Az ókori Görögország

Az ókori Görögország

Az ókori Görögország

Az ókori Görögországot bútorstílus-történeti szempontból az i. e.  VIII. századtól a IV. századig vizsgáljuk. Az Ógörög stíluskorszak végét a Római Birodalom bukásához i.sz. 476-hoz kötjük.

A görögök civilizációja az egyiptomihoz és mezopotámiaihoz hasonlóan a legrégebbi kultúrák egyike. A nyelv megjelenése i.e. 2000-1500-ig vezethető vissza, tehát mintegy 4000 évesnek tekinthető.  Már az e korban élő Krétai, és Minoszi civilizáció is megdöbbentő épületeket, hatalmas templomokat épített, és bizonyosan bútorokat is készített. Ezekről azonban a templomok és paloták leégése,illetve megsemmisülése miatt nem sok emlékünk maradt. A pusztító tűzzel, kissé titokzatos módon a civilizáció is eltűnik, s fellendülés csak évszázadok múltán, az i.e. VIII. században következik be újra ezen a területen.

Társadalmi helyzet:

Az időszámításunk előtti VII. században, az ókori Hellász (, a mai Görögország) területén, szabad, egymástól független kis városállamok alakulnak ki. Sajátos kis osztálydemokráciájukban a hatalmat hol a városi polgárság, hol az azt törvénytelen eszközökkel magukhoz ragadó uralkodók, az úgynevezett türannoszok gyakorolják. A városi polgárok, a népességnek csak kis hányadát teszik ki, a más városokból származó idegenek, és a nők teljes mértékben ki vannak rekesztve a város sorsát érintő döntésekből.

A nők feladata a gyereknevelés a főzés és a szövés, szabadon legfeljebb a közösségi házat látogathatják. Az idegenek számára a polgárjog megszerzése pedig szinte lehetetlen, csak igen nagy nehézségek árán érhető el.

Az ógörög városok:

A városállamok területileg rendre egy fallal körülvett városrészből, a hozzá tartozó érdekeltségi területekből (földekből, bányákból, vas, márvány, és fa lelőhelyekből), illetve a város körül elhelyezkedő falvakból állnak.

(Bár azt meg kell jegyeznünk, hogy nem minden városállam van szükségszerűen fallal körbevéve.) Lakosságuk a néhány ezer főtől a több tízezerig terjedhet. Az ókori Görögország legnagyobb városállama Spárta volt. Területe 8600 km2. A központ lakossága alig 8000 fő, a hozzá tartozó területekkel együtt viszont mintegy 280 000 főről beszélhetünk az i.e. V. században. Athén, mint a második legnagyobb görög városállam (2600km2) lakossága ez idő alatt 310 000 fő volt. A legtöbb polisz azonban ezeknél lényegesen kisebb volt, területük alig érte el a 200 km2-t.)

A különböző városállamok saját pénzt vernek, és önálló, független egységként féltékenyen őrizik határaikat. Lakóik részben gazdálkodó, részben katonai, részben kereskedelmi életmódot folytatnak. A gazdaság alapja a rabszolgatartás. A nehéz fizikai munkát a meghódított területekről elhurcolt rabszolgák végzik. A szabad polgárok „megkímélik” magukat a fizikai munkától. Idejük nagy részét a közösségi tereken, a piactéren, a fürdőkben, a színházakban…, politikai-, üzleti ügyekkel,vitákkal…töltik.

A város legfontosabb részét a középületek, illetve a közterek, teszik ki. Leglényegesebb talán a piactér (görögül agóra), mely különböző ünnepek, találkozók, választások, atlétikai versenyek, perek, illetve színi előadások helyéül is szolgál.

Az ógörög házak:

A lakóházak falai sárból tapasztott, napon szárított téglákból, a padló agyagból, vagy döngölt sárból készül, legfeljebb az ebédlő padlózata kap díszesebb mozaik berakást. A módosabbak nagyobb, több szintes házakban laknak, melyekben esetenként külön lakrész van kialakítva a nők számára. A görög polgárok életében a lakóházak csupán alárendelt szerepet töltenek be. Berendezésük mai mércével mérve igencsak puritán.

A szobák meglehetősen sötétek és egyszerűek, csupán minimális dekorációval, és bútorzattal találkozhatunk. Díszítésül a legtöbb esetben legfeljebb csak a falfestés szolgál, de az is mértéktartó. A. Csupán fából készített heverőket, székeket, zsámolyokat, illetve ládákat találunk. A görög otthon rendkívül egyszerű.

A művészi kiteljesedésre a közösségi épületek külső és belső terei adnak lehetőséget. Legfontosabb az építészet és a szobrászat, de az ezek mellett lévő számtalan más művészeti ágban, köztük a bútorművészetben is példaértékű alkotásokkal találkozhatunk.

A görög építészet egy jellegzetes példája a Pantheon, Athén védőszentjének a temploma Kr.e. 447-432 –ben készült. Az oszlopsoron nyugvó nyeregtető, jellegzetes háromszög alakú homlokzati képet mutat (ez a timpanon). Az oszlopfajták közül a képen az alaptípus a legegyszerűbb a dór oszlop látható, mely lábazat nélküli erősen sudarlós kialakítású típus.

Az ógörög építészet legkecsesebb törzsű oszlopa, a jón oszlop, mely már tagozott lábazattal is rendelkezik. Jellegzetes eleme a csigavonalban tekeredő, páros voluta. Ebből  fejlődik ki a mégdíszesebb, úgynevezett khorintoszi oszlopfő, melyen már négy sarokra helyezett voluta található. De mindezeken kívül még számos más oszloptípussal is találkozhatunk.

A görög Pantheon

http://www.berze.hu/stilus/antik/ 2014-02-23

Akülönféle oszlopokat gyakorta emberi alakot ábrázoló szoboralakokkal is helyettesítik. Férfi alak esetén ez egy atlaszfigura, a női alakokat kariatidáknak nevezzük..

Faragott kőpillérek, domborművek, kiugró kőpárkányok… és számtalan más, tipikusan ógörög eredetű építészeti díszítőelem határozza meg az épületek külső képét. Minthogy ebben az időszakban, és még nagyon sokáig, a bútorművészet nem válik el az építőművészettől, az ógörög bútorzaton is számos ilyen, illetve, ehhez hasonló, az építészetből átvett díszítőmotívummal találkozhatunk.

http://www.jagbp.hu/JegyzetBox/Muvtori/gorog/gorogkep/kariatidakn.jpg 2014-02-23 Kariatidák oszlopcsarnoka Athén, Készült: Kr.e. 420 körül 

Az ókori görög bútorzat:

Az ókori görög művészek a lehető legmagasabb művészi értékű alkotások megteremtői. A finomság és az elegáns vonalak, a díszítőeszközök, és a motívumvilág, a maximális kényelmi funkció mellett, harmonikusan kapcsolódnak a bútorok formai kialakításához.

A történelmi görög bútorzat rekonstruálása azonban meglehetősen nehéz feladat. Fejlődésére minden bizonnyal nagy hatást gyakorolt az egyiptomi bútorművesség.

A gazdag egyiptomi leletekkel ellentétben, azonban nem maradtak fent eredeti görög bútorok az utókor számára. Az ókori görög bútorművészetre csupán a különböző domborművekből, terrakotta-szobrocskákból, vázákat dekoráló festményekből, illetve a témához kapcsolódó, meglehetősen szűkös írott irodalmi anyagból következtethetünk.

Az ókori görögök asztalos-technikája, jóval fejlettebb, mint az őket megelőző kultúrnépeké. Számos szerszámmal, famegmunkálási módszerrel, és szerkezeti megoldással náluk találkozhatunk először a világtörténelemben:

  • A munkameg­osztás magas fejlettségét mutatja, hogy a különböző faipari munkákat már külön bútor- és épületasztalos specialisták végezik.
  • Megjelenik a gyalu, mint a famegmunkálás egyik legfontosabb eszköze.
  • Az ókori Mezopotámiaiakhoz hasonlóan ismerik az esztergát is, így a bútorok lábai gyakorta esztergáltak.
  • Bútoraikat szakmailag kifogástalan fakötésekkel építik össze.
  • Már ismerik, és alkalmazzák a keret­betétes szerkezeteket, a faanyag nedvességváltozás hatására létrejövő méretváltozásának, illetve ezek káros hatásainak kiküszöbölésére.
  • Valószínűsíthetően ismerik a faanyag gőzöléssel történő hajlításának technológiáját is.
  • Megjelenik a furnérozás, mint az olcsóbb faagyag drágább anyaggal történő nemesítésének eszköze.
  • Általánossá válik a berakások díszítőelemként történő alkalmazása, és kialakulnak az intarzia (faberakás) kezdetleges eljárásai.

