A munkavédelem alapfogalmai

Információtartalom vázlata:

• A munkavédelem célja
• A munkavédelem területei
• A munkavédelem alapfogalmai
• veszélyforrás
• munkaeszköz
• védőberendezés
• baleset
• egészségkárosodás

A munkavédelem célja, hogy a munkahelyen töltött idő egészséges, biztonságos, kulturált körülmények között telhessen el. És a szervezett munkavégzés keretein belül elkerülhetőek legyenek, a balesetek, foglalkozási ártalmak és megbetegedések.

Ennek biztosítására, a munkavédelemről szóló törvény szabványokban írja elő:

• a munkáltató számára az egészséges és biztonságos munkavégzés megteremtésének és folyamatos fenntartásának követelményeit,
• a foglalkozási ártalmak, megbetegedések, balesetek megelőzésének módszereit.

            A munkáltatónak tehát kötelessége megteremteni a biztonságos munkavégzés feltételeit, a munkavállalónak pedig joga van ezeket megkövetelni.

De természetesen  a balesetek, foglalkozási ártalmak és megbetegedések elkerülése, és ezen szabályok betartása éppúgy a munkavállaló kötelezettsége is.

A munkavédelemnek két területe van: a munkabiztonság és a foglalkozás egészségügy.

A munkabiztonság a munkaeszközzel, géppel, berendezéssel foglalkozik, a foglalkozás-egészségügy a munkát végző emberrel, az őt érő hatásokkal.

A munkabiztonság célja, hogy a munkát végző ne kerüljön közvetlen kapcsolatba a veszélyforrásokkal, ill. ne tartózkodjon a veszélyes térben.

A munkabiztonság feladatai:

– A munkahelyi balesetek megelőzése érdekében az üzemekben olyan munkakörülményeket kell kialakítani, melyek megóvják a dolgozó testi épségét, és megakadályozzák, hogy a munkavállaló a veszélyforrás hatókörébe kerüljön. Ennek számtalan eszköze van:

• Biztonságos, zárt technológiai rendszerek bevezetése.
• A forgó gépelemek elburkolása.
• A gépek megfelelő védőberendezésekkel történő felszerelése.
• A veszélyekre rámutató figyelmeztető táblák és jelzések kihelyezése.
• Az adott munkakörhöz előírt egyéni védőeszközök biztosítása.
• A dolgozó balesetvédelmi oktatása.
• Stb.

– A bekövetkezett balesetek kivizsgálása, és a további hasonló típusú balesetek elkerülése érdekében, minden szükséges óvintézkedés megtétele.

Összefoglalva: A munkabiztonság olyan követelményeket támaszt a munkáltatóval szemben, melyek segítségével jelentősen lecsökken a munkavállalót veszélyeztető veszélyforrások száma, így biztosíthatóvá válnak a balesetmentes munkavégzés feltételei.

A balesetvédelmi szabályok betartása azonban épp úgy kötelessége a munkavállalónak, mint a munkáltatónak! Felesleges, kockázatot vállal az, aki a rendelkezésére bocsátott eszközöket, nem rendeltetésszerűen, a fenti szabályok figyelembevételével használja.

A munkavállaló megtagadhatja, illetve kötelessége megtagadnia a munkát, amennyiben az, balesetvédelmi szabályokba ütközik (pl. nincs meg a szükséges védőfelszerelés), vagy ha úgy ítéli meg, hogy annak elvégzése veszélyt jelenthet önnön-, vagy társai testi épségére.

A biztonságos munkakörülményeket meghatározó tárgyi eszközök jelenlétét, illetve állapotát az OMMF (Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség) szakemberei rendszeresen ellenőrzik. A felügyeletek munkavédelmi bírságot alkalmaznak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelmények teljesítését elmulasztó munkáltatóval szemben.

A foglalkozás egészségügy a szervezett munkavégzés során a munkavállalót érő külső hatásokkal foglalkozik. A munka során a munkavállalóra ható környezet, a magas zajszint, a nagy por, a veszélyes anyagok használata, a fokozott fizikai igénybevétel… olyan egészségkárosodást okozhat, mely csak hosszabb idő elteltével mérhető.

