Pácolási hibák

Pácolási hibák

Pácolási hibák

A pácolás munkafolyamata, a különféle páclevek kiválasztása és használata rendkívül nagy szakértelmet igényel. A megfelelő szakértelemmel kezelt felületek hibamentesek, a gyakorlapban azonban a leggondosabb pácolás mellett is előfordulhatnak hibák. A kialakuló hibák visszavezethetőek:

  • a nem megfelelő pácanyag kiválasztására, vagy a kiválasztott páclé nem megfelelő elkészítésére,
  • a pácolandó anyag felületkezelés előtti előkészítésének hiányosságaira,
  • technológiai okokra, vagy a szakértelem hiányára.

A pácolási hibák sajnos elég nehezen javíthatók. Kisebb hibák esetén  apró akvarell ecsettel, esetleg vattalabdával utánpácolhatjuk a problémás részeket. Retusfestékekkel, és különféle javítóstiftekkel akár a hiányos erezetet is pótolhatjuk. Nagyobb rendellenességek esetén azonban el kell távolítani a régi bevonatot, és a felületet újra kell pácolni.

A pác eltávolítása történhet mechanikai, vagy kémiai úton.

A régi bevonat a legegyszerűbben mechanikai úton, csiszolással tüntethető el. Amennyiben mégis a kémiai eltávolítást választjuk, a felületeket nátronlúg (nátrium-hidroxid) és káliszappan forróvizes oldatával, vagy kromofággal kell kezelni.  A további pácolási hibák elkerülése érdekében ebben az esetben a felületen maradó vegyszermaradványokat ecetsavas átmosással kell semlegesíteni. Majd az anyagot tiszta vízzel újra át kell mosni.

A lúgozás előtt azonban mindig végezzünk reagálási próbát. A lombos fák egy részének nátronlúggal történő kezelése ugyanis tartós elszíneződést okozhat. Furnérozott felületeknél pedig a furnér felválását eredményezheti.

Páckép

Káliszappan: Tiszta lenolajból kálilúggal, vagy hamuzsírral való elszappanosítással állítanak elő, vízben gyengén oldódó, könnyen lebomló, ápoló hatású tisztítószert, ezt lenolaj-káliszappan, vagy csak egyszerűen káliszappan néven ismerjük.

Leggyakrabban előforduló hibák

A pácolt felület könnyen lemosható.

A jelenség oka, hogy túl sok (beszívódást elősegítő) lúgot adtunk a páchoz. A hiba könnyedén elkerülhető, amennyiben az előírt mennyiségű szódát (Nátrium-karbonátot), illetve hamuzsírt (kálium-karbonátot) használjuk. Csak ammónium-hidroxiddal lúgosított pácoknál ez a hiba nem jelentkezik.

A pácolt felületek foltosak.

Okozhatja:

  • a felület bizonyos részeinek eltérő nedvességtartalma (a nagyobb nedvességtartalmú felületeken a faanyag jobban szívja a pácot),
  • fenyők esetén a nem megfelelő gyantamentesítés,
  • a felületről el nem távolított zsíros olajos szennyeződés,
  • fel nem kevert inhomogén pácoldat használata,
  • egyenlőtlen pácfelvitel,
  • a nem folyamatos pácfelhordás (ennek főként nagyobb, összefüggő felületek kezelése során van jelentősége).

A világosra pácolt faanyagon a felületkezelést követően 1-2 hónap elteltével rozsdabarna elszíneződések jelentkeznek.

Bármilyen faanyagnál felléphet, amennyiben a fehérítéshez használt hidrogén-peroxidot nem közömbösítettük.

Ha viszont cseresznyefát pácoltunk, a hiba oka valószínűleg az, is lehet, hogy a pácoldatot (a tiltás ellenére) ammónium-hidroxiddal lúgosítottuk.

Pácfolyások vannak a felületen.

A megfolyások oka lehet:

  • a túlságosan bőséges pácfelvitel,
  • a felületre került felesleges páclé visszatörlésének hiánya
  • a munkadarab nem vízszintesen helyezkedett el pácolás közben

A pácolt felületen karcok, csíkok találhatók.

A jelenség oka lehet:

  • hogy a felületet nem portalanítottuk le kielégítően,
  • vagy a pácoldatot felhasználás előtt nem szűrtük le, és az oldatlan szemcséket, illetve szennyeződéseket tartalmazott.
Pácolási hibák

A_pacolas_muveletei

Pácolás műveletei

1.: Faanyag kiválasztása

A pácolás első, és egyben egyik legfontosabb lépése a megfelelő anyag kiválasztása. Megfelelő minőségű pácolt felületeket csak gondosan válogatott alapanyagokból lehet készíteni. Az anyag kiválasztásánál a következő dolgokra ügyeljünk:

– Kerüljük a túlságosan porózus, gyantás, elszíneződött, vagy repedezett anyagokat (szükség esetén végezzünk gyantamentesítést).