The gravestone of Xanthipos showing the decedent seated on a klismos 430 B.C. British Museum Chairs: a History / by florence de dampierre pg.: 21.

A bútorokat az ókori Görögországban kézművesek és olcsó rabszolga-erővel dolgozó iparos-vállalkozók állí­tják elő. 

A különböző bútorok alapanyagául: a juhar, a dió, cédrus, pálmafa, puszpáng, olajfa, és az ébenfa szolgált.

Valószínűsíthetően, mint minden más terméküket, bútoraikat is erősen színezték. A díszítőeszközök, és motívumok széles palettája jelenik meg rajtuk, alkalmazásuk azonban túlzásoktól mentes, és szemmel láthatóan független a különböző korszakok dívatjától.

A bútorkészítők, ellentétben Egyiptommal, nem keresik az újat, a különcséget, a szeszélyes formákat.

A görög művészet az idő múlásával folyamatos fejlődést mutat, egyáltalán nem jellemzőek rá a forradalmi változások.  Az idő előrehaladásával mind inkább a régi formák finomodása tapasztalható.

Alapvetően ugyanazokat a bútortípusokat használták, mint a korábbi kultúrnépek. Felesleges bútoraik nem voltak, a meglévő típusok szám szerint és formailag is a célszerűségnek voltak alárendelve.

Díszítésük mértéktartó, teljes összhangban áll a formával. Kialakításuk ergonomikus, kényelmesek, és magas használati értékkel bírnak. Tökéletesen szolgálják az ember igényeit.

A ládát, a széket, az asztalt, és az ágyat is ismerik és használják.

Díszítőeljárások:

  • Élénk színezés
  • Fa-, ezüst-, elefántcsont-, gyöngyház-berakás
  • Furnérozás
  • Faragványok

Díszítő motívumok:

  • Növényi eredetűek: akantusz, palmetta, lótusz, és egyéb növények, illetve levélsorok, és
  • Figurális jellegűek: emberi-állati alakok
  • Mértani díszítmények: csigavonal futókutya, meander, gyöngysor, fogsor, tojásléc.

Mind a növényi, a figurális, és mértani díszítő elemekből, az építészetből átvett motívumvilág köszön vissza. A különböző bútordarabokat elsősorban a szerkezeti megoldásokból eredő struktúra jellemzi (ez az úgynevezett tektonikus építési mód), mellyel gondos, világos kompozíciót alkotnak a különböző díszítőelemek. A díszítés a legtöbb esetben csupán dekoratív jellegű, nincs szimbolikus jelentősége, és nem hordoz mögöttes tartalmat.

A görög bútor művészet titka az egyszerűségében, és az alkotóelemek harmóniájában fejeződik ki.

Ládák:

A ládák az egyiptomi ládákkal rokon kialakításúak. Vastagabb pallókból készülnek, rendszerint nyeregtetővel, timpanonnal kerülnek kialakításra. Több féle típusa is fellelhető, feladatuk azonban többnyire csak a ruhák, és egyéb házi holmik tárolása.

Ülőbútorok:

A ládáknál nagyobb jelentőséggel bírnak az ülőbútorok. Ezek számtalan formai és szerkezeti kialakításban készültek: megkülönböztethetünk székeket, zsámolyokat, díszszékeket, illetve padokat.

Az ülőbútorok lábai egyiptomi munta alapján, a korai időszakban még állatláb végződéssel készülnek, később mind jobban elterjednek az egyenes esztergált típusok, de az előzőek mellettnégyszögletes keresztmetszetű kialakítással is találkozhatunk.

Leggyakoribb ülőbútor a zsámoly, vagy más néven ülőke. Kezdetben még zömök kialakításúak, egyenes, négyszög keresztmetszetű lábakkal. Szerkezetük az idő múlásával fokozatosan finomodik. Ülőfelületük növényi, vagy bőrfonatokból, esetleg párnázott kivitelben készül.

A díszszékek két fontos tipusa a trónszék és a kor egyik legjellegzetesebb bútordarabja, a görög klismos.

A trónszékek kezdetben a mezopotámiai tipusokra emlékeztetnek. Magasak, nehéz kivitelűek, merev vonalúak, háttámlával és kartámaszokkal szereltek.

A klismos: hajlított lábú, és háttámlájú, tipikusan görög bútordarab. Kialakítását tekintve az elegancia és az egyszerűség példaértékű kombinációja. A görög bútorművesség csúcsterméke, mely napjainkban is példaértékűen mutatja a művészi szintű formatervezés és a funkció tökéletes összhangját. Lábai sarló alakúan hátra hajlanak (ez növeli a szék stabilitását), a háttámla a lábhoz hasonlóan hátrahajló, és ívelt, ami kényelmes ülőpozíciót biztosít tulajdonosa számára. Vékony szelvényei kecses vonalai, könnyedséget, harmóniát árasztanak.

Néhány kivételtől eltekintve nem tartalmaz külön díszítőelemeket, egyedüli dísze a formája. Kialakítása azt sugalja, hogy már a görögök is ismerték a faagyag gőzöléssel történő hajlítását

A különböző ábrázolásokon gyakorta hajukat fonó női alakok használatában láthatók. Ebből arra következtetünk, hogy tipikusan női bútordarabok lehettek. Másrészt azonban alkalom adtán költők vagy tanítványaikat oktató filozófusok használatában is megjelennek.

A diákok az iskolában inkább padokon ülnek, ezek között egyaránt találhatunk támlás, illetve támla nélküli szerkezeteket.

A kor további jellegzetes bútora, az összecsukható, X- lábú szék, melynek ülőrészét a szétnyitott lábkeretek által megfeszített lágy bőrfelület alkotja.

De a fentieken túlmenően, még számos egyéb ülőalkalmatosságról beszélhetnénk, mint pl. a színházak kőből készült ülőhelyei, a hordozószékek, melyekben rabszolgák utaztatták gazdáikat… láthatunk továbbá egyéb, tisztázatlan szerkezetű, dobozszerű ülőalkalmatosságokat, vagy a szegények által használt egyszerű ülőköveket.

A görög Klismos http://fk-tudas.hu/wp-content/uploads/2013/10/iskola.jpg

Összecsukható szék – replika a Kelyos villából (Franciaország)

Görög támlásszék replika a Kelyos villából (Franciaország)

Görög támlásszék replika a Kelyos villából (Franciaország)

Szék replika a Kelyos villából (Franciaország)

Az ógörög ágyak:

Legnagyobb jelentőségű bútordarab az ágy, mely egyben a legáltalánosabban használt, és legjellemzőbb bútortípus.

A stíluskorszek elején, még csak alvásra, illetve pihenésre használják, később általánossá válik a rómaiaknál megszokott fekve történő étkezés, de ugyanezeket az ágyakat használták a könnyed társalgások, beszélgetések esetén is, (az étkezési pozícióhoz hasonlóan) lazán oldalra dőlve… vagy a napközbeni henyélésre. Díványokat, kanapékat is készítettek, alkalom adtán bronz, vagy vas alapanyagból is, legáltalánosabb azonban mindvégig a fa bútorzat maradt.

Az ókori görögök nem tesznek különbséget az evésre, illetve alvásra és pihenésre használt ágytípusok között ( szemben a rómaiakkal), így feltételezhetően szerkezetük és felépítésük is azonos volt. Mindhárom funkciójú ágyat a kliné névvel illették.

Homérosz idejében, írásai alapján arra következtethetünk, hogy az étkezés­nél még ültek, és az ágyat, mint bútort jobbára csak alvásra használták.

