Pácolás műveletei
1.: Faanyag kiválasztása
A pácolás első, és egyben egyik legfontosabb lépése a megfelelő anyag kiválasztása. Megfelelő minőségű pácolt felületeket csak gondosan válogatott alapanyagokból lehet készíteni. Az anyag kiválasztásánál a következő dolgokra ügyeljünk:
– Kerüljük a túlságosan porózus, gyantás, elszíneződött, vagy repedezett anyagokat (szükség esetén végezzünk gyantamentesítést).
– A felületek mindig gondosan legyenek megtisztítva, azok portól, vegyszermaradványoktól, egyéb szennyeződésektől mentesek legyenek.
– Mindig vegyük figyelembe, hogy az anyag jobb és baloldala eltérő nedvszívó képességgel rendelkezhet.
– A sugármetszésű faanyagba a pác mindig nehezebben szívódik be.
2.: Felületek előkészítése
A pácolandó felületek előkészítése hihetetlenül nagy gondosságot igényel.
– A felületkezelés előkészítéseként használt halványító, gyantamentesítő, vagy folteltávolító anyagok vegyszermaradványainak eltávolításánál mindig nagyon alaposan kell eljárni. Ezek a vegyszermaradványok ugyanis a felület foltosodását okozhatják.
– Mindig vegyük figyelembe, hogy a felület hibáinak javításához használt különféle viaszokon, vagy folyékony fákon a pác eltérő színben, illetve árnyalatban jelenhet meg. Használatuk előtt végezzünk próbapácolást! A javítóanyag színének megváltoztatásával vagy a folyékonyfa páccal történő színezésével a színeltérések mérsékelhetők, vagy teljesen el is tüntethetők.
3.: Csiszolás:
– A pácolandó felületek csiszolásánál mindig tartsuk be a csiszolási menetrendeket. Előbb durvább, majd fokozatosan egyre finomabb csiszolópapírral dolgozzunk.
Előcsiszolás: 100-120-as papírral, szigorúan szálirányban.
Finom csiszolás: 120-150-es papírral, ugyancsak szálirányban.
Az egyes műveletek között puhaszőrű kefével mindig távolítsuk el a felületen maradt porréteget.
– Ügyeljünk rá, hogy a csiszolópapír mindig éles legyen! Az életlen csiszolópapír ugyanis ahelyett, hogy elvágná a fa rostjait, inkább lenyomja őket. Tömöríti, fényesíti a felületet, mely egyenetlen páclébeszívódást okoz. És bár a létrehozott felület így is simának látszik, a pácolás során a felület felsőbb rétegeibe beszívódó páclé megduzzasztja a lenyomott rostokat, amik ennek következtében felemelkednek, a felület pedig „szőrös” lesz.
– A csiszolási menetrendek betartása, és az éles csiszolópapír használata mellett a szálfelhúzódás megakadályozásának leghatékonyabb eszköze a vizes csiszolás.
A megcsiszolt felületeket pácolás előtt felvizezzük. A víz a rostok közé hatolva felhúzza a faanyag szálait, a felhúzott rostok pedig száradás után, éles 180-220-as csiszolópapírral könnyedén eltávolíthatóak.
A vizezés történhet ecsettel, szivaccsal, vagy szórással. Ügyeljünk rá, hogy a felvitt víz ne legyen sem kevés, sem sok! A kevés víz nem húzza fel kellő mértékben az anyag szálait, a sok, pedig megnöveli a száradási időt, és az alkatrész vetemedéséhez vezethet. Az optimális mennyiség úgy kb. 50-70 g/m2. A víz rostok közé történő mélyebb behatolását elősegíthetjük némi konyhasó hozzáadásával, és-vagy forró felhordással.
A vizezésnek és az azt követő csiszolásnak köszönhetően a későbbiekben felvitt páclé már nem húzza fel a faanyag rostjait. Szükség esetén az eljárás megismételhető.
– Mindig száliránnyal párhuzamosan csiszoljunk! A csiszolószemcsék által átvágott rostok jobban szívják a páclevet, így azok sötétebb karcokként rajzolódnak ki a pácolt felületen.
– Pácolás esetén épp ezért kerüljük a kézi csiszolást, hisz a legkisebb csiszolási hiba is a pácolt felület hibájaként jelentkezik.
– A csiszolást követően visszamaradó, csiszolatport nyomtalanul el kell távolítani a felületről. A pórusokban megragadó csiszolatpor ugyanis a pácolást követően sötét pontokként hangsúlyosan jelenik meg a felületen.
