Az ókori Mezopotámia
Az ókor
Az időszámításunk előtti 10. évezredet követően, mely nagyjából az utolsó jégkorszak végét jelentette, az első emberek az addigi gyűjtögető, halászó, vadászó életmódjukat feladva letelepedtek, és áttértek a földművelésre, illetve az állattenyésztésre. Ezen időszakban a közel-, és közép-keleten alakultak ki a legfejlettebb társadalmak.
Az i.e. 4. évezred elején gyors egymásutánban, és látszólag egymástól függetlenül három nagy kulturális központ alakult ki, melyek igen nagy jelentőséggel bírnak az emberiség fejlődésének történetében.
Ezeket a különböző kultúrák lakhelyéül szolgáló folyóvölgyek nevével illetve:
- Indus-völgyi
- Euphratész-völgyi és
- Nílus-völgyi civilizációknak nevezzük.
Ezek közül mi most csak az Euphratész-, és Nílus-völgyi civilizációkkal foglalkozunk bővebben. Az Indus-völgyi civilizációról sajnos meglehetősen keveset tudunk. Rendkívül fejlett, csatornázott városokat hoztak létre, égetett agyagtéglákból építkeztek, és házaikban már mellékhelyiség is található volt, bútorzatuk és famegmunkálási technológiájuk azonban teljesen ismeretlen. Saját idejében a mai Pakisztán, és kisebb részben India területén helyezkedett el, meglehetősen rövid, mindössze egy ezer éves időszakban volt a környék meghatározó szereplője ( i.e. 2600-i.e.1900), majd teljesen eltűnt. Írásukat a mai napig nem sikerült megfejtenünk.
Az ókori Mezopotámia
A Mezopotámia szó jelentése folyamköz. Ez a terület az ókori Babilon és Asszíria földje, szűkebb értelemben valóban a Tigris és az Eufrátesz folyók által közbezárt területet jelenti.
Valójában azonban Babilon és Asszíria földje dél-keleten a Perzsa öböl partvidékétől észak-nyugati irányban, a Zagrosz hegyláncolatáig, illetve Libanon felé egészen a Földközi-tengerig, délen pedig Egyiptomig húzódott.
A világtörténelem során számtalan nép vonult át ezen a területen. Legjelentősebbek délen: a sumer, a babiloni, és a káld, Északon, illetve nyugaton az asszír, a hurri, és az arámi. Ezek összeolvadásából és elegyedéséből alakult ki a sajátos mezopotámiai civilizáció.
A mezopotámiai társadalom gazdasági alapja elsődlegesen a mezőgazdaság volt, melyet a gyapjú szőr-, és bőrkereskedelem egészített ki. A vidék természeti adottságaiból kifolyólag, a földek védelme és az öntözés érdekében kiterjedt víztározó és csatornarendszert kellett létesíteni, melynek már fenntartása is rendkívüli erőfeszítéseket igényelt. Ezen körülmények ellenére a rabszolgák száma meglepően alacsony.
Minthogy minden háztartás csak az önmaga szükségleteinek kielégítése céljából termelt, a rabszolgák szerepe másodrendű volt. Akárhogy is kerültek gazdáikhoz: vásárlás útján, vagy a hadjáratok zsákmányaként illetve, az adósok, azok feleségei vagy gyermekei személyében, a korabeli irodalmi anyagok alapján. A szolgák és gazdáik között nem is annyira alárendeltségi viszony, mint inkább egy kölcsönös kötelezettségekkel járó egyezség volt. Nagyon ritka volt a szökött rabszolga.
A mezopotámiai városokban a különböző mesterségek céh-szerű szervezetekbe rendeződve, a palota felügyelete alatt munkálkodtak. Legfontosabbak a kovács, az ács, és a sörfőző mesterségek voltak.
Az ókori Mezopotámia vásosai
Mezopotámia társadalmát leginkább a városállamok laza szövetsége jellemezte. Minden város saját vezetőkkel és törvényekkel rendelkezett, és a többitől elkülönülve, független, önálló életet élt (alkalom adtán akár még háborúztak is egymással).
A városok kialakításáról viszonylag keveset tudunk, a fennmaradt ábrázolások legtöbbje meglehetősen elnagyolt. Néhányon azonban világosan kivehető a fallal körülvett belső város és a falon kívül található alsó város képe, a várost védő gyakran kettős falrendszer csipkézett falai, és monumentális kapui. Azonban azt is tudnunk kell, hogy nem vett körbe szükségszerűen minden várost falrendszer. A városok központjában a jellegzetes mezopotámiai toronytemplom, a zikkurat állt. Külső képét tekintve egy lépcsőzetes piramishoz hasonlít. Legfelső szintjére, a szentélyhez hosszú lépcsősoron lehetett eljutni. Az épületet csillagvizsgálóként is használták. Az ókori mezopotámiaiak rendkívül fejlett csillagászati és matematikai tudással rendelkeztek.
Az építkezésekhez szárított agyagtéglát használtak. Mivel itt a kő ritka és értékes volt, csak nagyon fontos dolgokat készítettek belőle: törvényoszlopokat, istenek szobrait, pecsétnyomókat.