A rómaiaknak már külön szavuk volt ugyan a háló, és dísz-étkezésre szolgáló ágytípusokra, azonban ezek között sem voltak olyan lényeges különbségek…

Caroline L. Ransom STUDIES IN ANCIENT FURNITURE- FELLOW IN THE UNIVERSITY OP CHICAGO

Caroline L. Ransom STUDIES IN ANCIENT FURNITURE- FELLOW IN THE UNIVERSITY OP CHICAGO

Asztalok:

Használnak munkaasztalokat, illetve étkező-, és ivó-asztalokat is, Ezek azonban kialakításukat tekintve kevesebb hangsúlyt kapnak. A munkaasztalok dísztelenek. Az étkező és ivóasztalok kisméretűek, a fekve történő evés miatt alacsonyabbak. Többnyire három lefelé vékonyodó lábon állnak, melyek végei állatlábra emlékeztetnek, vagy begörbítettek. Gyakran nem is fából, hanem bronzból készülnek.

Caroline L. Ransom STUDIES IN ANCIENT FURNITURE- FELLOW IN THE UNIVERSITY OP CHICAGO

Görög használati asztal, bronzmodell után Kaesz Gyula-Ismerjük meg a bútorstílusokat 2018

 

Faipari üzemek villamoshálózata 2.

Faipari üzemek villamoshálózata 2.

Faipari üzemek villamoshálózata 2.

Információtartalom vázlata:

  • Az érintésvédelem módjai:
  • az érintési feszültség lecsökkentése: elszigetelés, törpefeszültség
  • védőföldelés
  • gyors lekapcsolás: nullázás

Védővezető nélküli érintésvédelmi módok

1.: Az érintési feszültség lecsökkentése

Amennyiben lehetőség van rá, lecsökkenthetjük az érintési feszültséget, kis, illetve törpefeszültségű berendezések alkalmazásával. Ezzel elérhetjük azt, hogy egy esetleges meghibásodás esetén sem érheti veszélyesen nagy áramütés a gép kezelőjét.

Kisfeszültségű a berendezés, ha vannak olyan vezetői, amelyek között a névleges feszültség 50 V-nál nagyobb és 1000-1500 V-nál kisebb.

Törpefeszültségű a berendezés, ha nincsenek olyan vezetői, amelyek névleges feszültsége egymás közt, vagy a földhöz képest 50 V-nál nagyobb.

Elsősorban különösen veszélyes helyeken használják, pl. gyermekjátékoknál, vagy vizes helyeken, medencéknél. A legnagyobb biztonságosnak tekinthető váltakozó feszültség 50 V, az egyenfeszültség 120 V.

2.:Védőszigetelés alkalmazása.

Az elektromos szerkezetek szigetelésekor a gép, ember által érinthető, elektromosan vezető részeit szigeteljük el.

Az alkalmazható szigetelések fajtái:

Alapszigetelés (üzemi szigetelés) az üzemszerűen vezető részeken az áramütés elleni alapvédelemnél alkalmazható.

Kiegészítő szigetelés (védőszigetelés) az alapszigetelés kiegészítése, különálló szigetelés annak érdekében, hogy megakadályozza az áramütést az alapszigetelés meghibásodása esetén. Például a villanykapcsoló külső burkolata.

Kettős szigetelés együttesen tartalmazza az alap- és a kiegészítő szigetelést.

 

Bal oldalt Kiegészítő szigetelés, jobb oldalt a kettős szigetelés jele

Megerősített szigetelés az üzemszerűen vezető részeken alkalmazott, egyetlen szigetelőrendszer. Több olyan réteget is magában foglalhat, amelyet nem lehet egyenként alap- vagy kiegészítő szigetelésként vizsgálni.

A gépek szigetelésének nem csak az elektromos áramtól, hanem a gépbe kerülő szennyeződések káros hatásaitól is védenie kell. A védőburkolat nem csak érintés, hanem idegen szilárd tárgyak, porok nedvesség behatolása ellen is véd.

Az erősáramú villamos berendezéseket úgy kell elkészíteni, hogy az alkalmazás és az igénybevétel során végig megfeleljenek a biztonsági követelményeknek. Az egyes helyiségekben a villamos berendezések létesítési módját a helyiség jellege határozza meg. A különböző nedvességi állapot érintésvédelmi problémákat vet fel, amelyek megoldásáról gondoskodni kell.

Ennek érdekében a különböző gépeket érintésvédelmi osztályokba sorolhatjuk. Ezek az úgynevezett IP osztályok.

A védettségi fokozat jelölése két betűből és két számból áll. Az első szám az idegen testek elleni védettségi fokozatra utal, a második a víz elleni védettségre.

 

Alapszigetelés

 

Idegen testek elleni védettségi fokozatok:

  • IP 1:Tenyér, v. tenyér méretű tárgy
  • IP 2: ujj-méret
  • IP 3: 2,5mm átmérőjű tárgy
  • IP 4: 1mm átmérőjű tárgy
  • IP 5: finom por behatolhat, de bajt nem csinál
  • IP 6: finom por sem hatolhat a szerkezetbe

Víz elelni védettségi kódok:

  • 1: függőlegesen hulló vízcseppek
  • 2: 15°-nál kisebb szögben hulló vízcseppek
  • 3: permetszerű vízterhelés
  • 4: fröccsenő víz ellen.
  • 5: sugárszerűen ömlő víz
  • 6: tengeri hullám

Pl.: IP43

2.:Védőszigetelés alkalmazása.

Az elektromos szerkezetek szigetelésekor a gép, ember által érinthető, elektromosan vezető részeit szigeteljük el.

Az alkalmazható szigetelések fajtái:

Alapszigetelés (üzemi szigetelés) az üzemszerűen vezető részeken az áramütés elleni alapvédelemnél alkalmazható.

Kiegészítő szigetelés (védőszigetelés) az alapszigetelés kiegészítése, különálló szigetelés annak érdekében, hogy megakadályozza az áramütést az alapszigetelés meghibásodása esetén. Például a villanykapcsoló külső burkolata.

Kettős szigetelés együttesen tartalmazza az alap- és a kiegészítő szigetelést.

 

Bal oldalt Kiegészítő szigetelés, jobb oldalt a kettős szigetelés jele

Megerősített szigetelés az üzemszerűen vezető részeken alkalmazott, egyetlen szigetelőrendszer. Több olyan réteget is magában foglalhat, amelyet nem lehet egyenként alap- vagy kiegészítő szigetelésként vizsgálni.

A gépek szigetelésének nem csak az elektromos áramtól, hanem a gépbe kerülő szennyeződések káros hatásaitól is védenie kell. A védőburkolat nem csak érintés, hanem idegen szilárd tárgyak, porok nedvesség behatolása ellen is véd.

Az erősáramú villamos berendezéseket úgy kell elkészíteni, hogy az alkalmazás és az igénybevétel során végig megfeleljenek a biztonsági követelményeknek. Az egyes helyiségekben a villamos berendezések létesítési módját a helyiség jellege határozza meg. A különböző nedvességi állapot érintésvédelmi problémákat vet fel, amelyek megoldásáról gondoskodni kell.

Ennek érdekében a különböző gépeket érintésvédelmi osztályokba sorolhatjuk. Ezek az úgynevezett IP osztályok.

A védettségi fokozat jelölése két betűből és két számból áll. Az első szám az idegen testek elleni védettségi fokozatra utal, a második a víz elleni védettségre.

Elkerítésnél, elburkolásnál: azt akadályozzuk meg, hogy a kezelőszemély testzárlatos részhez érhessen. Hatékony védekezési mód, de csak akkor használható, ha a védendő részt nem kell üzem közben kezelni.