3.: Próbapácolás
– A pácolás megkezdése előtt mindig végezzünk próbapácolást egy kevésbé látható felületen, vagy egy, a késztermék anyagával megegyező, az eredeti anyagból származó munkadarabon!
– A próbapácolást üzemi körülmények között végezzük! Alapanyagként mindig olyan anyagot használjunk, melynek megmunkálása fehérítése, gyantamentesítése, csiszolása, portalanítása… a késztermék előállításának megfelelő technológiával, és módon történt.
– Az emberi tényezőkből fakadó szívváltozások elkerülése érdekében a próbapácolást mindig az a személy végezze, aki majd a felületkezelést is fogja! Mindenkinek megvan ugyanis a sajátos munkamódszere. Az eltérő munkamódszerek pedig még a pácolás szabályainak széleskörű betartása mellett is eltérő színárnyalatok kialakulásához vezethetnek.
– A pácolt felület színét a felületre kerülő védőbevonat még megváltoztathatja, ezért a szín, és az árnyalat megfelelőségét a próbadarabon mindig lakkozott állapotban kell megvizsgálni.
Fontos, hogy a lakkozás során is ugyanazt a lakkot használjuk, mint amit a készterméknél, hiszen a különböző lakkbevonatok eltérő hatásokat gyakorolnak a pácolt felületre. Élénkíthetik, elmoshatják, vagy megváltoztathatják a felület színét…
4.: Pácolás előkészületei
– A pácoló-helyiség, melyben a felületeket kezeljük, mindig legyen világos és pormentes, legyen fűthető és könnyen szellőztethető.
– Ügyelni kell rá, hogy a felületkezelő helység hőmérséklete állandóan 20-22 C° legyen. Az alacsony hőmérséklet ugyanis akadályozza a páclé beszívódását a faanyagba.
– A pácolás műveletét munkaasztalon vagy állványon végezzük. A pácolandó alkatrész alá lágy lombos fából készített (esetleg posztóval bevont) tiszta lécet kell helyezni. Ezt érdemes úgy leszabni, hogy az rövidebb legyen az alkatrész szélességénél. Így szükség esetén egy menetben lepácolhatók a munkadarab élei is.
– A zökkenőmentes munkavégzés érdekében előre készítsük ki a munkaasztalhoz a pácolás eszközeit (ecsetet, szivacsot, kefét) és a pácot.
– Mindig az adott munkához elegendő, bőséges mennyiségű páclevet készítsünk, az utólagos keverés ugyanis színeltérésekhez vezethet. (Egy kis páclevet mindig rakjunk el az esetleges javításokra.)
– Ne dolgozzunk nagy kiszerelésű tartályokból! Mielőtt a szükséges mennyiségű páclevet kimérnénk, a tartály tartalmát jól keverjük fel, és győződjünk meg róla, hogy a színezékek egyenletesen el vannak oszlatva a páclében.
– A felhasználás előtt mindig ellenőrizzük a pác szavatossági idejét. A lejárt szavatosságú, pácoldat felhasználása jelentős színeltérésekhez vezethet.
– Vizes pácoknál, az oldásra vagy a hígításra lehetőleg desztillált vizet, esővizet, vagy forralt vizet használjunk. A színezőanyagokat mindig a gyártó utasításainak megfelelően oldjuk fel! Por alakú pácoknál forró, vagy meleg vízben.
– Használat előtt az elkészült páclevet selyemszitán vagy szűrőpapíron szűrjük át. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy oldatlan szemcsék kerülhessenek a felületekre.
– A pácoldatokat mindig porcelán, üveg, műanyag, vagy zománcozott fém edényben tároljuk, ill. készítsük elő. A vas- vagy könnyen oxidálódó fémedényeket a páclé megtámadhatja. Sőt’ A pác színét már a fémekkel történő rövidebb idejű érintkezés is megváltoztathatja.
– A pácolásra kerülő alkatrészeken ezért semmi esetre se legyenek vasból készült elemek. Bútorok pácolása esetén mindig szeereljük le a vasalatokat. És a felvitelhez semmi esetre se használjunk fém tokozású ecsetet.
– Az oldat keveréséhez mindig csersavmentes, pl.: hársfából készült keverőfát használjunk.
– A pácoldat felvitele előtt az előkészített felületekről rövid szőrű kefével el kell távolítani az esetleges szennyeződéseket (töröljük át őket rövid szőrű kefével).
5.: Pácolás technológiája:
A pácolás fő műveletei:
– a páclé felvitele a felületre,
– oszlatás (a beszívódás fokozása),
– a felesleges pácmennyiség eltávolítása,
– szárítás.