– A felületek mindig gondosan legyenek megtisztítva, azok portól, vegyszermaradványoktól, egyéb szennyeződésektől mentesek legyenek.

– Mindig vegyük figyelembe, hogy az anyag jobb és baloldala eltérő nedvszívó képességgel rendelkezhet.

– A sugármetszésű faanyagba a pác mindig nehezebben szívódik be.

2.: Felületek előkészítése

A pácolandó felületek előkészítése hihetetlenül nagy gondosságot igényel.

A felületkezelés előkészítéseként használt halványító, gyantamentesítő, vagy folteltávolító anyagok vegyszermaradványainak eltávolításánál mindig nagyon alaposan kell eljárni. Ezek a vegyszermaradványok ugyanis a felület foltosodását okozhatják.

– Mindig vegyük figyelembe, hogy a felület hibáinak javításához használt különféle viaszokon, vagy folyékony fákon a pác eltérő színben, illetve árnyalatban jelenhet meg. Használatuk előtt végezzünk próbapácolást! A javítóanyag színének megváltoztatásával vagy a folyékonyfa páccal történő színezésével a színeltérések mérsékelhetők, vagy teljesen el is tüntethetők.

 

3.: Csiszolás:

– A pácolandó felületek csiszolásánál mindig tartsuk be a csiszolási menetrendeket. Előbb durvább, majd fokozatosan egyre finomabb csiszolópapírral dolgozzunk.

Előcsiszolás: 100-120-as papírral, szigorúan szálirányban.

Finom csiszolás: 120-150-es papírral, ugyancsak szálirányban.

Az egyes műveletek között puhaszőrű kefével mindig távolítsuk el a felületen maradt porréteget.

– Ügyeljünk rá, hogy a csiszolópapír mindig éles legyen! Az életlen csiszolópapír ugyanis ahelyett, hogy elvágná a fa rostjait, inkább lenyomja őket. Tömöríti, fényesíti a felületet, mely egyenetlen páclébeszívódást okoz. És bár a létrehozott felület így is simának látszik, a pácolás során a felület felsőbb rétegeibe beszívódó páclé megduzzasztja a lenyomott rostokat, amik ennek következtében felemelkednek, a felület pedig „szőrös” lesz.

– A csiszolási menetrendek betartása, és az éles csiszolópapír használata mellett a szálfelhúzódás megakadályozásának leghatékonyabb eszköze a vizes csiszolás.

            A megcsiszolt felületeket pácolás előtt felvizezzük. A víz a rostok közé hatolva             felhúzza a faanyag szálait, a felhúzott rostok pedig száradás után, éles 180-220-as             csiszolópapírral könnyedén eltávolíthatóak.

            A vizezés történhet ecsettel, szivaccsal, vagy szórással. Ügyeljünk rá, hogy a felvitt             víz ne legyen sem kevés, sem sok! A kevés víz nem húzza fel kellő mértékben az             anyag szálait, a sok, pedig megnöveli a száradási időt, és az alkatrész vetemedéséhez             vezethet.  Az optimális mennyiség úgy kb. 50-70 g/m2. A víz rostok közé történő mélyebb behatolását elősegíthetjük némi konyhasó hozzáadásával, és-vagy forró felhordással.

A vizezésnek és az azt követő csiszolásnak köszönhetően a későbbiekben felvitt páclé már nem húzza fel a faanyag rostjait. Szükség esetén az eljárás megismételhető.

– Mindig száliránnyal párhuzamosan csiszoljunk! A csiszolószemcsék által átvágott rostok jobban szívják a páclevet, így azok sötétebb karcokként rajzolódnak ki a pácolt felületen.

– Pácolás esetén épp ezért kerüljük a kézi csiszolást, hisz a legkisebb csiszolási hiba is a pácolt felület hibájaként jelentkezik.

– A csiszolást követően visszamaradó, csiszolatport nyomtalanul el kell távolítani a felületről. A pórusokban megragadó csiszolatpor ugyanis a pácolást követően sötét pontokként hangsúlyosan jelenik meg a felületen.

3.: Próbapácolás

– A pácolás megkezdése előtt mindig végezzünk próbapácolást egy kevésbé látható felületen, vagy egy, a késztermék anyagával megegyező, az eredeti anyagból származó munkadarabon!