 

Alapszigetelés

 

Idegen testek elleni védettségi fokozatok:

  • IP 1:Tenyér, v. tenyér méretű tárgy
  • IP 2: ujj-méret
  • IP 3: 2,5mm átmérőjű tárgy
  • IP 4: 1mm átmérőjű tárgy
  • IP 5: finom por behatolhat, de bajt nem csinál
  • IP 6: finom por sem hatolhat a szerkezetbe

Víz elelni védettségi kódok:

  • 1: függőlegesen hulló vízcseppek
  • 2: 15°-nál kisebb szögben hulló vízcseppek
  • 3: permetszerű vízterhelés
  • 4: fröccsenő víz ellen.
  • 5: sugárszerűen ömlő víz
  • 6: tengeri hullám

Pl.: IP43

Környezet elszigetelésénél:

Amennyiben valamilyen oknál fogva a gép szigetelése nem lehetséges, a kezelőszemélyzetet szigeteljük el a környezettől (a környezetben lévő földpotenciáltól). Így azok hiába érintenek testet (feszültség alatt lévő részt), az elektromos áram nem képes tovább folyni.

http://sdt.sulinet.hu/Player/Default.aspx?g=f13b753f-b549-4a1d-b699-253a92d66818&cid=54a4fc7b-98b2-4992-887b-f7e9e1049703

http://www.kovox.hu/html/spec.villamosan.szigetelo.cipo.html

 

5 000 V-tal egyénileg tesztelt csizma. Megfelel az EU megfelelő szabványainak: 1000 V váltófeszülségre alkalmazható. Ez a csizma a EN50321 szabványon túl akár 20kV feszültséget is elvisel a teljes felszínén, és 30kV-ot a talpa felé (3 perces mérések). Az EN50321 szabvány szerint előírt mérést (10 kV, 3 percig, sérülésmentesen) a szabványban előírt 3 perc helyett 8 órán át is sérülésmentesen viseli el.

Korábban már említettük, hogy a védővezetős érintésvédelmi módoknál az érintésvédelemmel ellátott villamos szerkezetek testét védővezetővel kell összekötni. Ilyen megoldás a nullázás és a védőföldelés.

Ilyen módon kötik a háztartásokat a központi elektromos rendszerre.

Az elektromos áram vezetésénél 3 különböző feladatot ellátó vezetéket kell megkülönböztetnünk. Ezeket eltérő színekkel is jelöljük:

Fázis. Színe fekete, régebben vörös. Három fázis esetén az egyik fázist szokás barna vezetékkel jelölni. A fázis vezető érintése áramütést okoz.

Nulla vezető.  Színe kék.A fázis és a nulla vezető közé bekötött elektromos készüléken keresztül elektromos áram folyik. A készülék működik. A vezeték érintése nem okoz áramütést.

Védőföldelés. Színe Zöld-sárga, keresztmetszete azonos a fázisvezetőével. Rendkívül fontos, hogy zöld/sárga szigetelésű vezető csak védővezető céljára használható! A vezeték érintése nem okoz áramütést.

A vezetékeket minden esetben méretezni kell a zárlati áram termikus és dinamikus hatásaira. Amennyiben ugyanis túl nagy áramerősséget akarunk átvezetni rajtuk, szétégnek.

Alapszigetelés

Védőföldelés ( TT-rendszer)

A lényege, hogy az elektromos hálózatra rákötött fogyasztó mellett külön föld-pont van kialakítva. Ez lehet egy földbe levert fémcső is, mely hozzá van kötve a gép burkolatához. A védőföldelésnél a berendezés üzemszerűen feszültség alatt nem álló részeit, azokat a részeket, melyek csak rendellenesség esetén kerülhetnek feszültség alá  jól vezető és kisellenállású vezetékkel összekötik össze a földdel.

Minden a burkolaton jelentkező feszültség a föld felé igyekszik (hiába fogja meg az illető a burkolatot, az áram akkor sem halad át rajta)

Bizonyos háztartások még így vannak a hálózatra kötve. A ház külön földelésére vannak rákötve a háztartási gépek földelései.

Védőföldelés ( TT-rendszer)

A védőföldelés tudományosabb megfogalmazásban: Villamos hálózatoknál, berendezéseknél, a zárlati áram földbe való levezetésére alkalmas, villamos kontaktus. Érintésvédelmi szempontból, minden a talaj és a talajjal érintkező, nem szigetelőanyagú tárgyat földnek nevezzük.

Védőföldelés jele

Gyors lekapcsolás: nullázás

A nullázás (TN-rendszer, ahol T a latin terro=föld szóból ered) olyan érintésvédelmi mód, amelynél a tápláló rendszernek közvetlenül földelt üzemi vezetője van, és ezt kötik az érintésvédelemmel ellátott villamos szerkezetek testére védővezetőként.

Ahol a 230V-ot előállítják a fogyasztók számára 1 vagy 3 fázisban (transzformátor állomás), van egy kis ellenállású védőföld és ez megy a fogyasztókhoz, ahol a villanyóránál a belső hálózat (például lakás) védőföldje össze van kötve a nulla vezetővel.

(Hazánkban az áramszolgáltatói hálózatok több mint, 90%-a nullázott).

TN-C rendszer: amikor az üzemi nulla vezető közös a védővezetővel. Sehol sem építenek ki külön védővezetőt, az áram vezetésére szolgáló nulla vezetőt (jelölése N=neutral) kötik minden fogyasztó készülék testére.

A TN-S rendszerben, az üzemi nulla vezetőt a hálózat teljes hosszában szétválasztják a védővezetőtől. A nullázás 3. típusa a TN-C-S rendszer, ahol a védővezető a hálózat egy részén közös, más részén el van választva az üzemi nulla vezetőtől.

Az ókori Mezopotámia

Az ókori Mezopotámia

Az ókori Mezopotámia

Az ókor

Az időszámításunk előtti 10. évezredet követően, mely nagyjából az utolsó jégkorszak végét jelentette, az első emberek az addigi gyűjtögető, halászó, vadászó életmódjukat feladva letelepedtek, és áttértek a földművelésre, illetve az állattenyésztésre. Ezen időszakban a közel-, és közép-keleten alakultak ki a legfejlettebb társadalmak.

Az i.e. 4. évezred elején gyors egymásutánban, és látszólag egymástól függetlenül három nagy kulturális központ alakult ki, melyek igen nagy jelentőséggel bírnak az emberiség fejlődésének történetében.

Ezeket a különböző kultúrák lakhelyéül szolgáló folyóvölgyek nevével illetve:

  • Indus-völgyi
  • Euphratész-völgyi és
  • Nílus-völgyi civilizációknak nevezzük.

Ezek közül mi most csak az Euphratész-, és Nílus-völgyi civilizációkkal foglalkozunk bővebben. Az Indus-völgyi civilizációról sajnos meglehetősen keveset tudunk. Rendkívül fejlett, csatornázott városokat hoztak létre, égetett agyagtéglákból építkeztek, és házaikban már mellékhelyiség is található volt, bútorzatuk és famegmunkálási technológiájuk azonban teljesen ismeretlen. Saját idejében a mai Pakisztán, és kisebb részben India területén helyezkedett el, meglehetősen rövid, mindössze egy ezer éves időszakban volt a környék meghatározó szereplője ( i.e. 2600-i.e.1900), majd teljesen eltűnt. Írásukat a mai napig nem sikerült megfejtenünk.

Az ókori Mezopotámia

A Mezopotámia szó jelentése folyamköz. Ez a terület az ókori Babilon és Asszíria földje, szűkebb értelemben valóban a Tigris és az Eufrátesz folyók által közbezárt területet jelenti.

Valójában azonban Babilon és Asszíria földje dél-keleten a Perzsa öböl partvidékétől észak-nyugati irányban, a Zagrosz hegyláncolatáig, illetve Libanon felé egészen a Földközi-tengerig, délen pedig Egyiptomig húzódott.

A világtörténelem során számtalan nép vonult át ezen a területen. Legjelentősebbek délen: a sumer, a babiloni, és a káld, Északon, illetve nyugaton az asszír, a hurri, és az arámi. Ezek összeolvadásából és elegyedéséből alakult ki a sajátos mezopotámiai civilizáció.

A mezopotámiai társadalom gazdasági alapja elsődlegesen a mezőgazdaság volt, melyet a gyapjú szőr-, és bőrkereskedelem egészített ki. A vidék természeti adottságaiból kifolyólag, a földek védelme és az öntözés érdekében kiterjedt víztározó és csatornarendszert kellett létesíteni, melynek már fenntartása is rendkívüli erőfeszítéseket igényelt. Ezen körülmények ellenére a rabszolgák száma meglepően alacsony.