A páclé kézzel, és géppel is felhordható a felületre. A felhordás eszközeit minden esetben a pácolandó felületek méretei, a pác tulajdonságai, és a lehetőségek határozzák meg. Megválasztásuknál mindig vegyük figyelembe, hogy ugyanazon pác szivaccsal, ecsettel, szórással, öntéssel vagy mártással történő felhordása más és más színhatást eredményez, melyek között jelentős színeltérések is jelentkezhetnek.
A szivaccsal történő felhordásnál például egyes pigmentek, mint a narancs, betapadhatnak a szivacsba, ami miatt a pác színe megváltozik
Szórásnál előfordulhat, hogy a piros és narancs pigmentek nem ivódnak úgy be a felületbe, mint a pác többi része, csak lerakódnak a felületen, ezért a szín pirosabb, vörösesebb, vagy narancsosabb lehet a vártnál.
NSZFI-szerelési feladatok11_2304_003_101030
– Amennyiben a pácolás kézi technológiával történik, a nagy, összefüggő felületek színezését szivaccsal, vagy rövid szőrű kefével, a kisebbekét ecsettel célszerű végezni. Ugyanazokat a munkaeszközöket azonban ne használjuk vizes, és oldószeres pácokhoz.
A felületkezeléshez használt eszközök mindig kifogástalan állapotúak legyenek. Egy málló szivacs, egy szöszölő rongy, vagy egy szőrét hullató ecset az egész felületkezelést tönkre teheti.
– A pácmegfolyások elkerülése érdekében a fekvő felületek vízszintesen álljanak. A függőlegesen álló felületeket pedig mindig alulról fölfelé pácoljuk! Ez azért is fontos, mert amennyiben a munka során véletlenül a felületre fröcsköljük a páclevet, azt a már pácolt felület fogja felvenni, ahol nem hagy foltot maga után.
– Ha egy alkatrész mindkét oldalát pácolni kell, a pácolást a későbbiekben befelé néző oldallal kezdjük. Így ha a látszó oldal kezelése közben sérülés éri a másik felületet, a hiba akkor sem lesz szembetűnő. Az alkatrészek éleit mindig a lapfelületekkel egyszerre pácoljuk!
– A bütüfelületek lényegesen jobb nedvszívóképességgel rendelkeznek, ezért az egyöntetű színhatás elérése érdekében a pácoldat felvitele előtt a felületeket vízzel vagy 3%-os politúroldattal kell beereszteni. Amennyiben ezt elmulasztjuk, a bütük túl sok pácot fognak felvenni, így színük is sötétebb lesz.
– A pácoldatot száliránnyal párhuzamosan, bőségesen kell a felületekre vinni. A felvitelt érdemes mindig az anyag szélén elkezdeni. Így a bütüfelületekre csökkentett mennyiségű pácmennyiséget kenhetünk. (Amennyiben a pácolást az anyag közepén kezdjük, ezt nem minden esetben tudjuk megvalósítani.)
– Hogy a pórusok mélyen átpácolódjanak, a páclevet a felvitelt követően szálirányban, majd arra merőlegesen is el kell oszlatni. A munkafolyamat befejeztével pedig újra rostirányban ki kell húzni.
– A fel nem szívódott felesleges pácot szivaccsal, ronggyal, leszedő-kefével, vagy a felületre hintett fűrészporral távolítjuk el.
Fontos megjegyezni, hogy a felületről visszanyert páclevet nem szabad visszaönteni az eredeti pácba! ( A faanyagok ugyanis fajtájuktól függően mindig tartalmaznak több-kevesebb járulékos anyagot. Ezek a vegyi anyagok, valamint a felületkezelő eszközökből (az ecsetből, a keverőfából…) a páclébe szívódó egyéb anyagok megváltoztathatják a páclé színét.)
Amennyiben a visszanyert páclevet mégis szeretnénk felhasználni, azt a pác szűrése, és a szükséges színkorrekció után lehetőleg egy másik munkához alkalmazzuk.
– A felesleges pácmennyiség eltávolítása után a felületeket jól szellőző helyen száradni hagyjuk.
– Száradás után a felületekről szükség esetén lecsiszoljuk a pácolás közben felhúzódott szálakat. Bár ezt a lépést gyakran ki szoktuk hagyni. A pácolt felületek ugyanis rendkívül könnyen átcsiszolhatók.
Ehhez a munkafolyamathoz ezért egész finom (legalább 150-es szemcsenagyságú) csiszolópapírt használjunk! A keletkező csiszolatport a további felületkezelés előtt gondosan távolítsuk el a felületről.
