Bevezetés: az üveg

Az üveg történelme:

Az üveg használata az ősember az obszidiánból készített szerszámaiig vezethető vissza. Az obszidián egy a természetben megtalálható vulkanikus üvegásvány. Fekete, átlátszatlan színű, éles- kagylós törésű, rendkívül kemény kőzet, melyből kiváló pengék és nyílhegyek készültek.

A wikipédia szerint legrégibb archeológiai leletek, az obszidián eszközhasználatát az időszámításunk előtti 8-9. évezredre, Mezopotámia területéhez kötik. De a Miskolc melletti Szeleta-barlangból előkerülő leletanyag bizonyítja, hogy nagyjából ugyanebben az időszakban már a hazánk területén élő ősemberek is használták ezt az ásványt.

Hogy mely népcsoport találta fel az üveget, és mikor, az a történelem homályába vész. Pilinius római író, elbeszélése időszámításunk előtt 5000 környékére, egy véletlennek köszönhetően, a mai Szíria területére teszi.

Egy vihar miatt az itt partraszálló hajósok a rakományként szállított salétrom tömbökre helyezve edényeiket, a parti homokból készítettek tűzhelyet. A nagy hőtől a salétrom megolvadt, mely a parti homokkal csillogó, drágakőhöz hasonló olvadékdarabokat képzett. Hogy ténylegesen így történt e, azt nem tudni.

A Nílus partvidékén azonban i.e. 3000-2500 körül már az üvegtárgyak készítésének több technikája is ismeretes volt.  Ekkor azonban az üveg még nem volt átlátszó. Tulajdonságait tekintve nem is hasonlított a mai üvegekre.

Üveg előállításának alapjai

Az üveggyártás technológiája, az elmúlt hat évezredben rengeteget változott, a gyártás elve azonban még ma is ugyanaz. Az üveggyártás alapanyaga: kvarchomok, szóda és mészkő (dolomit), de a tulajdonságok modifikálása céljából a különböző üvegtípusok kisebb mértékben számos más anyagot is tartalmaznak. Leggyakrabban különböző fémeket: nátriumot, káliumot, kalciumot, ólmot, magnéziumot, vagy báriumot. Legnagyobb arányú összetevője a kvarchomokból kinyerhető szilícium dioxid: SiO2,

A gyártás során a megfelelő összetételű keveréket 1500C°-ra hevítve megömlesztik, 1200C°-ra visszahűtve formázzák, majd hűtik. A megfelelő hőfokot elérve, az üveg mindenféle átmenet nélkül, hirtelen megszilárdul.

Az üveggyártás történelme

Az üvegből készített nyílászáró szerkezetek valamikor a VI. század környékén jelennek meg először Európában, fénykorukat azonban majd csak a 13 századot követően a gótika fellendülésével érik el. Az üvegeket ekkor még sík asztalokon nyújtják. Ez a módszer csak kis méretű, egyenetlen rétegvastagságú, hullámos, és meglehetősen homályos, nehezen átlátható üveglapok készítésére alkalmas. Az üveglapokat ezért ólomkeretbe foglalták, és a színek megválogatásával különböző motívumokat alakítottak ki belőlük.

Az üvegművesség ekkor még, és ezt követően is hosszú időn keresztül, nagy szakértelmet igénylő, féltett, mesterség volt, melynek különböző fogásait nagy titok övezte. A szorgalmas kutatómunka és a technológiai újítások eredményeként egyre simább felületű, és egyre tisztább üvegek gyártása vált lehetővé

Az 1700-as évek elején megjelent az úgynevezett hengerpalást üveg, mely egészen a 19. század közepéig az ablaküveg előállításának legelterjedtebb módja volt. A technológia első lépéseként üvegfújással egy palackot készítettek, melyet azt követően még az üveg forró képlékeny állapotában szétvágtak, és palástját kiterítették. Az üveg ára ekkor még mindig meglehetősen magas volt, és csak kisebb táblaméretben állt rendelkezésre. Ennek megfelelően használatukat csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak. A nyílászárók szárnyait osztólécek sűrű hálózata jellemezte, ami egyszerre az esetleges üvegtörések esetén fellépő költségeket is mérsékelte. Az üvegkészítés iparosodása, és a művészi és ipari üvegkészítés különválása nagyjából a 19 század elejére-közepére tehető. Az 1840-1860-as években az üveggyártás már ipari körülmények között zajlott. Az üvegtáblákat nagyobb méretben a tésztanyújtó gépek működési elvéhez hasonlóan forgó hengerek között formázták. Ezzel az előállítási költségek csökkentek, és a felületi minőség is javult, azonban ez még mindig messze volt a mai üvegfelületek árától, és minőségétől. A technológia továbbfejlesztéseként az 1900-as évek elején megjelent a húzott üveg, melynél a hengerek már csak adagolószerepet töltöttek be. Az üveget egy vas szerszámmal a mézbe mártott késhez hasonlóan húzzák, majd a hűlés ütemében darabolják. Ennek az eljárásnak is számos változata alakult ki, mígnem 1950-ben meg kezdődött a ma is használt Float üveg gyártása.

A nyílászárók üvegezésére használatos üvegtípusok:

• síküveg, húzott, vagy float üveg (a sima, egyszerű ablaküveg)
• Korlátozott átláthatóságú síküvegek:

                                               – homokfúvott üveg

                                               – savmart üveg

                                               – reflexiós üveg

• Anyagukban színezett Pharsol üvegek
• Biztonsági üvegek
• katedrálüveg, vagy hengerelt mintás üvegek
• tiffany-üveg