Leghíresebb városai:
- Babilon ( 1150 hektár)
- Ninive (850 hektár)
- Uruk ( 510 hektár)
Ahhoz, hogy ezeket a méreteket el tudjuk képzelni, vegyük hozzá, hogy Athén mérete Thermisztoklész idején is mindössze 250 hektár volt.
Úr városának feltételezett képe, i.e. 3. évezred.
https://www.mozaweb.hu/Lecke-Vizualis_muveszetek-Muveszettortenet_5-Epiteszet-101039 2014-02-24
Nagyjából ez idő tájt építették a város Zikkurat-ját is, i. e. 2100 körül mely restaurálását követően ma a fenti állapotában tekinthető meg.
http://okoricivilizaciok.network.hu/kepek/mezopotamia_varosai/zikkurat-003 2014-02-24
Pecséthenger lenyomata
A pecséthengerek a közigazgatási tisztségviselők aláírást helyettesítő eszközei voltak, melyek a korszak és a terület jellemző kőszobrászati alkotásai voltak.
http://maga-a-valosag.hu/?page_id=43 2014-02-22
A Mezopotámiai bútorművesség:
Az ókori Mezopotámia lakói magukat széles hátú, mord külsejű robosztus alakokként ábrázolták. Az arcok ábrázolásának további jellegzetessége a sűrű vastag szemöldök, és a kiugró járomcsont.
Bútorművességükről viszonylag keveset tudunk, nem rendelkezünk olyan gazdag lelet együttessel, mint Egyiptom esetén. Bútoraik jellemzőire leginkább a különböző ábrázolásmódokból következtethetünk.
Jellemző motívumaik a szárnyas napkorong, a szfinxek, az emberfejű és bika-, vagy oroszlán testű szörnyek. Az emberiség történelmében ők használják először az esztergálás technológiáját, de a gyalut még nem ismerik. Bútoraik kialakítása gyakran kezdetleges, inkább ácsolt jellegű. A szerkezeti kialakítás hiányosságait esetenként díszes szövetekkel fedik el. A faanyagot gyakran csak váz anyagként használják, veretekkel díszítik, és olykor a szerkezeti stabilitást is ezek biztosítják. Fejlett fémművességgel rendelkeznek. A díszes veretek mellett fém gombokkal, karikákkal, arany és ezüst berakásokkal díszítik bútoraikat.
A székek, ágyak kényelmesek. Az ülő és fekvőfelületek nádszövet, vagy bőr borításúak. Az ágyak az egyiptomiakhoz hasonló szerkezetűek.
A lábak kialakítása gyakran esztergált, végződésük toboz, vagy állatláb. Az állatlábak kialakítása azonban az egyiptomi bútoroktól eltérően nem lépő állatot mintáz. A lábak többnyire szétállóak.
Jellemző bútoraik: a székek, trónusok, padok nyugágyak, asztalok, baldachinok és oltárok.
Sumer asztalos munka közben kb. i.e. 2000
Lamasszu-Dúr Sarrukínból (Louvre)
https://www.wikiwand.com/hu/Mezopot%C3%A1mia_m%C5%B1v%C3%A9szete
Prrzsa szék
Asszír szék (Mindkét ábra kő dombormű alapján rajzolva)
Az uri királysírok Puabi királynő sírja és az Uri-standard
Ur városa a mai Irak területén, Bagdad környékén helyezkedett el. Az itt feltárt királysírokból előkerült lelet együttes a sumer művészet legkorábbi emlékei közé sorolható. 1927-ben egy brit régész talált rá Puabi királynő sírjára. A királynő mellől felbecsülhetetle értékű ékszerkollekció és számos más tárgy (Játék-tábla, edények, amulett…és többek között egy arany- és ezüstoroszlánokkal, bikafejekkel és berakásokkal díszített szán is) került elő. Egy itt talált líra rezonáló szekrényének díszítéséül szolgáló bikafej rekonstruált változata látható az alábbi képen, mely a londoni, British Múzeumban tekinthető meg. A tárgy gazdag díszítése mellett kissé különös, hogy a különböző szakirodalmak nem ejtenek szót a királynő testét rejtő fakoporsó kialakításáról, illetve, hogy a sírkamra közepén talált 2,25m hosszú faláda, melyben vélhetően a királynő ruháit tárolták, meglehetősen puritán kialakítású volt.
Az Uri-standard
A sumer ékszer- és ötvösművészet kiemelkedő alkotásai mellett itt találták meg az úgynevezett Uri-jelvényt, vagy Uri-standard-ot is. Az Uri-standard egy fa doboz, melynek rendeltetése ismeretlen. Az időszámításunk előtti 26-24. Századból származik.
A trapéz végű, ládaszerű tárgy fa kereteit valamilyen bitumenszerű anyaggal ragasztották össze, felületét gazdag berakás díszíti. Kagylókból, karneolból, vörös mészkőből és lapis lazuri mozaikokból kirakott életképek jelennek meg rajta. Jelenleg a British Museumban található.
