szabadulhat meg. Ez azonban csak végső megoldás lehet, hiszen egy üzem áttelepítése rendkívül magas költségekkel jár. Nem számolva a termelésből származó időkiesést…

        Szerencsére nem ez az egyetlen lehetőségünk. Az üzem zajkibocsátását jelentősen csökkenthetjük:

        • a régi, elavult technológiák leváltásával, korszerű gépek-, modern megmunkáló fejek vásárlásával, (Ezt nevezzük aktív védekezésnek, mikor is közvetlenül a kisugárzott zajteljesítményt csökkentjük.)
        • ( Passzív védekezés,) üzemi zajszigetelés telepítésével, a gépek tokozásával, vagy
        • zajvédő falak felállításával.

         

        Egy átlagos faipari üzemben a legnagyobb zajkibocsájtást a magas fordulatszámú marógépek, és a többfejes gyalugépek jelentik. Ezek lecserélésével, új, modern gépek üzembe helyezésével jelentős zajcsökkenést érhetünk el. De segítséget nyújthat a gépek nagy hanggátlású burkolattal történő elszigetelése is (tokozás). Tovább növelhető a zajgátlás hatékonysága, ha a tok és a zajforrás (gép) ill. a gép és a padló rugalmas kapcsolattal csatlakoznak egymáshoz. Ezt úgy érhetjük el, hogy pl.: rezgés elnyelő gumilapokat helyezünk a gépállvány, és az alap közé.

        A légtechnikai berendezésekbe zajtompítók

        építhetők be…

        Amennyiben ezek a megoldások nem alkalmazhatók, vagy túl költségesek lennének, az üzem, vagy üzemrész hangszigetelésének javításával is csökkenthetjük a zajkibocsátás mértékét. Ezekben, az esetekben a hangszigetelő nyílászárókkal, és a többrétegű, szendvicsszerkezetű hangszigetelt falakkal szeparáljuk el a zajos gépet környezetétől, esetleg zajvédő falat építünk az üzem lakókörnyezettel határos oldalaira. Telepítésük azonan csak abban az esetben javasolt, ha az árnyékolással megvalósítani kívánt zajcsökkentés

        nem haladja meg a 13dB-es értéket.

        Zajvédő falak:

        A zajvédő falak már bizonyítottak a közúti forgalom zajának lakóövezetektől történő távoltartásánál. Számos anyagból készülhetnek: fa, fém, beton, fa-beton kompozitok, tégla, műanyag… Telepíthetünk növénysávokat is az üzem köré a zajcsökkentés érdekében, ezek hanggátlása azonban meglehetősen csekély.

        • A zajvédő falak vastagsága rendkívül változatos lehet, általában 1-8m magas, 3-4 m hosszú szakaszokra osztott kivitelben készülnek. Visszaverik, és-, vagy elnyelik az üzemből származó zajt, így élhetőbbé teszik annak környezetét.