– A próbapácolást üzemi körülmények között végezzük!  Alapanyagként mindig olyan anyagot használjunk, melynek megmunkálása fehérítése, gyantamentesítése, csiszolása, portalanítása… a késztermék előállításának megfelelő technológiával, és módon történt.

– Az emberi tényezőkből fakadó szívváltozások elkerülése érdekében a próbapácolást mindig az a személy végezze, aki majd a felületkezelést is fogja! Mindenkinek megvan ugyanis a sajátos munkamódszere. Az eltérő munkamódszerek pedig még a pácolás szabályainak széleskörű betartása mellett is eltérő színárnyalatok kialakulásához vezethetnek.

– A pácolt felület színét a felületre kerülő védőbevonat még megváltoztathatja, ezért a szín, és az árnyalat megfelelőségét a próbadarabon mindig lakkozott állapotban kell megvizsgálni.

Fontos, hogy a lakkozás során is ugyanazt a lakkot használjuk, mint amit a készterméknél, hiszen a különböző lakkbevonatok eltérő hatásokat gyakorolnak a pácolt felületre. Élénkíthetik, elmoshatják, vagy megváltoztathatják a felület színét…

 

4.: Pácolás előkészületei

 –  A pácoló-helyiség, melyben a felületeket kezeljük, mindig legyen világos és pormentes, legyen fűthető és könnyen szellőztethető.

– Ügyelni kell rá, hogy a felületkezelő helység hőmérséklete állandóan 20-22 C° legyen. Az alacsony hőmérséklet ugyanis akadályozza a páclé beszívódását a faanyagba.

– A pácolás műveletét munkaasztalon vagy állványon végezzük. A pácolandó alkatrész alá lágy lombos fából készített (esetleg posztóval bevont) tiszta lécet kell helyezni. Ezt érdemes úgy leszabni, hogy az rövidebb legyen az alkatrész szélességénél. Így szükség esetén egy menetben lepácolhatók a munkadarab élei is.

– A zökkenőmentes munkavégzés érdekében előre készítsük ki a munkaasztalhoz a pácolás eszközeit (ecsetet, szivacsot, kefét) és a pácot.

– Mindig az adott munkához elegendő, bőséges mennyiségű páclevet készítsünk, az utólagos keverés ugyanis színeltérésekhez vezethet. (Egy kis páclevet mindig rakjunk el az esetleges javításokra.)

– Ne dolgozzunk nagy kiszerelésű tartályokból! Mielőtt a szükséges mennyiségű páclevet kimérnénk, a tartály tartalmát jól keverjük fel, és győződjünk meg róla, hogy a színezékek egyenletesen el vannak oszlatva a páclében.

– A felhasználás előtt mindig ellenőrizzük a pác szavatossági idejét. A lejárt szavatosságú, pácoldat felhasználása jelentős színeltérésekhez vezethet.

– Vizes pácoknál, az oldásra vagy a hígításra lehetőleg desztillált vizet, esővizet, vagy forralt vizet használjunk. A színezőanyagokat mindig a gyártó utasításainak megfelelően oldjuk fel! Por alakú pácoknál forró, vagy meleg vízben.

– Használat előtt az elkészült páclevet selyemszitán vagy szűrőpapíron szűrjük át. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy oldatlan szemcsék kerülhessenek a felületekre.

– A pácoldatokat mindig porcelán, üveg, műanyag, vagy zománcozott fém edényben tároljuk, ill. készítsük elő. A vas- vagy könnyen oxidálódó fémedényeket a páclé megtámadhatja. Sőt’ A pác színét már a fémekkel történő rövidebb idejű érintkezés is megváltoztathatja.

– A pácolásra kerülő alkatrészeken ezért semmi esetre se legyenek vasból készült elemek. Bútorok pácolása esetén mindig szeereljük le a vasalatokat. És a felvitelhez semmi esetre se használjunk fém tokozású ecsetet.

– Az oldat keveréséhez mindig csersavmentes, pl.: hársfából készült  keverőfát használjunk.
– A pácoldat felvitele előtt az előkészített felületekről rövid szőrű kefével el kell távolítani az esetleges szennyeződéseket (töröljük át őket rövid szőrű kefével).

 

5.: Pácolás technológiája:

A pácolás fő műveletei:        

                        – a páclé felvitele a felületre,

                        – oszlatás (a beszívódás fokozása),

                        – a felesleges pácmennyiség eltávolítása,

                        – szárítás.

A páclé kézzel, és géppel is felhordható a felületre.  A felhordás eszközeit minden esetben a pácolandó felületek méretei, a pác tulajdonságai, és a lehetőségek határozzák meg. Megválasztásuknál mindig vegyük figyelembe, hogy ugyanazon pác szivaccsal, ecsettel, szórással, öntéssel vagy mártással történő felhordása más és más színhatást eredményez, melyek között jelentős színeltérések is jelentkezhetnek.  