Minthogy minden háztartás csak az önmaga szükségleteinek kielégítése céljából termelt, a rabszolgák szerepe másodrendű volt. Akárhogy is kerültek gazdáikhoz: vásárlás útján, vagy a hadjáratok zsákmányaként illetve, az adósok, azok feleségei vagy gyermekei személyében, a korabeli irodalmi anyagok alapján. A szolgák és gazdáik között nem is annyira alárendeltségi viszony, mint inkább egy kölcsönös kötelezettségekkel járó egyezség volt. Nagyon ritka volt a szökött rabszolga.

A mezopotámiai városokban a különböző mesterségek céh-szerű szervezetekbe rendeződve, a palota felügyelete alatt munkálkodtak. Legfontosabbak a kovács, az ács, és a sörfőző mesterségek voltak.

Az ókori Mezopotámia vásosai

Mezopotámia társadalmát leginkább a városállamok laza szövetsége jellemezte. Minden város saját vezetőkkel és törvényekkel rendelkezett, és a többitől elkülönülve, független, önálló életet élt (alkalom adtán akár még háborúztak is egymással).

A városok kialakításáról viszonylag keveset tudunk, a fennmaradt ábrázolások legtöbbje meglehetősen elnagyolt. Néhányon azonban világosan kivehető a fallal körülvett belső város és a falon kívül található alsó város képe, a várost védő gyakran kettős falrendszer csipkézett falai, és monumentális kapui. Azonban azt is tudnunk kell, hogy nem vett körbe szükségszerűen minden várost falrendszer. A városok központjában a jellegzetes mezopotámiai toronytemplom, a zikkurat állt. Külső képét tekintve egy lépcsőzetes piramishoz hasonlít. Legfelső szintjére, a szentélyhez hosszú lépcsősoron lehetett eljutni. Az épületet csillagvizsgálóként is használták. Az ókori mezopotámiaiak rendkívül fejlett csillagászati és matematikai tudással rendelkeztek.

Az építkezésekhez szárított agyagtéglát használtak. Mivel itt a kő ritka és értékes volt, csak nagyon fontos dolgokat készítettek belőle: törvényoszlopokat, istenek szobrait, pecsétnyomókat.

 

Leghíresebb városai:

  • Babilon ( 1150 hektár)
  • Ninive (850 hektár)
  • Uruk ( 510 hektár)

Ahhoz, hogy ezeket a méreteket el tudjuk képzelni, vegyük hozzá, hogy Athén mérete Thermisztoklész idején is mindössze 250 hektár volt.

Nagyjából ez idő tájt építették a város Zikkurat-ját is, i. e. 2100 körül mely restaurálását követően ma a fenti állapotában tekinthető meg.

http://okoricivilizaciok.network.hu/kepek/mezopotamia_varosai/zikkurat-003  2014-02-24

Pecséthenger lenyomata

A pecséthengerek a közigazgatási tisztségviselők aláírást helyettesítő eszközei voltak, melyek a korszak és a terület jellemző kőszobrászati alkotásai voltak. 

http://maga-a-valosag.hu/?page_id=43 2014-02-22

A Mezopotámiai bútorművesség:

Az ókori Mezopotámia lakói magukat széles hátú, mord külsejű robosztus alakokként ábrázolták. Az arcok ábrázolásának további jellegzetessége a sűrű vastag szemöldök, és a kiugró járomcsont.

Bútorművességükről viszonylag keveset tudunk, nem rendelkezünk olyan gazdag lelet együttessel, mint Egyiptom esetén. Bútoraik jellemzőire leginkább a különböző ábrázolásmódokból következtethetünk.

Jellemző motívumaik a szárnyas napkorong, a szfinxek, az emberfejű és bika-, vagy oroszlán testű szörnyek. Az emberiség történelmében ők használják először az esztergálás technológiáját, de a gyalut még nem ismerik. Bútoraik kialakítása gyakran kezdetleges, inkább ácsolt jellegű. A szerkezeti kialakítás hiányosságait esetenként díszes szövetekkel fedik el. A faanyagot gyakran csak váz anyagként használják, veretekkel díszítik, és olykor a szerkezeti stabilitást is ezek biztosítják. Fejlett fémművességgel rendelkeznek. A díszes veretek mellett fém gombokkal, karikákkal, arany és ezüst berakásokkal díszítik bútoraikat.

A székek, ágyak kényelmesek. Az ülő és fekvőfelületek nádszövet, vagy bőr borításúak. Az ágyak az egyiptomiakhoz hasonló szerkezetűek.

A lábak kialakítása gyakran esztergált, végződésük toboz, vagy állatláb. Az állatlábak kialakítása azonban az egyiptomi bútoroktól eltérően nem lépő állatot mintáz. A lábak többnyire szétállóak.

Jellemző bútoraik: a székek, trónusok, padok nyugágyak, asztalok, baldachinok és oltárok.

Sumer asztalos munka közben kb. i.e. 2000

Lamasszu-Dúr Sarrukínból (Louvre)

https://www.wikiwand.com/hu/Mezopot%C3%A1mia_m%C5%B1v%C3%A9szete

Prrzsa szék

Asszír szék (Mindkét ábra kő dombormű alapján rajzolva)

Az uri királysírok Puabi királynő sírja és az Uri-standard

Ur városa a mai Irak területén, Bagdad környékén helyezkedett el. Az itt feltárt királysírokból előkerült lelet együttes a sumer művészet legkorábbi emlékei közé sorolható. 1927-ben egy brit régész talált rá Puabi királynő sírjára. A királynő mellől felbecsülhetetle értékű ékszerkollekció és számos más tárgy  (Játék-tábla, edények, amulett…és többek között egy arany- és ezüstoroszlánokkal, bikafejekkel és berakásokkal díszített szán is) került elő. Egy itt talált líra rezonáló szekrényének díszítéséül szolgáló bikafej rekonstruált változata látható az alábbi képen, mely a londoni, British Múzeumban tekinthető meg. A tárgy gazdag díszítése mellett kissé különös, hogy a különböző szakirodalmak nem ejtenek szót a királynő testét rejtő fakoporsó kialakításáról, illetve, hogy a sírkamra közepén talált 2,25m hosszú faláda, melyben vélhetően a királynő ruháit tárolták, meglehetősen puritán kialakítású volt.

Az Uri-standard

A sumer ékszer- és ötvösművészet kiemelkedő alkotásai mellett itt találták meg az úgynevezett Uri-jelvényt, vagy Uri-standard-ot is. Az Uri-standard egy fa doboz, melynek rendeltetése ismeretlen. Az időszámításunk előtti  26-24. Századból származik.

A trapéz végű, ládaszerű tárgy fa kereteit valamilyen bitumenszerű anyaggal ragasztották össze, felületét gazdag berakás díszíti. Kagylókból, karneolból, vörös mészkőből és lapis lazuri mozaikokból kirakott életképek jelennek meg rajta. Jelenleg a British Museumban található.

A nagyításon látható, uralkodó trónszéke meglehetősen egyszerű kialakítású, habár az elnagyolt ábrázolásból szerkezeti felépítésére is csak nehezen következtethetünk.

A Mezopotámiából származó legrégebbi, megfejtett dokumentumok sumérül íródtak.

A sumer kultúrát tekintjük a történelem első igazi civilizációjának. Az első városok már az i.e. 8. évezredben megjelentek a környéken, igazi civilizációról általánosságban azonban csak az i.e. 4. évezredtől beszélünk. Ekkorra a városok már a szervezettség egy olyan fokára jutottak el, hogy a földművelő és kereskedő életmód mellett, a mindezen tevékenységekhez szükséges tudás központjaivá is váltak.

A sumér nép valamikor i.e. az 5.-4. évezred környékén jelent meg a folyamközben.

Az Euphratész völgyi civilizációból származtatjuk őket, származásuk azonban valójában rendkívül vitatott. Eredetükkel kapcsolatban számos elmélet született, nyelvük hovatartozása azonban a mai napig teljesen tisztázatlan.

(Felépítését tekintve azonban a magyarral rokon, úgynevezett ragozó felépítésű, de a magyar mellett közvetlen nyelvrokona a török, és néhány kaukázusi népcsoport nyelve is.)

