A fogduzzasztás kézi eszközei
Fogtorlasztó:
A fogtorlasztón két, az adott fűrészlap fogalakjához, és méretéhez illeszkedő rés található. A duzzasztási feladat elvégzéséhez az eszközt tompított nyílásával a fűrészfogra helyezzük, majd kalapáccsal ráütünk. A munkafolyamat elvégzésével a vágó él kiszélesedik. Ezt követően a fogat a másik résbe helyezzük, s a szerszámra mért újabb ütésnek köszönhetően, a munkafolyamat második lépéseként pontosításra kerül a fűrészfog metszőszöge.
Az ily módon végzett fogduzzasztás nagy szakértelmet és odafigyelést igényel. A dinamikus terhelés következtében, (különösen keményebb anyagú fűrészlapok esetében,) a foghegyek könnyen letörhetnek.
A fogtorlasztó alacsony termelékenysége és pontatlansága következtében üzemi körülmények között egyáltalán nem alkalmazható.
Ma már csak antik faipari szerszámként találkozhatunk vele.
Fogtorlasztó
Fogtorlasztó
Kézi működtetésű, fogduzzasztó készülék:
A kézi működtetésű fogduzzasztó szerkezetek a fűrészfogak duzzasztásához szükséges sajtolóerőt egy excentrikus csap elforgatásával hozzák létre.
A fogtorlasztóknál lényegesen pontosabbak, és egyszerűbben kezelhetőek. Használatuk során kisebb az esélye a fogcsúcsok letörésének, és mérsékelhető a fűrészlapok fogainak berepedezése, mely különösen keményebb anyagú fűrészlapok esetén gyakorta felmerülő probléma.
Az idők során számtalan típusuk alakult ki: Parke-féle, Amstrong-féle… ezek működési mechanizmusa azonban lényegében azonos.
A szerkezeteken két kar található. Egyik a duzzasztócsap forgatókarja, a másik a rögzítő kar, melyet elforgatva az eszköz oldalirányból a fűrészlapra feszül, szilárd alapot biztosítva a sajtolás munkafolyamatának elvégzéséhez.
Egyszerű kezelhetőségük ellenére, helyes működtetésük érdekében elengedhetetlen a szerkezet szakszerű beállítása. A velük végzett munka még mindig nagyfokú precizitást és szakértelmet igényel.
– A duzzasztócsap átmérője a fogmagassághoz igazodóan, többnyire 10-12 mm között változik, vagy változtatható. A 10 mm-es csappal duzzasztható minimális fogmagasság kb. 7 mm, a 12 mm-essel 8,5 mm. Ezek pontos értékéről a készülékek használati utasításai adnak megfelelő tájékoztatást. Már ha az rendelkezésünkre áll…
– A rögzítő kar által mozgatott támasztócsapok fűrészlaptól mért távolságát úgy kell beállítani, hogy az a szerkezetet a kar 30°-os elforgatásával rögzítse a fűrészlapon.
Ügyelnünk kell továbbá a háttámasz helyének a vezetővonalzó pozíciójának, és a duzzasztás mértékének megfelelő beállítására is:
– A háttámasznak pontosan és szorosan kell illeszkednie a foghát vonalához, és passzolnia kell az alkalmazott duzzasztócsap átmérőjéhez.
Minthogy ez utóbbi szempont szemrevételezéssel nem igen ellenőrizhető, ügyeljünk rá, hogy a duzzasztócsap száma megegyezzen a foghát-támasz számával. Pl. a 77-es számú duzzasztócsaphoz használjuk a 77-G jelű foghát-támaszt. A foghát-támasz beállítását követően minden esetben bizonyosodjunk meg róla, hogy a duzzasztócsap szabadon elforgatható, annak mozgását a foghát-támasz nem akadályozza.
A fogháttámasz helytelen megválasztása, illetve beállítása a fogprofilok duzzasztás utáni torzulását, és ezzel azok forgácsolási jellemzőinek előnytelen megváltozását eredményezi.
– A vezetővonalzó beállításával a szerkezetet a fogcsúcsok vonalával párhuzamosan, a duzzasztócsapot megfelelő magasságban kell pozícionálni. Ennek ellenőrzéséhez érdemes eltávolítani a duzzasztócsapot, és a beállított értéket a duzzasztócsap számára kiképzett lyukon keresztül szemrevételezni.