A szivaccsal történő felhordásnál például egyes pigmentek, mint a narancs, betapadhatnak a szivacsba, ami miatt a pác színe megváltozik

Szórásnál előfordulhat, hogy a piros és narancs pigmentek nem ivódnak úgy be a felületbe, mint a pác többi része, csak lerakódnak a felületen, ezért a szín pirosabb, vörösesebb, vagy narancsosabb lehet a vártnál.

NSZFI-szerelési feladatok11_2304_003_101030

– Amennyiben a pácolás kézi technológiával történik, a nagy, összefüggő felületek színezését szivaccsal, vagy rövid szőrű kefével, a kisebbekét ecsettel célszerű végezni. Ugyanazokat a munkaeszközöket azonban ne használjuk vizes, és oldószeres pácokhoz.

A felületkezeléshez használt eszközök mindig kifogástalan állapotúak legyenek. Egy málló szivacs, egy szöszölő rongy, vagy egy szőrét hullató ecset az egész felületkezelést tönkre teheti.

– A pácmegfolyások elkerülése érdekében a fekvő felületek vízszintesen álljanak. A függőlegesen álló felületeket pedig mindig alulról fölfelé pácoljuk! Ez azért is fontos, mert amennyiben a munka során véletlenül a felületre fröcsköljük a páclevet, azt a már pácolt felület fogja felvenni, ahol nem hagy foltot maga után.

– Ha egy alkatrész mindkét oldalát pácolni kell, a pácolást a későbbiekben befelé néző oldallal kezdjük. Így ha a látszó oldal kezelése közben sérülés éri a másik felületet, a hiba akkor sem lesz szembetűnő. Az alkatrészek éleit mindig a lapfelületekkel egyszerre pácoljuk!

– A bütüfelületek lényegesen jobb nedvszívóképességgel rendelkeznek, ezért az  egyöntetű színhatás elérése érdekében a pácoldat felvitele előtt a felületeket vízzel vagy 3%-os politúroldattal kell beereszteni. Amennyiben ezt elmulasztjuk, a bütük túl sok pácot fognak felvenni, így színük is sötétebb lesz.

–  A pácoldatot száliránnyal párhuzamosan, bőségesen kell a felületekre vinni. A felvitelt érdemes mindig az anyag szélén elkezdeni. Így a bütüfelületekre csökkentett mennyiségű pácmennyiséget kenhetünk. (Amennyiben a pácolást az anyag közepén kezdjük, ezt nem minden esetben tudjuk megvalósítani.)

– Hogy a pórusok mélyen átpácolódjanak, a páclevet a felvitelt követően szálirányban, majd arra merőlegesen is el kell oszlatni. A munkafolyamat befejeztével pedig újra rostirányban ki kell húzni.

– A fel nem szívódott felesleges pácot szivaccsal, ronggyal, leszedő-kefével, vagy a felületre hintett fűrészporral távolítjuk el.

Fontos megjegyezni, hogy a felületről visszanyert páclevet nem szabad visszaönteni az eredeti pácba! ( A faanyagok ugyanis fajtájuktól függően mindig tartalmaznak több-kevesebb járulékos anyagot. Ezek a vegyi anyagok, valamint a felületkezelő eszközökből (az ecsetből, a keverőfából…) a páclébe szívódó egyéb anyagok megváltoztathatják a páclé színét.)

Amennyiben a visszanyert páclevet mégis szeretnénk felhasználni, azt a pác szűrése, és a szükséges színkorrekció után lehetőleg egy másik munkához alkalmazzuk.

– A felesleges pácmennyiség eltávolítása után a felületeket jól szellőző helyen száradni hagyjuk.

– Száradás után a felületekről szükség esetén lecsiszoljuk a pácolás közben felhúzódott szálakat. Bár ezt a lépést gyakran ki szoktuk hagyni. A pácolt felületek ugyanis rendkívül könnyen átcsiszolhatók.

 Ehhez a munkafolyamathoz ezért egész finom (legalább 150-es szemcsenagyságú) csiszolópapírt használjunk! A keletkező csiszolatport a további felületkezelés előtt gondosan  távolítsuk el a felületről.

Fustolo_pacolas

Fustolo_pacolas

Füstölő pácolás

A füstölőpácolás lényegében a kémiai pácok használatának egy speciális formája, különleges válfaját képezi a faanyag pácolásának, ezért külön fejezetben foglalkozunk vele.