A munkaegészségügy feladata, a munkavállaló egészségének megóvása, a munkakörülményekből származó egészségkárosító hatások elemzése-felismerése, és kezelése által. Valamint a munkavállaló, munkaköri egészségi alkalmasságának megállapítása.

Két részből áll:

– A munkaélettan: megvizsgálja, hogy az ember szervezetét mennyire veszi igénybe a különféle feladatokból eredő (zaj-, por-, fizikai-…) terhelés, és meghatározza a rájuk vonatkozó határértékeket. Ezek betartása a munkavégzés során kötelező!

– A munkalélektan az ember munkához való viszonyából fakadó lélektani törvényszerűségeket kutatja, az optimális munkahelyi légkör kialakítása érdekében.

A különböző lélektani viszonyok, melyek a munkavállaló és a gépek-, az előállított termékek-, a munkakörnyezet-, a munkatársak-, vagy a vezetőség között jönnek létre, jelentősen befolyásolhatják a termelékenységet is.

Ennél a résznél a személyes tulajdonságok kapnak hangsúlyt, mint az akarat, a gondolkodási képesség, az érdeklődési kör, a memória, a tehetség, az elsajátított készségek, és képességek… Leginkább multinacionális cégek alkalmaznak ilyen vizsgálati módszereket, annak érdekében, hogy eldönthessék, az illető rendelkezik-e a munkakör elvégzéséhez szükséges készségekkel, el tudja viselni a munkakör által rá szabott terhelést.

A munkakörre való alkalmasságot előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálat alapján döntik el. A munkavállaló alkalmasságát leggyakrabban pszichológusok által készített tesztek segítségével vizsgálják.

A foglalkozás-egészségügyi jogszabályokban meghatározott követelmények megvalósítása minden esetben a munkáltató feladata. Ennek érdekében (a Munkavédelmi törvény hatálya alá tartozó minden munkahelyen) foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást kell biztosítania a munkáltatónak, amit különböző foglalkozás-egészségügyi szolgálatok látják el, melyek orvosai megfelelnek a miniszteri rendeletben meghatározott feltételeknek.

A foglalkozás-egészségügyi előírások betartását az ÁNTSZ (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat) megyei, fővárosi és kerületi szervei ellenőrzik. A foglalkozási megbetegedéseket az üzemorvosok az ÁNTSZ, munkáltató székhelye szerinti illetékes intézetének jelentik, ahol ezek kivizsgálásra, és elfogadásuk esetén nyilvántartásba vételre kerülnek.

A fent leírtak helyes értelmezése szempontjából a továbbiakban néhány munkavédelmi alapfogalom megtárgyalása következik:

Veszélyforrásnak nevezünk minden olyan, a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben jelentkező tényezőt, amely a munkát végző vagy a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyre veszélyt, ártalmat jelenthet. A veszélyforrás önmagában még nem okoz balesetet, mindössze annak lehetőségét teremti meg. A baleset bekövetkezéséhez mindig szükség van egy kiváltó okra, mely közvetlenül idézi elő a balesetet. Ez az ok kereshető a tárgyi eszközök nem megfelelő állapotában, működésében, a védőeszközök hiányában, vagy emberi tényezőkre vezethető vissza: szakszerűtlen gépkezelés, figyelmetlenség, rossz reflex, a szakképzettség hiánya…

A veszélyforrásoknak alapvetően három fajtáját különböztetjük meg:

– Fizikai veszélyforrások. Ilyenek lehetnek a különböző munkaeszközök, az anyagmozgató gépek, leboruló-, eldőlő rakatok, az elektromos áram, nagy nyomású levegő, magas hőmérsékletű, vagy éles tárgyak, munkadarabok…

– Veszélyes anyagokkal végzett munka. Minden olyan (robbanó-, gyúlékony-, mérgező-, maró-…) anyag, mely fizikai, kémiai, vagy biológiai hatása révén károsíthatja az egészséget.