A nagyításon látható, uralkodó trónszéke meglehetősen egyszerű kialakítású, habár az elnagyolt ábrázolásból szerkezeti felépítésére is csak nehezen következtethetünk.
A Mezopotámiából származó legrégebbi, megfejtett dokumentumok sumérül íródtak.
A sumer kultúrát tekintjük a történelem első igazi civilizációjának. Az első városok már az i.e. 8. évezredben megjelentek a környéken, igazi civilizációról általánosságban azonban csak az i.e. 4. évezredtől beszélünk. Ekkorra a városok már a szervezettség egy olyan fokára jutottak el, hogy a földművelő és kereskedő életmód mellett, a mindezen tevékenységekhez szükséges tudás központjaivá is váltak.
A sumér nép valamikor i.e. az 5.-4. évezred környékén jelent meg a folyamközben.
Az Euphratész völgyi civilizációból származtatjuk őket, származásuk azonban valójában rendkívül vitatott. Eredetükkel kapcsolatban számos elmélet született, nyelvük hovatartozása azonban a mai napig teljesen tisztázatlan.
(Felépítését tekintve azonban a magyarral rokon, úgynevezett ragozó felépítésű, de a magyar mellett közvetlen nyelvrokona a török, és néhány kaukázusi népcsoport nyelve is.)
A sumér társadalom virágkora csúcsát, i.e. 3500 – 3000 körül élte meg, hanyatlását követően azonban Babilon, és Asszíria, csaknem teljes jogú utódként követik őt. Miután a sumér nyelv a második évezred első harmadában megszűnik élő nyelv lenni, a babiloniak, az írnoki hagyomány nyelveként (mint egy szent nyelvet) még több mint egy évezreden keresztül mesterségesen életben tartják. Csak ezt követően térnek át az akkád nyelvre (valószínűleg a társadalomban, és az uralkodói rendben bekövetkezett jelentős változások hatására).
Közös gyökerei ellenére Asszíria és Babilon viselkedése, és fejlődési iránya meglehetősen különböző irányba mutat, mely részben az ez idő tájt környéken uralkodó sajátos társadalmi, és „politikai” helyzettel magyarázható.
A földművelésre és állattenyésztésre történő átállás során Asszíria és Babilónia városai rendkívül erős politikai tényezővé fejlődtek, mely gyakorta igencsak ellenséges reakciót váltott ki a környező népcsoportok körében.
A környező törzsek, szokásaikat, életmódjukat védve gyakran igen hatékony ellenállást tanúsítottak a faluik méreteinél sokszorta nagyobb települések életmódjával és központi hatalmával szemben. Alkalom adtán elzárva a kereskedelmi utakat nehezítették az életüket, máskor vérszomjas hódítóként támadtak rájuk, de az is előfordult, hogy zsoldosokként, munkásokként kerültek a városokba.
Ennek fényében Asszíria saját biztonsága érdekében többnyire terjeszkedő politikát folytatott, igyekezte leigázni a környékbéli törzseket, Babilon azonban inkább törekedett civilizáló hatást gyakorolni környezetére, mely peremterületein sajátos, kevert összetételű ütközőállamok kialakulásához vezetett.
A mezopotámiai civilizáció babiloni irányzata valamelyest régebbi, és sokkal közelebb állt a sumér ősökhöz, mint az asszíroké. Épp ezért az asszírok akár szövetséget kötöttek velük, akár fennhatóságuk alá vonták, vagy leigázták őket, mindvégig példaképnek tekintették a babiloniakat, és kulturálisan befogadók maradtak déli testvéreikkel szemben egész történelmük alatt. (Átvették az írnoki hagyományt, az isteneiket…)
Ők teremtették meg tehát a világ első civilizált társadalmát. Nevükhöz tartozik többek között:
- a kerék feltalálása, i.e. 4-3 évezred, de nekik tulajdonítható az agyagtégla és a kerámia felfedezésén túl még több tucat mai napig használt eszköz, tárgy, illetve eljárás megteremtése.
- az írásbeliség megteremtése: Agyagtáblákra ékírással írtak, melyeket hatalmas könyvtárakba rendeztek. A fellelt szövegek igen változatosak. Az ékírásos táblák egy része Mezopotámia lakóinak mindennapos tevékenységét írja le, de ezek mellett találkozhatunk, irodalmi művekkel, himnuszokkal, siratókkal, ráolvasásokkal, imákkal, jogi határozatokkal, mítoszokkal, közmondásokkal, orvosi irodalommal, igazgatási okmányokkal is….
- számos növény, mint a búza meghonosítása…
- a kecske, a juh, a sertés, a szarvasmarha, a szamár és a ló háziasítása
- Fejlett fémművességgel rendelkeztek. A mezopotámiai kovácsok rezet, bronzot, ezüstöt, és aranyat használtak.
- Mindezek mellett az ókori Mezopotámia jelentős, ma is érezhető hatást gyakorolt a világ számos vallására. Minden más valláselmélet előtt meg teremtette meg az egy isten hitet, de sumer eredetre vezethető vissza az ószövetségből ismert egyetemes özönvíz mítosz is, mely egy Nipurban talált agyagtábla alapján nagyjából i.e. 11000 környékére datálható.