A füstölés során a faanyag színváltozása a felületre ható szalmiákgőzök hatására jön létre. Az eljárást csak csersav-tartalmú, (tölgy, mahagóni, vörösfenyő, szelídgesztenye)  vagy előzetesen csersavpótló anyaggal kezelt faanyagon lehet elvégezni. A füstölőpác lehet ammónium-, nátrium-, vagy káliumhidroxid oldat. Előpácként használhatunk fémsó-oldatokat kátrányfestékeket, esetleg ezek keverékeit.

Mivel az eljárást rendkívül nehézkes, igen ritkán használják. Elvégzéséhez a megfelelően előkészített faanyagot füstölőkamrába, vagy egy megfelelő méretű, zárható ládába helyezzük.

A láda, vagy a kamra aljába, (hogy a párolgás erőteljesebb legyen, egy lapos edénybe, vagy tálcába) füstölőpácot pl. ammónium-hidroxidot helyezünk, majd azt lezárjuk. A pácoldatból az ammóniagáz elpárolog, és a fát egyenletesen befüstöli. A faanyagot addig hagyjuk ebben az ammónia párában, míg az a kívánt színt meg nem kapja. Ez általában 12-24 órát vesz igénybe.  Mennél tovább füstölünk, annál sötétebb színt kapunk.

Füstölő pácolás receptúrái Pál Armand 1958-ban megjelent Bútorasztalos című könyvéből:

a) Csersavat tartalmazó fa füstölése: 

Csersavat kellő mennyiségben a tölgyfa tartalmaz. A tölgyfát a kamrában 2,6,12 vagy 24 óráig füstöljük, aszerint, hogy világosabb vagy sötétebb tónusra akarjuk pácolni. Mivel a tölgyfa szíjácsa nem tartalmaz elegendő csersavat, füstölés előtt a szijácsot vagy 2,5-5%-os tanninoldattal, vagy 2,5-5%-os pirogalluszsav oldattal pácoljuk.

Ha füstölés után a felületeken világos foltok maradnak, azokat az előbb említett tannin- és pirogalluszsav-oldatokkal újra pácoljuk, majd vagy ismét füstölőt alkalmazunk, vagy 100 ml ammóniumhidroxid és 1000 ml víz oldatával pácoljuk újra a foltos részeket.

Túl sötét színtónus esetén 200 ml vasmentes sósav és 1000 ml víz oldatával pácoljuk a felületeket, majd azokat száradás után vízzel jól lemossuk. Sósav helyett 10—15%-os forró oxálsav-oldatot is használhatunk.

Ha a fa nem tartalmaz csersavat, vagy csak igen kis mennyiségben, akkor először csersavpótló anyagok oldatával pácolunk, majd száradás után ammóniumhidroxiddal füstölünk. Ilyen csersavpótló anyagok:

  1. 2,5-5%-os tannin-oldattal pácolt fát száradás után 24 óráig füstöljük. A felület színe szil- és körtefa esetében barna színű lesz. A színtónus az oldat töménységével arányosan sötétebb lesz.
  2. 2,5-5%-os pirogalluszsav-oldattal pácolt fa száradás és 24 órai füstölés után juhar- és körtefa esetében szürke árnyalatú barna színű lesz.
  3. 350 ml denaturált szeszben oldunk 35 g pirogalluszsavat, majd az oldatot vízzel 1 literre hígítjuk. Az ezzel pácolt fa száradás és 24 órai füstölés után juhar- és diófa esetében igen kevéssé zöldes árnyalatú barna színű lesz.
  4. 2,5-5%-os hidrokinonnal pácolt jávor- és körtefa száradás és 24 órai füstölés után olivbarna színű lesz.
  5. 2,5-5%-os pirokatechin-oldattal pácolt körte-, dió- és cseresznyefa száradás és 24 órai füstölés után pirosasbarna színű lesz.
  6. 2,5-5%-os sósavas paraaminofenol-oldattal pácolt tölgy-, szil- és jávorfa száradás és 24 órai füstölés után sárgásnarancs színű lesz. A szín idővel kissé sötétedik, de nem lesz foltos, és nem fakul.
  7. 2,5-5%-os sósavas ortoaminofenollal pácolt jávor-, dió- és cseresznyefa száradás és 24 órai füstölés után sárgásnarancs színű lesz. A szín idővel kissé sötétedik, de nem lesz foltos, és nem fakul.
  8. 0,5%-os orcin-oldattal pácolt juhar- és cseresznyefa száradás és 24 órai füstölés után vörös színű lesz.
  9. 5%-os rezorcin-oldattal pácolt fenyőfa száradás és 24 órai füstölés után kékes színű lesz. A szín nem fakul.
  10. 2,5—5%-os parafenilendiamin-oldattal pácolt fenyő- és tölgyfa száradás és 24 órai füstölés után meleg pirosasbarna színű lesz.
  11. b) Fémsópácolás és füstölés

A csersavpótló anyagokon kívül fémsó-oldatokkal való pácolással és utána ammóniumhidroxidos füstöléssel is kaphatunk különböző színeket. A következő füstölőpácok tölgyfán és a 99—108. alatt említett csersavpótlókkal itatott fákon sötétebb barnás színt adnak, mint csersavat nem tartalmazó fán.