– A duzzasztás mértékét a szerkezet típustól függően állítócsavar, vagy furatolt tárcsa segítségével állíthatjuk be, de nagyságát a duzzasztókar elforgatásának mértéke is befolyásolja, így ügyeljünk ütközőinek helyes beállítására is. A duzzasztás mértékét illetően nem beszélhetünk konkrét értékekről, annak nagysága ugyanis számos tényezőtől függ.
A fafajtán, illetve annak keménységén túl, befolyásolja az anyag nedvességtartalma, a vágás iránya, és a szerszám minősége, a fogazás típusa, annak jellemző szögei, a fűrészlap vastagsága is… Pontos meghatározása nagy tapasztalatot igényel.
Az oldalankénti duzzasztás ajánlott mértéke (megközelítőleg):
- Fenyőfélékhez, és fagyott faanyaghoz: 0,35-0,5 mm, (ritkán maximum 0,6 mm)
- az erősen filcelődő lágylombos fajokhoz, mint a nyárfa és a fűz 0,5-0,7 mm,
- keménylombos fák esetén 0,25-0,45 mm.
Az alacsonyabb értékek száraz, illetve fagyott faanyagra, a magasabbak élőnedves faanyagra vonatkoznak.
Megfigyelhető, hogy megközelítőleg ugyanezen értékek használatosak a fogak terpesztése esetén is, noha azoknak egy-egy meghatározott tulajdonságokkal bíró anyag esetén rendre nagyobbnak kell lennie, mint a duzzasztás esetén meghatározott minimum-értékek. Vagyis általánosságban kijelenthető, hogy egy adott fafaj felfűrészeléséhez ugyanolyan fűrészlap esetén nagyobb mértékű terpesztés szükséges, mint duzzasztás.
Fontos alapszabály azonban, hogy a duzzasztás mértékét, a szerkezet használata során, a kívánt értéknél mindig 0,4-0,6 mm-rel nagyobbra kell állítani. Az így jelentkező duzzasztási többlet korrigálása, illetve a fogcsúcsok szélességének beállítása, a későbbiekben, a fogak visszasajtolásával, vagy leköszörülésével az egalizálás munkafolyamata során történik.
Az egalizálás hidegsajtolással történő munkafolyamatára találunk a fentihez hasonló felépítésű, a fogak alakjának pontosítására szolgáló készülékeket is, melyek nagy szilárdságú acélpofák összenyomásával sajtolják vissza, és formázzák meg a túlduzzasztott fogakat.
A duzzasztás paramétereit (a vezető állását, a háttámasz helyzetét, a duzzasztás mértékét) minden esetben ellenőrizzük le, valahányszor új fűrészlap fogainak terpesztéséhez kezdünk, de még akkor is, ha csak eltávolítjuk, majd újra visszahelyezzük a szerkezetet a fűrészlapra… A duzzasztás műveletének megkezdése előtt ne feledjük kenőanyaggal síkosítani a fogak homloklapját. Ezzel jelentősen növelhetjük a duzzasztás minőségét, segítségével nagymértékben csökkenthető a fogak berepedezése, és csökken a munkafolyamat energiaigénye is. Ügyeljünk azonban arra, hogy a fűrészlap oldallapjai tiszták maradjanak, az oldallapokra kerülő kenőanyag ugyanis akadályozhatja a rögzítő kar által működtetett támasztócsapok működését, a szerkezet fűrészlapon történő megfelelő szilárdságú rögzítését.
Új pengénél a fűrészlap fogait érdemes két egymást követő munkamenetben duzzasztani, meglévő fűrészlap duzzasztásának felújításához azonban elegendő mindössze egy munkamenet (a kenőanyag használatát ebben az esetben se felejtsük el).
A szerkezetet tartsuk tisztán és rendszeres használata mellett legalább hetente kenjük újra. Ehhez lehetőleg olyan kenőanyagot használjunk, melyben nem tapadnak meg a duzzasztási folyamat során a fűrészfogakról esetlegesen leváló fémforgácsok…
Hátrányos tulajdonságaik miatt, mint:
– alacsony termelékenységük, és
– meglehetősen nehézkes kezelésük, (helyes beállításuk, és kezelésük nagy szakértelmet, kezelésük pedig nagy fizikai erőt kíván) következtében a kézi működtetésű fogduzzasztó szerkezetek sem alkalmazhatóak eredményesen ipari körülmények között.
Manapság már ilyen készülékekkel is csak igen ritkán, elvétve, legfeljebb kisebb faipari üzemekben találkozhatunk.