– Biológiai veszélyforrások

• Baktériumok, gombák, melyek különböző fertőzéseket okozhatnak
• Fiziológiai, idegrendszeri és pszichés igénybevételek, melyek pl.: monoton munkavégzés, vagy nagy zajterhelés során jelentkeznek.

Munkaeszköznek minősül minden olyan szerszám, berendezés, készülék, vagy gép, melyet a munkavégzés során, azzal összefüggésben használunk. De nem minősülnek munkaeszköznek az egyéni védőeszközök (pl. fültok, pormaszk, védőszemüveg…)

A védőberendezések többnyire olyan műszaki eszközök, melyek a munkabalesetek, és más egyéb hirtelen fellépő egészségkárosodások megelőzésére szolgálnak. Megakadályozzák, hogy a gépen munkát végző személy akaratlanul valamely mozgó-, forgó-, forgácsoló gépegységhez érhessen.

A baleset az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, ill. halált okoz. Ebből következik, hogy nem számít pl. balesetnek a szívinfarktusból származó sérülés, az öngyilkosság, vagy öncsonkítás, és a huzamosabb ideig ható körülmények következtében bekövetkező egészségkárosodás.

A munkavédelem szempontjából a baleseteknek négy fajtáját különböztetjük meg:

1.: Munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés közben vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől-, időpontjától és a munkavállaló közrehatásának mértékétől függetlenül, beleértve a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatások során bekövetkezett baleseteket, mint:

• a szervezett üzemi étkeztetés,
• a foglalkozás egészségügyi szolgáltatás,
• a sérült szállásáról a munkahelyre-, illetve visszafelé vezető legrövidebb úton bekövetkezett baleset, amennyiben az a munkáltató, vagy az általa bérelt járművel történik.

2.: Úti baleset az a baleset, amely a sérültet a szálláshelyétől a munkahelyére-, ill. a munkahelyéről a szállására történő utazás közben éri, amennyiben a munkavállaló a legrövidebb úton megy, és nem tesz felesleges kitérőt (pl.: beugrik a kocsmába).

Nem számít azonban felesleges kitérőnek az, ha pl. gyermekét óvodába-, iskolába viszi, vagy reggelit vásárol magának…

Meg kell említeni, hogy amennyiben a baleset a munkáltató, vagy az általa bérelt járművel történik, az már munkabalesetnek számít. Ennek azonban nincs nagyobb jelentősége, hiszen a társadalombiztosítási ellátás szempontjából az úti baleset is munkabalesetnek tekintendő, így a munkavállalót a felépülés teljes idejére a szerződésében foglalt, vagy átlagkeresetével azonos táppénz illeti meg.

3.: Súlyos balesetnek tekintendő a baleset, amennyiben:

• az a sérült halálát okozta akár annak bekövetkezésétől számított 90 napon belül (ebben az esetben azonban orvosi szakvéleménynek kell kimondania, hogy az áldozat a balesettel összefüggésben vesztette életét).
• az súlyos csonkolást okozott. Ilyen a hüvelykujj elvesztése, a kéz-, láb két vagy több ujjának elvesztése, illetve az ennél súlyosabb csonkulás (kéz-, láb elvesztése…).
• a sérült elvesztette valamely érzékszervét, vagy érzékelő képességét, esetleg a baleset, érzékelő képességének jelentős mértékű károsodását okozta (pl. látás, hallás).
• az, a beszélőképesség elvesztésével vagy annak feltűnő eltorzulásával jár, bénulást, elmezavart okoz.
• az, az orvosi szakvélemény szerint életveszélyes sérülést, vagy egészségkárosodást okozott.

A súlyos munkabalesetek azonnali bejelentésre kötelezett baleseti események (OMMF).

4.: A majdnem-, vagy kvázi baleset, olyan esemény, amely csak a körülmények szerencsés alakulása következtében nem okozott személyi sérülést.