  1. 5%-os nikkelkolorid-oldattal pácolt csersavas tölgyfa száradás, majd 24 órai füstölés után világos olivabarna, csersavmentes cseresznyefán pedig sárgásbarna színű lesz.
  2. 15-40%-os rézklorid-oldattal pácolt tölgyfa száradás, majd 24 órai füstölés után olivbarna, cseresznyefa pedig sárgászöld színű lesz.

 A rézklorid-oldatot pácolás után a pácba itatott és azután kifacsart szivaccsal vagy ronggyal le kell a fa felületéről törülni úgy, hogy nedves folt ne maradjon rajta. A felületekre száradt rézklorid ugyanis füstölés után csak igen nehezen csiszolható le. A rézklorid-nyomok pedig zöldeskékes fémpatina-nyomok alakjában a fa rajzát elfedik.

  1. 10%-os kobaltklorid-oldattal pácolt jávor- és cseresznyefa száradás és 24 órai füstölés után világos vörösesbarna, tölgyfa pedig vörösbarna színű lesz.
  2. 5%-os dializáit vashidroxid-oldattal pácolt tölgyfa száradás és
    24 órai füstölés-után barna színű lesz. A dializáit vashidroxid-oldat mindig frissen készítendő, mert két napnál további tárolás után bomlik. A pácot melegíteni nem szabad, mert melegítés hatására szintén bomlik.
  3. 1-4%-os vasklorid-oldattal pácolt tölgyfa száradás és 24 órai füstölés után szürkésbarna színű lesz.
  4. 1-4%-os vasszulfát-oldattal pácolt tölgyfa száradás és 24 órai füstölés után szürkésbarna színű lesz. Ha a juhar-, fenyő- és körtefát előbb tannin- vagy pirogaiuszsawal és -utána 1—4%-os vasszulfát-oldattal pácoljuk, akkor ezek is száradás, majd 24 órai füstölés után
    szürkésbarna színűek lesznek. A vasklorid- és vasszulfát-oldatokat hideg
    vízzel frissen kell készíteni, mert a pác meleg víz hatására vagy 5—6 órai állás után bomlik.
Vizes pácok

Vizes pácok

Vizes pácok

Igen rég óta léteznek, de mai formájuk az elmúlt évtizedek fejlesztéseinek eredménye. Korábban ipari célokra szinte kivétel nélkül csak az oldószeres pácokat alkalmazták. Ma azonban a modern vegyiparnak, és az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásoknak köszönhetően a vizes alapú pácok uralják a piacot.

Az oldószeres pácokhoz hasonlóan könnyen, hengerléssel és szórással is felhordhatók.

Mivel azonban több idő jut a páclé egyenletes eloszlatásra, jóval könnyebb velük dolgozni. Hátrányuk, hogy a fa szálait jobban felhúzzák. Így, alkalmazásuk során elkerülhetetlen a pácolás előtti felvizezés, és az azt követő csiszolás

Használatuk erősen nedvszívó, ritka szálú fafajokhoz javasolt, mint a fenyő, az éger, a nyár, különféle fenyőfélék, a bükk, vagy a hárs.

 Porpácok:

Ahogy nevük is utal rá, por formában kerülnek kereskedelmi forgalomba. Színezőanyagként különböző kátrányfestékeket (pl.: anilin festékek) használnak, melyekhez az egyenletes eloszlás, és a megfelelő beszívódás… érdekében adalékanyagokat, és konzerválószereket is kevernek. A különböző színárnyalatú pácok egymással bátran keverhetők.

A porok oldása a gyártó által megadott módon forró, vagy meleg vízben történik. A páclé elkészítéséhez lehetőség szerint lágyított vizet, vagy tiszta eső vizet használjunk, ez megkönnyíti a por vízben történő oldását. A bekevert páclevet felhasználás előtt minden esetben érdemes leszűrni.

Az előírnál több víz hozzáadásával a páclé világosítható, a kevesebb víz alkalmazásával pedig a páclé értelem szerűen sötétebb lesz.

