Poliuretán műgyanta ragasztók

A kémiai úton kikeményedő műgyanta ragasztók csoportjába tartozik, a kikeményedést levegő-, illetve a faanyagban lévő nedvesség katalizálja.

A poliuretán-prepolimer (, vagy hétköznapi szóhasználatban prepo) műgyanták

• poli-izocianátokból, és
• polialkoholokból, vagy poliészterekből

poliaddíciós reakcióval előállított ragasztóanyagok. (A poliaddíció olyan kémiai reakció, melynél a reakcióban résztvevő különböző monomerek úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy eközben melléktermék nem keletkezik.)

Lehetnek egykomponensű, vagy kétkomponensű ragasztóanyagok. Az egyalkotós rendszerek a fában lévő nedvesség révén, a kétalkotós rendszerek a hozzáadott térhálósító (katalizátor) hatására keményednek ki.

Az egykomponensű ragasztóanyagok térhálósodása két fő lépésre bontható:

1. A víz hatására, a ragasztóanyagban található blokkolt izocianátokból széndioxid felszabadulása mellett aminocsoportok keletkeznek. A fejlődő CO₂ nyomás alatt, a faanyagon keresztül eltávozik a ragasztórétegből, miközben az feszültség nélkül tovább növekszik.
2. Ezt követően a keletkező aminocsoportok reakcióba lépnek a fennmaradó izocianátokkal, és a faanyagban található szabad hidroxil csoportokkal, minek hatására egy rendkívül erős kötés alakul ki. A teljes szilárdság elérése hosszú ideig tart, akár 24-48 órát is igénybe vehet.

Egykomponensű ragasztók esetén a ragasztandó anyagok nedvességtartalma, és a kötési idő hossza, szoros összefüggést mutat. Egy 12%-os nedvességtartalmú anyag ragasztásához kb. 20%-kal kevesebb időre van szükség, mint egy 9%-os nedvességtartalmúhoz.

A poliuretán ragasztóanyagok számtalan előnyös tulajdonsággal rendelkeznek:

• Tulajdonságai könnyen módosíthatók, ezáltal a legkülönfélébb alkalmazási területeken is helytállnak.
• Használhatók hideg-, meleg-, vagy forró ragasztáshoz.
• A ragasztási fuga igény szerint lehet rugalmas, vagy merev. A ragasztóanyag sárgás színe jól illeszkedik a faanyaghoz, fenyőféléknél a ragasztási fuga szinte láthatatlan.
• 100% szárazanyag tartalmú rendszerek. Réskitöltő képességük szinte egyedülálló. A ragasztóanyag kötés közben  megdagad, így laza csapozásoknál is eredményesen alkalmazható. A ragasztás szilárdsága nagyobb rétegvastagság esetén sem csökken számottevően.
• A nyíltidő széleskörű változtatásával (5-60 perc), az egyszerűbb és bonyolultabb ragasztási műveletek elvégzéséhez is találhatunk megfelelő ragasztóanyagokat.
• Segítségével nem csak porózus anyagok ragaszthatók, bátran felhasználható fa-fém, fa-műanyag, üveg, kerámia, parafa, vagy akár kő, gipsz, beton… ragasztásához is. ( Egykomponensű ragasztóknál, a különböző anyagok ragasztásánál alapfeltétel, hogy az egyiknek tartalmaznia kell bizonyos fokú nedvességet, így üveg-üveg, fém-fém… ragasztására, kötésmechanizmusuk miatt ezek a ragasztóanyagok nem használhatók!)
• A teljesen kikeményedett ragasztóréteg hőre nem lágyul, D4-es kategóriájú tartósan ellenáll a nedvesség és a hő hatásának, így az időjárás viszontagságainak kitett területeken is használható.
• A velük előállított ragasztás nagy szilárdságú, a ragasztási fuga nem kúszik, így teherviselő faszerkezetek gyártására is alkalmas.
• Tartószerkezetek gyártására leginkább az egykomponensű rendszereket használják. Az ezeken a területeken alkalmazott 11-12%-os nedvességtartalmú anyagok ugyanis elegendő nedvességet tartalmaznak a ragasztó gyors kikeményítéséhez, és így nincs szükség a ragasztóanyag kényes bekeverésére…
• Kiadósságuk rendkívül jó, kb. 200 g/m².
• Némiképp hátrányos tulajdonságnak számít, hogy a PUR ragasztóanyagoknak nincs oldószerük. Amíg a ragasztóanyag meg nem szilárdul, addig PUR-hab lemosóval eltávolítható ugyan, a kikeményedést követően azonban vegyileg oldhatatlan, ezért használatkor védőkesztyű használata javasolt.
• További hátrányos tulajdonsága, hogy az egykomponensű ragasztó meglehetősen híg, a felvitelt kövezően gyakran, még a kikeményedés előtt jelentős mennyiség kifolyik a ragasztási fugából. Erre érdemes lehet odafigyelni a ragasztási műveletet követő tárolási szakaszban.