A balesetekkel összefüggésben mindenképpen tudnunk kell, hogy a balesetet érzékelő személy (a kvázi balesetet is beleértve) köteles azt haladéktalanul jelenteni a közvetlen felettesének, illetve a munkáltatónak.

A munkáltatónak pedig minden tudomására jutott balesetet ki kell vizsgálnia, és a hasonló balesetek bekövetkezését minden rendelkezésére álló eszközzel meg kell akadályoznia.

Az egészségkárosodás:

Az egészségkárosodás fogalmát a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény vezette be a magyar jogba. Ennek értelmében: az egész szervezetre vonatkoztatott, a szervezet felépítésében, funkcióiban betegség, sérülés vagy veleszületett rendellenesség következtében kialakult kedvezőtlen változást, egészségkárosodásnak hívjuk.

Az egészségkárosodást a munkavállalóra, munkavégzés közben huzamosabb ideig ható káros külső hatások, a foglalkozási ártalmak okozzák. Az emberi szervezet többnyire képes ellenállni, illetve alkalmazkodni ezekhez az ártalmakhoz, de ez a képesség függ az ember biológiai adottságától, pszichikai állapotától, stb. is.  Amennyiben az emberi szervezet alkalmazkodóképessége már nem tudja elviselni a rá ható ártalmakat, az nem képes regenerálódni, egészségkárosodásról beszélünk.

A foglalkozási ártalmak adódhatnak:

• Fizikai terhelésből (nehéz fizikai munka),
• Fizikai ártalmakból pl.:

– zajártalom

– rezgés ártalom

– a munkahelyi klíma által kifejtett hő terhelés

– esetleg sugárzási ártalmak

• Vegyi ártalmakból
• A porártalomból
• A munkafolyamat pszichikai hatásából (monoton munkavégzés)
• Az emberi szervezet egyoldalú igénybevételéből (pl. ülőmunka esetén a statikus terhelés)

Információtartalom vázlata:

• Építmények létesítésére vonatkozó általános előírások
• Munkahelyek kialakítására vonatkozó környezeti tényezők
• A munkáltató feladatai az egészséges és biztonságos munkakörnyezet kialakításával kapcsolatban

Faipari üzemek telepítése során a legfontosabb az ipari létesítmény befogadására szolgáló, megfelelő terület kiválasztása. Kisebb, kézmű-ipari jellegű faipari üzem lakóterületen, melléképületben is elhelyezhető. Ebben az esetben azonban rendkívül szigorú megkötéseknek kell megfelelnie.

• A melléképületben kialakított üzemrész a fő építmény rendeltetésszerű használatát semmilyen formában nem akadályozhatja, vagy zavarhatja.
• A fő építményre, és az ott lakókra semmilyen káros hatást nem gyakorolhat.
• Kialakítása során be kell tartani az ide vonatkozó rendeletekben meghatározott épülettávolságokat.
• A teleken lévő beépített területek aránya nem haladhatja meg a megengedett értéket. ( Ez a helyi építési szabályzatban van lefektetve.)
• És mindezek mellett a kialakított üzemrésznek meg kell felelnie az összes egészségügyi, tűzvédelmi és balesetvédelmi kötöttségnek.

Faipari üzemek létesítésénél, a működési engedély megszerzéséhez kötelező beméretni az üzem:

• Zajszint- és káros anyag kibocsájtását, valamint
• Porterhelését.

Ezek megengedett értékei azonban jóval alacsonyabbak lakott területen, ami jelentősen megemelheti a létesítmény kialakításának költségeit, és a fenti szabályok betartása gyakran gátat is szab az üzem további fejlődésének.

Éppen ezért, faipari üzemeket leginkább ipari területen, gazdasági övezetben célszerű elhelyezni. Itt helyezhetők el az olyan gazdasági célú építmények, melyek más beépítésre szánt területen nem építhetők fel.