Bármilyen fafajhoz használhatók, bár a nagyobb pórusú fák egyenletes színezése, mint pl.: a tölgy, a kőris, vagy a mahagóni nehézkesebb.

Mivel a színezőanyagok a rostokat festik, a fa lazább szerkezetű szöveteibe jobban beszívódnak, így a porpácok negatív pácképet adnak. Bár bőséges pácfelvitellel rusztikus, mérsékelt mennyiségű anyag használatával homogén páckép is kialakítható velük. A negatív páckép élessége szükség esetén előzetes vizezéssel mérsékelhető.

 Folyékony vizes pácok:

Kereskedelmi forgalomba felhasználásra kész (folyékony) állapotban kerülnek. Színezőanyagként pigmenteket, vagy pigment-színezék keverékeket használnak. De ezen túlmenően vízben oldódó kötőanyagokat (pl. akrilgyantát), UV abszorbereket és kis mennyiségben a víz mellett más oldószereket (pl. alkoholt) is tartalmazhatnak.  Bármely fafajhoz használhatók. Negatív pácképet adnak, vízzel és egymással is szabadon keverhetők. A pigmentek erősen kötődnek a felülethez, így megakadályozzák a rostok duzzadását, s vele együtt a szálak felhúzódását. Egalizáló hatásúak, nem élénkítik a faanyag rajzolatát. ( Ez nagyon jól jöhet, ha nem szeretnénk, hogy a pác kiemelje a faanyag szöveti szerkezetéből, vagy a megmunkálás hiányosságaiból adódó hibákat a készterméken.) A pigmentek fedő jellege miatt, világosabb pigmentekkel, az eredeti faanyag színénél valamivel világosabb homogén páckép is kialakítható. Bár jó fényállósággal rendelkeznek, a világosabb színeknél UV sugárzást elnyelő adalékanyagokat is kevernek a páclébe. Ezek a pigmentek ugyanis átengedik az UV-sugarakat, aminek hatására az alatta lévő faanyag színe besötétedne.

Egykomponensű pozitív pácok:

Felhasználásra kész folyadékokként kerülnek forgalomba. Különlegességük, hogy fenyőfákon is pozitív pácképet adnak (, ami korábban csak a kémiai pácokkal volt elérhető).

Használatuk során azonban alapvető követelmény, hogy a pácolást követő lakkozáshoz (a pozitív páckép megtartása érdekében) olyan lakkot kell választani, ami nem élénkíti a faanyag rajzolatát. Vízzel hígíthatóak, a pácok egymással történő keverése azonban nem ajánlott. Elsősorban fenyőfához használhatók.

Pácolási hibák

Oldoszeres_pacok

Oldószeres pácok

Általánosságban elmondható róluk, hogy felhasználásra kész állapotban forgalmazzák őket. A színezőanyagokat és pigmenteket illó oldószerekben feloldva tartalmazzák. Ezért gyorsan száradnak, ami miatt remekül használhatók a nagyüzemi gyártásban. Hengerléssel és szórással is felhordhatók.További előnyük, hogy alkalmazásuk során nem jelentkezik a vizes pácoknál szokásos szálfelhúzás és felületi érdesedés. Ezért szükség szerint kihagyható a vizezés az utolsó csiszolási fázis előtt.

Az oldószeres pácokat leginkább keményfákhoz használjuk: tölgyre, akácra, cseresznyére stb., de a gyors száradás miatt gyakran alkalmazzák borovi fenyőnél is…

Kihangsúlyozzák a faanyag szövetszerkezetét, mellyel rusztikus felületi struktúrát hoznak létre.

 Amennyiben a cél ennek ellenkezője: a felületi struktúra elrejtése, egyöntetűvé tétele, homogenizálása, úgy kombinált pácokat használunk. Ezek szerves oldószer alapú, kötőanyagot is tartalmazó termékek.

Rusztikus oldószeres pácok

 Folyékony, felhasználásra kész állapotban kerülnek kereskedelmi forgalomba. Kész színekben kaphatók, vagy az alapszínekből kell kikeverni a szükséges árnyalatot. Szintetikus oldószerekben oldott színezékek, pigmentek illetve ezek kombinációi lehetnek. A színezőanyagokon túl tartalmazhatnak különféle felületaktív anyagokat, fixáló és szárítóadalékokat is…

Mivel a pigmentek a felületen rakódnak le és egalizáló hatásúak, a színezékek pedig a rostok közé beszívódva élénkítő hatást gyakorolnak. A két színezőanyag kombinációjával rendkívül érdekes, változatos hatású felületek alakíthatók ki. A rusztikus páckép a felület pácolás utáni visszatörlésével alakítható ki. Lényege, hogy a faanyag pórusainak színmélysége eltér (, többnyire sötétebb) a felület színmélységétől. Gyorsan szárad. Nem húzza fel a faanyag rostjait.

