Pácolás/pácok

A pácolás nem fedi el a faanyag rajzolatát, nem védi a felületeket az őket érő nedvességtől, és mivel a felületre felvitt, vagy azzal kémiai reakcióba lépő pác a legtöbb esetben csak néhány tized mm mélységig hatol az anyagba, így ezek a felületek rendkívül érzékenyek a mechanikai sérülésekre is.

A pácolás feladata csupán a fa felületkezelés előtti színezése, az esztétikai hatás fokozása.

A pácolás célja lehet:

– Adott fafajok színének egyöntetűvé tétele, homogenizálása (kiegyenlítése) ezzel a nagyüzemi gyártás során előállított termékek egyenletes színének biztosítása.

– fanemesítés, vagyis a nemesebb fák színének utánzása, esetleg az adott fafaj „öregbítése”

A faanyag rajzolatának kiemelése rusztikussá tétele, melynek során megnöveljük a faanyag korai- és kései pásztája közötti színkülönbséget.

A felületekre felvitt pácoldat fába történő behatolásának mélységét több tényező is befolyásolja. A páclé behatolási mélysége csökken, ha:

  1. a fa nedvességtartalma túlságosan nagy;
  2. a faanyag, vagy a pácoldat hőmérséklete alacsony;
  3. a pácolandó faanyag sugármetszetű;
  4. a fa térfogatsúlya nagyobb, vagy szerkezete tömörebb;

– Ez alatt érthetjük a különféle fafajok közötti sűrűségkülönbségeket,

– vagy azon belül a szijács és a geszt rész közötti eltérő szöveti jellemzők hatásait is.

  1. a fa felületére túl kevés pácoldatot viszünk fel, és azt a beszívódás előtt letöröljük;
  2. a pác oldószere túl gyorsan párolog;
  3. a fa rostjaihoz a színezék gyorsan és erősen kötődik.

A pácokkal szemben támasztott legfontosabb követelmény, hogy azok megfelelő fényállósággal-, nedvesítő képességgel-, és vegyi stabilitással rendelkezzenek!

– Fontos, hogy a pác színe állandó maradjon, és, hogy azt a fény és a napsugárzás ne fakítsa ki! Ezért a páclevek elkészítéséhez csak megfelelő szín állósággal rendelkező színezőanyagokat használhatunk!

– Amennyiben a páclé nedvesítő képessége nem megfelelő, azt nem tudjuk egyenletesen eloszlatni a felületen, ami így foltossá válhat. Ebben az esetben a legfontosabb a megfelelő oldószerválasztás. Bár néhány esetben a pácoldat lúgosításával is javíthatjuk annak nedvesítő képességét.

– Mivel a pácolás nem nyújt megfelelő védelmet, azt sok esetben további kezelésekkel, például lakkozással kell a felületek számára biztosítani. Ezért elengedhetetlen, hogy a páclé színanyagai ellen tudjanak állni az ezekben található vegyi anyagok roncsoló hatásának.

A pácanyagok kiválasztása a pácolás céljának illetve az elérendő pácképeknek a függvénye.

Azon túlmenően, hogy a pácolást nemesebb fa utánzására, homogenizálásra, vagy a rajzolat kiemelésére szeretnénk használni, a színképzés jellege szerint megkülönböztetünk:

  • pozitív,
  • negatív,
  • strukturált
  • és homogén pácképet.

            Pozitív páckép kialakulása során a fa korai- és kései pásztái megközelítőleg azonos mértékben színeződnek el. A pászták közötti eredeti árnyalatkülönbségek nem változnak. (A világosabb korai pászta a pácolást követően is világosabb marad, mint a kései pászta.) Nagyon sokáig kizárólag a kémiai pácokkal volt lehetőség ilyen páckép kialakítására.

            Negatív páckép kialakulásakor a faanyag változó szöveti szerkezete következtében az eredeti árnyalatkülönbségek megfordulnak. A lazább szerkezetű korai pászta erősebb nedvszívó képessége miatt az jóval több páclevet szív magába, mint a kései, így annak színe a kései pásztáénál sötétebbre változik.

            Strukturált, vagy más néven rajzos páckép bőséges pácléfelvitellel érhető el. Kialakításáról akkor beszélhetünk, ha a faanyag rajzolata pácolás után a pácanyag eltérő beszívódása miatt erőteljesen hangsúlyossá válik.

A homogén páckép a fa rajzolatának egyöntetűvé tételével alakítható ki. Többnyire ugyanazon pácanyagokkal érjük el, mint a strukturált képet, csak kisebb mennyiségű anyagot hordunk fel a felületre. Így a korai-, és a késői pászta annyi színezőanyagot vesz fel, hogy azok színe megközelítőleg egyformává válik.

A felületek kialakításánál a strukturált, vagy a homogén hatás a felvitt páclé mennyiségén túlmenően különböző technikákkal is csökkenthető, illetve növelhető.

Segítséget nyújthat:

  • – a különleges alapozók használata
  • – a többszöri pácolás
  • – speciális visszatörlési technikák alkalmazása
  • – rajzolatkiemelő vagy egalizáló lakkok használata…

A színképzés jellege szerint a pácoláshoz használt anyagok lehetnek:

– Kémiai pácok

– Színezőanyag pácok

Michael Thonet 1856-ban nyújtotta be szabadalmát, hajlított tömörfa lécekből elkészített székeire. A székek alapanyagát gőzben meglágyította, meghajlította, majd sablonban hajlítva kiszárította. Főzésnél, és gőzöléskor – különösen bükkfa esetében – a faanyag könnyen elszíneződhet, ilyenkor sárgásfehér bükk rózsaszínes árnyalatúvá válik. Ezért a végtermék folyamatos egyenletes színének biztosítására a Thonet székeket sötétre pácolták ill. színezték. Az ábrán Thoneték 14-es számú széke látható, melyből több mint 50 milliót adtak el. (A székek alkatrészei csereszabatosak voltak.)