Faipari üzemek építészeti tervezésénél (is), minden esetben be kell tartani az Országos Területren­dezési és Építészeti Követelmények (OTÉK) előírásait!

Ennek értelmében minden település főépítésze elkészíti a település helyi építési szabályzatát, melynek célja, hogy mindenhol a helyi adottságokhoz és a környezethez illő létesítmények jöjjenek létre. Ez biztosítja a település jellegzetes arculatának létrejöttét, vagy megakadályozza annak megváltoztatását.

A helyi építési szabályzat mellett, minden település egy úgynevezett településszerkezeti tervben, fekteti le fejlesztés, és a védelem irányelveit. Ez számos, az üzem telepítésénél kötelezően figyelembe veendő megkötést tartalmaz, hiszen meghatározza a település:

• bel-, és külterületeit,
• a beépítésre szánt és beépítésre nem szánt területeit, (Fa­ipari üzemet csak beépítésre szánt területen szabad létesíteni.)
• a különböző területekre vonatkozó előírásokat…

Területet felhasz­nálni, vagy átépíteni, ennek megfelelően faipari üzemet létesíteni, csak az OTÉK rendeletei, valamint a helyi építési szabályzat és szabályozási terv rendelkezései szerint szabad.

De mindezek mellett az épületnek, vagy épületegyüttesnek számos egyéb megkötésnek is meg kell felelnie:

Magyarországon, faipari vállalko­zás csak a „TELEPHELYENGEDÉLY” megszerzése után kezdheti meg a működését. Ez az engedély a telep elhelyezkedése szerinti illetékes önkormányzat jegyzőjétől szerezhető be. Az engedély megszerzéséhez szükséges kérvény mellé csatolni kell:

• Az üzem elkészített tervrajzait, mellyel bizonyítható, hogy:
• az üzemben megoldott, a biztonságos munkavégzéshez szükséges, forgáccsal, fűrészporral, vagy oldószerrel szennyezett levegő elvezetése, tisztítása, és a megfelelő szellőztetés.
• kialakításra kerültek a megfelelő méretű, és tűzvédelmi szempontból megfelelő elhelyezésű szociális létesítmények:  – öltöző
• zuhanyzó
• WC
• ebédlő
• Ehhez be kell szerezni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) engedélyét.

– a választott területen rendelkezésre áll a megfelelő infrastruktúra. Biztosítva van az üzem működéséhez szükséges elektromos áram, víz (ivóvíz, technológiai víz oltóvíz), valamint a szennyvíz elvezetéséhez szükséges csatornarendszer. Az ipari vizet a csatornába vezetés esetén tisztítani kell!

– Biztosítva van a létesítmény közterületről vagy magánútról gépjárművel történő megközelíthetősége, és a rendeltetésszerű használathoz szükséges gépjárműpark számára megfelelő méretű terület áll rendelkezésre. Ügyelni kell, hogy a létrehozott üzem ne növelje meg jelentősebb mértékben a környezete gépjárműforgalmát, mert ezzel zavarhatja az ott lakókat.

• A kérvénynek tartalmaznia kell továbbá, az üzemben használt veszélyes munkaeszközök listáját, és leírását.
• Amennyiben az üzemben környezetre veszélyes technológia működik, kör­nyezeti kárelhárítási tervet kell készíteni.
• A gyártás során keletkező egészségre káros, vagy környezetre veszélyes hulladékok biztonságos tárolásának, és kezelésének, megsemmisítésének leírását. Faipari üzemekben ilyen anyagok például a:

– forgácslap, és farostlemez hulladékai

– a felületkezelés során keletkező hulladékok, szennyezett felületkezelő eszközök, rongyok, lakk-iszap,

– szavatosságukat vesztett-, és felhasználhatatlanná vált felületkezelő anyagok.

Ezen szempontok figyelembevétele azért is rendkívül fontos, mert egy újonnan létrehozott faipari üzem, jelentős mértékben képes terhelni a környezetét, mellyel egyaránt ronthatja az ott dolgozók, vagy a környezetében élők életkörülményeit. Mindezek mellett alapvető feltétel az is, hogy egy-egy újonnan létrehozott üzem ne zavarja a már ott lévő létesítmények működését, vagy a környezete ökoszisztémáját.