Olajpácok:

Különféle olajokban oldott színezőanyagok, melyeknél az olaj azon túlmenően, hogy oldószerként szolgál, segíti a színezőanyagok felülethez történő tapadását is. Tüzes, élénk színű felületeket ad. Műanyagok, és élfóliák színezésére, rusztikus páckép kialakítására is alkalmas.

Lakkpácok:

Átmenetet képeznek a pácok, és a színes lakkok között. A pácokhoz hasonlóan elszínezik a felületet, de a lakkokhoz hasonlóan felületi védelmet is biztosítanak. Lényegében színes, áttetsző pigmenteket tartalmazó lakkokról van szó. Ezek bizonyos mértékben elfedik, halványítják a faanyag rajzolatát. De legnagyobb hátrányuk, hogy a felületen kialakuló szín nagymértékben függ a felvitt rétegvastagságától. Az egyenetlenül felhordott pácmennyiség a felület felhősödését okozhatja. Ebből fakadóan a jó minőségű felületkezeléshez, az egyenletes rétegvastagság eléréséhez gépi felhordás szükséges. Patinázó festékként alkalomadtán lakkozott (alapozott) felületeken is használják. Ilyenkor a felvitt painázó réteg száradása után a felületet finoman megcsiszolják a cél elérése érdekében.

Viaszpácok:

A viaszpácok színezékkel vagy pigmentekkel ellátott viaszok (pl.: méhviasz, karnauba viasz, kínaviasz…) olajos oldatai vagy vizes emulziói, amelyek bizonyos mértékű, felületvédelmet is adnak a faanyagnak. Mechanikai ellenálló képességük azonban rendkívül csekély, ezért érdemes a pácolt felületet további védőréteggel ellátni.

Az olajos viaszpácoknál a viaszt és a színezőanyagot terpentinolajban oldjuk.

A vizes viaszpácoknál, a viaszt felmelegítjük, majd olvadt állapotában (ammónium-hidroxid-, vagy kálium-karbonát és kenőszappan vizes oldatával) részben elszappanosítjuk. Felhasználásuk korlátozott, mivel elég nehezen hatolnak be a faanyagba, Szép, természetes, selymes fényű felületet adnak, de nem fényállóak. A szükséges szín kialakításához kátrányfestékekkel (pl.: anilinfestékekkel) keverve, főleg lombos fák pácolására használják.

Kereskedelmi forgalomba felhasználásra kész állapotban kerül, de mi magunk is előállíthatjuk:

  Olajos viaszpácok

           1 liter terpentinolajat 50 C°-ra felmelegítünk, majd 20-30g olajban oldódó kátrányfestéket és 80-100g viaszt keverünk hozzá. A pácolt felületeket a kezelés után finom kefével, vagy lószőrrel át kell kefélni.

   Vizes viaszpácok

               1.: 40g méhviaszt (kb. 100C°-on) megömlesztünk. És 30ml ammónium-hidroxidot feloldunk 250ml forró vízben. Az utóbbi oldatot folytonos kevergetés közben a folyékony viaszhoz adagoljuk. Majd tetszés szerint egy kevés kátrányfestéket adunk hozzá. Az így elkészített alapléből további hígítással 2-3liter pácot nyerhetünk.

            2.: 170g méhviasz és 30 g karnaubaviasz keverékét (kb. 100C°-on) megömlesztjük. És 30 g kálium-karbonátot, valamint 40 g kenőszappant feloldunk 600 ml forró vízben. Az utóbbi oldatot folytonos kevergetés közben a folyékony viaszhoz adagoljuk. Majd tetszés szerint egy kevés kátrányfestéket adunk hozzá. Az így elkészített alapléből további hígítással 2-3liter pácot nyerhetünk.

A páclé készítéséhez lehetőleg lágy vizet: desztillált vizet, vagy esővizet, esetleg forralt vizet használjunk! Felvitel előtt a pácot jól keverjük fel! A kezelt felületeket egy-két napi száradás után finom kefével, vagy lószőrrel jól át kell kefélni.

Hordozóanyaguk szerint a színezőanyag-pácoknak két fő csoportját különböztetjük meg:

Oldószeres pácok.

  • rusztikus pácok
  • szeszpácok
  • olajpácok
  • lakk- és viaszpácok.

Vizes fapácok:

  • porpácok
  • folyékony pácok
  • egykomponensű pozitív pácok