A sumér társadalom virágkora csúcsát, i.e. 3500 – 3000 körül élte meg, hanyatlását követően azonban Babilon, és Asszíria, csaknem teljes jogú utódként követik őt. Miután a sumér nyelv a második évezred első harmadában megszűnik élő nyelv lenni, a babiloniak, az írnoki hagyomány nyelveként (mint egy szent nyelvet) még több mint egy évezreden keresztül mesterségesen életben tartják. Csak ezt követően  térnek át az akkád nyelvre (valószínűleg a társadalomban, és az uralkodói rendben bekövetkezett jelentős változások hatására).

Közös gyökerei ellenére Asszíria és Babilon viselkedése, és fejlődési iránya meglehetősen különböző irányba mutat, mely részben az ez idő tájt környéken uralkodó sajátos társadalmi, és „politikai” helyzettel magyarázható.

A földművelésre és állattenyésztésre történő átállás során Asszíria és Babilónia városai rendkívül erős politikai tényezővé fejlődtek, mely gyakorta igencsak ellenséges reakciót váltott ki a környező népcsoportok körében.

A környező törzsek, szokásaikat, életmódjukat védve gyakran igen hatékony ellenállást tanúsítottak a faluik méreteinél sokszorta nagyobb települések életmódjával és központi hatalmával szemben. Alkalom adtán elzárva a kereskedelmi utakat nehezítették az életüket, máskor vérszomjas hódítóként támadtak rájuk, de az is előfordult, hogy zsoldosokként, munkásokként kerültek a városokba.

Ennek fényében Asszíria saját biztonsága érdekében többnyire terjeszkedő politikát folytatott, igyekezte leigázni a környékbéli törzseket, Babilon azonban inkább törekedett civilizáló hatást gyakorolni környezetére, mely peremterületein sajátos, kevert összetételű ütközőállamok kialakulásához vezetett.

A mezopotámiai civilizáció babiloni irányzata valamelyest régebbi, és sokkal közelebb állt a sumér ősökhöz, mint az asszíroké. Épp ezért az asszírok akár szövetséget kötöttek velük, akár fennhatóságuk alá vonták, vagy leigázták őket, mindvégig példaképnek tekintették a babiloniakat, és kulturálisan befogadók maradtak déli testvéreikkel szemben egész történelmük alatt. (Átvették az írnoki hagyományt, az isteneiket…)

Ők teremtették meg tehát a világ első civilizált társadalmát. Nevükhöz tartozik többek között:

  • a kerék feltalálása, i.e. 4-3 évezred, de nekik tulajdonítható az agyagtégla és a kerámia felfedezésén túl még több tucat mai napig használt eszköz, tárgy, illetve eljárás megteremtése.
  • az írásbeliség megteremtése: Agyagtáblákra ékírással írtak, melyeket hatalmas könyvtárakba rendeztek. A fellelt szövegek igen változatosak. Az ékírásos táblák egy része Mezopotámia lakóinak mindennapos tevékenységét írja le, de ezek mellett találkozhatunk, irodalmi művekkel, himnuszokkal, siratókkal, ráolvasásokkal, imákkal, jogi határozatokkal, mítoszokkal, közmondásokkal, orvosi irodalommal, igazgatási okmányokkal is….
  • számos növény, mint a búza meghonosítása…
  • a kecske, a juh, a sertés, a szarvasmarha, a szamár és a ló háziasítása
  • Fejlett fémművességgel rendelkeztek. A mezopotámiai kovácsok rezet, bronzot, ezüstöt, és aranyat használtak.
  • Mindezek mellett az ókori Mezopotámia jelentős, ma is érezhető hatást gyakorolt a világ számos vallására. Minden más valláselmélet előtt meg teremtette meg az egy isten hitet, de sumer eredetre vezethető vissza az ószövetségből ismert egyetemes özönvíz mítosz is, mely egy Nipurban talált agyagtábla alapján nagyjából i.e. 11000 környékére datálható.
Faipari üzemek villamoshálózata 1

Faipari üzemek villamoshálózata 1

Faipari üzemek villamoshálózata 1.

Információtartalom vázlata:

  • A villamos áram élettani hatásai
  • Az érintésvédelem feladata

A villamos energia faipari felhasználása széleskörű. Használjuk gépeink meghajtására, anyagszállításra, világításra… és mindezek mellett hétköznapi életünk pótolhatatlan részét is képezi. Nincs az életnek olyan területe, ahol ne lenne rendkívül hasznos segítője az embernek. Ennek oka a villamos energia jó tulajdonságaiban rejlik:

  • Könnyen előállítható, és csak rendkívül kis mértékben terheli a környezetet.
  • Más energiákkal szemben jóval tisztább, és kényelmesebb a használata.
  • Az előre kiépített villamoshálózaton keresztül könnyen szállítható, így bárki könnyen hozzájuthat.
  • A megfelelő védőberendezések alkalmazásával használata biztonságos.

Ennek köszönhetően korunk egyik alapvető jellegzetessége a villamos energia széles körű felhasználása. Azonban a villamos energia felhasználása során is számolnunk kell a balesetek lehetőségével.

Az elektromos árammal kapcsolatos balesetek száma és súlyossága olyan jelentős, hogy a közlekedési balesetek után közvetlenül a második helyen áll. Ennek oka, hogy az emberek még manapság sem ismerik eléggé az elektromos áram természetét. Hatásaihoz még a mai napig nem szoktunk hozzá (, hiszen csak alig több mint 100 éve használjuk).

            Az első közhasznú erőművet EDISON hozta létre a New Yorki Central Parkban, és az ehhez csatlakozó 110 V-os hálózatot 1882-ben helyezték üzembe. Itt következett be az első áramütéses baleset is 1883-ban.

 

Az elektromos áram nem más, mint elektromos töltéssel rendelkező részecskék egyirányú, rendezett mozgása. Két fő jellemzője:

  • az áramerősség        jele: I              mértékegysége: A (Amper)
  •  a feszültség         jele: U             mértékegysége: V (Volt)

Elektromos feszültség megmutatja, hogy mennyi munkát végez az elektromos mező, miközben 1 C (coulomb) töltést a mező egyik pontjából a másikba áramoltat. A feszültséget kiszámíthatjuk: U = I/R,   U = W/Q

Az áramerősség  a vezető anyagban időegység alatt áramló elektromos töltésmennyiség, az őt létrehozó feszültség U, és az ennek ellenszegülő ellenállás R értékének hányadosa. I=U/R    

Az elektromos áram legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy:

  • alapvető érzékszerveinkkel nem szerezhetünk tudomást a jelenlétéről,
  • és már rendkívül kis villamos energiamennyiségek is súlyos baleseteket képesek előidézni.
  • A sérülések szempontjából az áramerősségnek van az egyik legnagyobb jelentősége:
  • Az érzékelhető áramerősség átlagosan 0,5-1 mA. Ezt nevezzük érzetküszöbnek.A veszélyes határ, kb. 10-20 mA környékén jelentkezik, mert ekkora áramütés hatására a végtagizmok görcsbe rándulhatnak, és az ember már nem tudja elengedni a vezetéket. A görcs következtében az áramütés hatása is lényegesen súlyosabb lehet. Ez az elengedési áramerősség.
  • 100 mA (azaz 0,1A) vagy ennél nagyobb áramerősség, már könnyen halálos lehet

Az áramütés súlyosságát az emberi testen átfolyó áram erősségén túl még számos dolog befolyásolhatja:

  • az emberi szervezeten átfolyó áram nagysága
  • a behatás időtartama
  • az áram útja az emberi szervezetben (mely testrészen halad át)
  • A legkedvezőbb eset, amikor a két láb hidalja át a feszültséget, a legkedvezőtlenebb, mikor a bal kéz is részt vesz az áramkörben.
  • az áram típusa, váltakozó áram esetén annak frekvenciája
  • Az egyenárammal szemben az emberi szervezet kevésbé érzékeny, mint a váltakozó árammal szemben.
  • az emberi test ellenállása
  • a bőr felületi épsége
  • az egyén testi és lelki állapota, számít-e az áramütésre, esetleg váratlanul éri…

A villamos áramütés során, a szervezeten átfolyó áram, (az áthaladó villamos töltés által közölt energia) az izmok görcsös összehúzódását, idegközpontok és idegpályák zavarát okozhatja, eszméletvesztéshez légzésbénuláshoz, szívleálláshoz vezethet…

Az áram hő-, kémiai, élettani és mágneses hatásokat gyakorolhat az emberi szervezetre.

