Különböző növényi magvak őrleményeiből, keményítőtartalmából, keményítőből és dextrinből készülnek. A dextrin a szénhidrátok csoportjába tartozó és a keményítővel izomer vegyületek gyűjtőneve, melyek átmenetet képeznek a keményítő és a cukor között. (Izomer= azonos szerkezeti képlet, eltérő összegképlet)
Elkészítésük rendkívül egyszerű: A többnyire fehér por alakú, magas keményítőtartalmú őrleményt (burgonyakeményítőt, búza-, rozs-, kukorica-, rizs… liszt) vízben felfőzik. A kapott sűrűn folyós, opálosan áttetsző folyadék kihűlve alkalmas papír, fa, szövetek, vagy bőr ragasztására. A ragasztott kötés (reverzibilis) hő közléssel, és nedvesítéssel bontható. Környezetbarát, és egészségre ártalmatlan ragasztók.
Fazékidejük néhány nap, de hűtőszekrényben tárolva akár egy hét is lehet. Az ipari körülmények között gyártott csirizeket gyenge savakkal, és formaldehiddel tartósítják a hosszabb felhasználhatóság érdekében (, ezek egészségre kevésbé ártalmatlanok).
A velük létrehozott ragasztásnak azonban számos rossz tulajdonsága van:
- kis zsugorodása ellenére a ragasztási szilárdsága meglehetősen alacsony
- nem vízállóak
- érzékenyek a nedvességre, penészesednek (A különböző baktériumok ugyanis a keményítőtartalom miatt még a kikeményedett ragasztót is megtámadják, mely ezt követően rohamosan veszti el ragasztóképességét.)
Mindezekért a faipari ragasztásban elsősorban, mint nyújtóanyagok játszanak szerepet.
Régen a könyvkötészetben használták kiterjedten. A faiparban, antik bútorok fiókbelsőinek, mintás papírokkal történő beborításánál találkozhatunk vele.
Cellulózalapú (cellulóznitrát, cellulóz-acetát) ragasztók:
A gyapotból vagy fából előállított cellulóz, további kémiai feldolgozásával készülő enyvek. Jelentős oldószertartalommal bírnak, így rendkívül gyúlékony, és abszolút nem környezetbarát ragasztóanyagok. Mérsékelten vízállóak, hőre lágyulnak (reverzibilis ragasztás), rugalmasak, közepes ragasztási szilárdságot biztosítanak. Elsősorban a kárpitosipar használja őket textíliák, bőrök fához történő ragasztásához.
Latexragasztó:
Nem a legtökéletesebb, de annál nagyobb történelmi jelentőséggel bíró ragasztóanyag. A gumifa tejszerű nedvéből készíthető, tulajdonságai különböző adalékanyagok hozzáadásával és vulkanizálással javíthatók. A kontaktragasztók és latex-diszperziós ragasztók alapanyaga. Vízállóan szárad, rugalmas, közepesen szilárd kötést biztosít, ami azonban nem hő-, és oldószerálló. Alkalmas szerves oldószerekben oldódó műanyagok (pl.: polisztirol) fához történő ragasztásához.