            Hőhatása révén az elektromos áram égési sérüléseket okozhat (Ennek súlyosságát a test ellenállása, és a villamos ívet kísérő hőmérséklet is befolyásolhatja.).

Kémiai hatása abban nyilvánul meg, hogy a testnedveket elektrolitikusan megbonthatja, mely során a fejlődő gázok embóliát okozhatnak.

Egy-egy váratlan áramütés következtében az ember könnyen sokkhatás alá kerülhet, mely eszméletvesztéshez vezethet. Gyakori oka az úgynevezett másodlagos áramütéses baleseteknek, melyek elesés, vagy zuhanás miatt következnek be.

A villamos áram által okozható káros hatásokat érintésvédelemmel és a munkavégzés szabályainak betartásával tudjuk elkerülni.

Az érintésvédelem feladata, hogy megakadályozza az elektromos berendezések aktív (, áram alatt lévő) részével történő érintkezést, valamint megvédje a kezelőt, amennyiben a gép, külső burkolata egy esetleges meghibásodás (testzárlat) miatt áram alá kerülne.

Tulajdonképpen azon műszaki intézkedések és védelmi módszerek összessége, melyek célja, hogy elhárítsák az elektromos berendezések szakszerű használata során felmerülő a veszélyeket, hogy megelőzzék a villamos energia felhasználásából származó baleseteket.

Ennek számos módja van:

Az érintésvédelmet védővezetővel vagy védővezető nélkül valósíthatjuk meg.

A védővezető nélküli érintésvédelmi módok az emberi szervezeten keresztülfolyó áramot a veszélytelen érték alá korlátozzák.

A védővezetős érintésvédelmi módoknál az érintésvédelemmel ellátott villamos szerkezetek testét védővezetővel kell összekötni. Ilyen megoldás a nullázás és a védőföldelés.

Tűzvédelmi oktatás

Tűzvédelmi oktatás

A tűtvédelmi oktatás

Információtartalom vázlata:

  • Tűzvédelmi feladatok
  • A tűzkár bejelentése:
  • telefonszám: 105
  • a tűzkárbejelentés tartalma
  • Tűzveszélyességi osztályok
  • Raktározás és tárolás előírásai

    A tűzvédelemmel kapcsolatos ismeretek elsajátítása alapvető fontosságú feladat a munkahelyen dolgozó emberek biztonsága szempontjából.

    A munkahelyek tűzvédelménél elsődleges feladat a tűz keletkezésének megakadályozása. A folyamatos tervezett munkavégzés során azonban mindig akadhatnak váratlan meghibásodások. Egy elektromos zárlat, a dolgozó hanyagsága…, könnyedén tragédiához vezethet, ezért a munkahelyi tűzvédelem szempontjából koránt sem elegendő a biztonságos munkavégzés feltételeinek oktatása, gondoskodni kell:

    • A tűzjelzés feltételeinek biztosításáról,
    • az esetlegesen bekövetkezett tűzesetet követően a tűz terjedésének megakadályozásáról.

    Itt a gyors reagálás és a megfelelő tűzoltási szaktudás a legfontosabb. A káreset nagysága ugyanis szorosan összefügg a tűz keletkezése, és az oltás megkezdése között eltelt idővel. A később jelzett tűz nagyobb károkkal jár, és gyakran az oltást is megnehezíti.

    Aki tűzesetet, vagy annak közvetlen lehetőségét észleli, annak kötelessége azt haladéktalanul jelentenie (a veszély nagyságától függően közvetlen felettesének, vagy) a tűzoltóságnak. A jelentési kötelezettség elmulasztása, vagy hamis tűzjelzés bejelentése szabálysértési eljárás megkezdését vonja maga után.

    • A gyors és biztonságos menekülés, és mentés feltételeinek biztosításáról, és
    • az oltáshoz szükséges feltételek (oltóanyag, terület) biztosításáról.

    A tűz jelzésénél két alapvető feladatot különböztetünk meg:

    1. A munkahelyen belüli tűzjelzés.

    Egészségüket, vagy biztonságukat fenyegető veszély esetén, a munkavállalók riasztása kiemelt fontosságú. Jelzés esetén a munkavállalóknak azonnal be kell szüntetniük a munkavégzést, és a tűzriadó terv által előírt módon, az általa kijelölt biztonságos helyre távozva, el kell hagyniuk a létesítményt.

    A tűz jelzése történhet:

    • élő szóval, kézjelzésel
    • hangjelzéssel (szaggatott csengőszó, vagy sziréna segítségével) Ezekben az esetben a jelzőberendezést a tűzeset érzékelését követően hozza működésbe valaki.
    • Automata tűzjelző berendezéssel, mely gyakran egy időben végzi a riasztást a tűzoltóságon, és az üzemcsarnokban. (Füstérzékelő, és-vagy kihelyezett tűzjelző kapcsoló.) Ez a leghatékonyabb megoldás.

    A tűzjelző, és oltóberendezések működőképességét, rendszeres ellenőrzéssel kell biztosítani. A jogszabályban előírt időközönkénti ellenőrzést az üzembentartó (havonta, negyed-, félévente, évente…) és megfelelő szakember végzi.

    ( Az üzemeltető, a létesítmény tűzvédelmi felelőse legalább negyedévente köteles körbejárni a műhelyben található tűzjelző, és tűzoltó berendezéseket, minek során a tőle elvárható módon szemrevételezéssel ellenőrzi azok épségét, hiánytalanságát, működőképességét.)

    Az ellenőrzésről vezetett naplóba minden a vizsgálatnál tapasztalt észrevételt le kell jegyezni.

    Fontos, hogy a munkavállalók megismerjék a tűzjelzést és riasztás esetén tisztában legyenek a szükséges teendőkkel. Ennek érdekében a munkáltató köteles a munkavállalókat a munkakörüknek, képzésüknek megfelelő tűzvédelmi oktatásban részesíteni.

    Az oktatásról jegyzőkönyvet kell vezetnie, amelynek tartalmaznia kell az oktatás:

    • idejét
    • tárgyát
    • Az oktatást végző személy nevét.
    • Az oktatáson részt vevő munkavállalók névjegyzékét.

    A tűzvédelmi oktatás a munkavállaló számára kötelező, részvételét az aláírt jegyzőkönyvvel igazolja.

    Új technológia bevezetésekor, ugyancsak kötelező megismertetni a munkavállalót a vonatkozó tűzvédelmi követelményekkel.

    1. A tűzoltóság riasztása

    Már említettük, hogy aki tűzesetet, vagy annak közvetlen lehetőségét észleli, annak kötelessége azt haladéktalanul jelentenie a tűzoltóságnak. Ha esetleg erre nincs lehetősége, bejelentésével (ELVILEG) fordulhat a rendőrséghez, a mentőkhöz, a polgármesteri hivatalhoz is, vagy hívhatja a 112-es általános segélyhívó számot is… (Ezek azonban csak szükségmegoldások lehetnek, ugyanis ezek következtében eltolódhat az oltás megkezdése, és abban sem lehetünk biztosak, hogy a tűzoltóság minden az oltáshoz szükséges információt megkap.)

    A tűzoltóság ingyenesen hívható a 105-ös segélyhívó telefonszámon. Munkájukért semmilyen díjat nem számolnak fel.

    A 105-ös telefonszámon történő bejelentés esetén a telefonközpont elvileg a hívás helyéhez legközelebb lévő tűzoltó állomásra kapcsol, ennek ellenére az esetleges hibák kiküszöbölése miatt ne feledjük közölni a tűzeset pontos helyét!

    Fontos, hogy a tűzoltóság a bejelentés alapján megbízható információkhoz jusson a tűzesetről.

    A bejelentő lehetőség szerint nyugodtan és pontosan adjon választ a kérdésekre, hogy a Tűzoltóság el tudja dönteni milyen erővel, felszereléssel kell kivonulnia a helyszínre.

    A Bejelentéskor a jelzést adó személynek közölnie kell:

    – A bejelentő nevét, címét, telefonszámát

    – A tűzeset pontos helyét: város, utca, házszám, ezek hiányában helyrajzi szám

    – Milyen káreset történt, milyen típusú anyag ég, (Ennek ugyanis kiemelt jelentősége lehet az oltóanyagok megválasztásánál.) mekkora a tűz kiterjedése.

    – Személyek, egyéb épületek, anyagi javak vannak-e veszélyben.

    A bejelentést követően a bejelentő lehetőleg maradjon telefonközelben, és álljon a Tűzoltóság rendelkezésére, az esetleges további kérdések esetén.

    A tűzvédelmi oktatás:

    A Törvény fokozottan tűz- és robbanásveszélyes besorolás esetén és az öt főnél több munkavállalót foglalkoztató, valamint ötvennél több személy befogadására alkalmas létesítményt működtető munkáltatók számára, tűzvédelmi szabályzat készítését írja elő.

    ( Ez feltétele a telephelyengedély megszerzésének is!)

    A munkáltatónak tűzvédelmi oktatás keretein belül kötelessége ismertetni munkavállalóival a tűzvédelmi szabályzatban foglaltakat. És gondoskodnia kell arról is, hogy munkavállalói be is tartsák azokat.

    A tűzvédelmi szabályzat tartalmazza:

    • A munkahelyen tűzvédelmi tevékenységet ellátó személyek feladatait, kötelezettségeit
    • A létesítményben létrehozott tűzvédelmi szervezet felépítésére, működésére, irányítására, feladatára vonatkozó szabályokat
    • A dolgozók által folytatott tevékenységekre vonatkozó előírásokat
    • A munkáltató, és a munkavállalók tűzvédelmi kötelezettségeit, tűzjelzéssel, tűzoltással, műszaki mentéssel kapcsolatos feladatait.
    • Az alkalomszerű tűzveszélyes tevékenységek engedélyezési feltételeit.
    • A létesítmény különböző helységeinek tűzveszélyességi osztályba történő besorolását, illetve az ezekre vonatkozó előírásokat.

     

    „A”-„C” tűzveszélyességi osztályba sorolt épületek esetén ( a faipari üzemek többnyire „C” besorolásúak) a tűzvédelmi szabályzat mellékleteként tűzriadó tervet is kell készíteni.

    Ez tartalmazza:

    • a tűzjelzés módját, az intézményben tartózkodók, és a tűzoltóság riasztásának rendjét
    • az épületek kiürítésének, elhagyásának rendjét
    • felsorolja a tűz esetén elvégzendő tennivalókat (áramtalanítás, gázvezeték elzárása, mentés…), megnevezi a felelős személyeket
    • felhívja a figyelmet a fő veszélyforrásokra
    • mellékleteként elkészítésre kerül egy helyszínrajz is, melyen jelölve vannak a helységek tűzveszélyességi osztályai, a főkapcsolók, és a vízvételi lehetőségek, valamint az oltó anyagok és berendezések helyei.

    A tűzriadó terv biztonságos végrehajthatósága érdekében az üzemekben évente gyakorolni kell a mentést és a menekülést, melyek eredményességéről jegyzőkönyvet kell felvenni.

    Tűzvédelmi osztályok

    Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) határozza meg az üzemek kialakítására, a gépek-, berendezések üzemeltetésére vonatkozó szabályokat. A szabályzat értelmében az épületeket, és azok helységeit, az ott alkalmazott technológia és a tárolt anyagok függvényében tűzveszélyességi osztályba kell sorolni. A tűzveszélyességi osztályba sorolás az anyagok tűzveszélyességi jellemzői, fizikai-, kémiai tulajdonságai alapján történik. Ezek határozzák meg, hogy a különböző osztályokba sorolt helységekben milyen tűzvédelmi tevékenységeket kell folytatni, és milyen szabályok vonatkoznak az ott végzendő szervezett munkavégzésre.

     „A” Fokozottan tűz- és robbanásveszélyes

    Azok az üzemszerű munkavégzés közben használt, és raktározott anyagok tartoznak ide, melyek gyújtóláng hatására bármely halmazállapotban hevesen, robbanásszerűen égnek.

    „B” Tűz- és robbanásveszélyes

    Olyan helységeket sorolunk ebbe a kategóriába, melyekben a munkavégzés során olyan anyaggal dolgoznak, illetve olyan anyagok keletkeznek, melyek a levegővel robbanásveszélyes keveréket képeznek. Ilyenek a faiparban keletkező fűrész és csiszolatporok, valamint a felületkezelő üzemben felszabaduló különféle oldószergőzök.

    „C” Tűzveszélyes

    Olyan anyagok sorolandók ide, melyek gyújtólánggal vizsgált gyulladási hőmérséklete legalább 300 C°. Ilyen a faanyag is, melynek lobbanáspontja 280-300 C°. A modern porelszívó hálózatok kiépítésének köszönhetően ma már a faipari üzemek a por és forgácsleválasztó ciklonok kivételével ebbe a kategóriába sorolandók.

    „D” Mérsékelten tűzveszélyes

    300C°-nál magasabb gyulladási hőmérsékletű anyagok tartoznak ebbe a kategóriába (természetesen gyújtólánggal vizsgálva).

    „E” Mérsékelten tűzveszélyes

    Kategóriába tartoznak azok az üzemrészek melyek nem éghető anyagokkal dolgoznak, vagy amelyekben ilyen anyagok tárolása történik. Ilyenek lehetnek például a vasalatraktárak.

    Az épületek tűzveszélyességi osztályba soroláskor a létesítmény alapterületeit az A osztályból az E osztály felé haladva összesíteni kell. A magasabb tűzveszélyességi osztályt kell választani, amennyiben az ezzel összefüggésben végzett munka összesített alapterületeinek aránya meghaladja a 40%-ot. A helyiség bejáratánál és a helyiségben jól látható helyen kell elhelyezni a tűz- és robbanásveszélyre, valamint a tűzvédelmi előírásokra figyelmeztető táblákat, tiltó rendelkezéseket tartalmazó piktogramokat.

    A tűzoltóság vonulása és a gyors kiürítés érdekében a szabvány által előírt üzem előtti területet és az üzemben lévő közlekedési utakat szabadon kell hagyni. Ezeket az utakat eltorlaszolni,azokat leszűkíteni, vagy azokon anyagot raktározni, még ideiglenesen sem szabad.  Az üzemi és tároló helyiségekben az utak széleit jól láthatóan sárga, vagy fehér vonallal kell jelölni.

    A különböző tűzveszélyességi osztályokba sorolt helységekben, tűzbiztonsági szempontból csak a használatba vételi engedélyben meghatározott tevékenységeket szabad végezni, és csak az ennek megfelelően engedélyezett anyagokat szabad használni.

    Egy-egy üzemrész engedély nélküli átalakítása, minek következtében az magasabb tűzveszélyességi kategóriába kerülne, elfogadhatatlan.

    A helyiségekben csak az aktuális munkafolyamathoz szükséges anyagmennyiséget szabad tárolni. Ügyelni kell a tisztaságra, a keletkező hulladékokat folyamatosan, de legalább a munka végeztével el kell takarítani.

    Az A és a B tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségben tilos öltözőszekrényt elhelyezni, azok ajtóit önműködő csuklószerkezettel kell ellátni, és csukott állapotban kell tartani.

    A „A-C” tűzveszélyességi osztályba tartozó létesítményekben és helyiségben csak olyan gépet, eszközt szabad használni, amely nem jelent környezetére gyújtás-, vagy robbanás veszélyt.

    Az építmény helységeiben található villamos berendezések kapcsolóit és a közművek fő csatlakozóit központilag és szakaszosan is leválaszthatóan kell kialakítani. A biztonsági berendezéshez a világosításhoz és a térvilágosításhoz külön leválasztó főkapcsolót kell létesíteni.

    A villamos berendezések és az éghető anyag között olyan távolságot kell tartani, hogy a berendezés üzemszerű használata az éghető anyagra gyújtási veszélyt ne jelentsen.