A környezetvédelmi szabályok betartása jelentős mértékben megnöveli a beruházási költséget, de egyben meg is előzi a szabálytalanul működő üzem által esetlegesen fizetendő súlyos összegű kártérítéseket, melyek az üzem bezárásához is vezethetnek.

A káros környezeti hatások mértékének kimuta­tására üze­meltetés-technológiai tervet kell készíteni, melyben szakhatósági vizsgálatok által be kell méretni a létesítmény:

– Környezetre gyakorolt zaj-, és rezgésterhelését,

– porterhelését,

– valamint a környezetében lévő vizek tisztaságára gyakorolt hatását.

Az ide vonatkozó terhelhetőségi határértékeket rendeletek szabályozzák.

Faipari üzemek biztonságos kialakításának feltételei

A faipari üzemeket mindig az ott alkalmazandó gyártási technológia, és az üzem kapacitása függvényében tervezzük. Ez határozza meg az üzemben felállítandó gépek típusát, azok helyigényét, a gyártás közi anyagtárolás számára szükséges hely méretét, az alap-, és segédanyagok, valamint a készáru számára kialakítandó terület nagyságát…

A nagyobb faipari üzemekben a különböző munkafolyamatok már nem egy épületben, hanem épületegyüttesekben kerülnek elhelyezésre. Az üzem kapacitásán az egységnyi idő alatt (pl. évente) legyártott termékek mennyiségét értjük. A faipari üzemek többnyire nagy kiterjedésű, összefüggő belső térrel rendelkező üzemcsarnokok. Az üzemcsarnok kialakításánál rendkívül fontos, hogy:

• Az megfeleljen a vele szemben támasztott szilárdsági-, állékonysági követelményeknek, megfelelő rezgés elleni védelemmel legyen ellátva.
• A falak jó hő, és hangszigetelő anyagból készüljenek.
• A csarnokban kialakításra kerülő munkahelyek feleljenek meg az oda vonatkozó higiénés, egészségügyi, és környezetvédelmi előírásoknak.
• Megfelelő mennyiségű természetes fény álljon rendelkezésre az üzem megvilágításához.
• Tervezését, kivitelezését a hatályos tűzbiztonsági előírásoknak megfelelően kell elvégezni. És a helyi építési szabályzatnak megfelelően ezeknek illeszkednie kell a település arculatához.
• A falak felülete legyen világos, és sima, az aljzat könnyen tisztítható legyen, és képes legyen ellenállni az őt érő mechanikai igénybevételeknek.

Fény

Alapvető szabály, hogy a biztonságos munkavégzés, és a megfelelő minőségű termék előállításához mindig a legoptimálisabb megvilágításra van szükség. Azt, hogy ez pontosan mekkora, mindig az adott munkafolyamat határozza meg. Kevésbé érzékeny a megvilágítás minőségére például a forgácsoló üzem, míg lényegesen jobb megvilágítást igényel egy finomabb összeszerelési munka, a felületkezelő üzemrész, vagy a minőségellenőrzés területe.

• A világítás fajtája, és erőssége befolyásolja a színek felismerhetőségét, így például a felületkezelő üzemekben, vagy üzemrészekben törekedni kell a természetes, vagy ahhoz leginkább hasonlító színképű megvilágítás alkalmazására.
• Ügyelnünk kell arra, hogy a helységekben egyenletes legyen a megvilágítás, vagyis a fényforrásoktól távolodva se csökkenjen jelentősebb mértékben a fény intenzitása. Erre vonatkozó szabályok:       – az átlagos, és a legkisebb világítás aránya ne legyen kisebb, mint 1/3.               – Amennyiben az adott munkafolyamathoz az általános megvilágításon túl, helyi megvilágítást is alkalmazunk, az általános megvilágítás legalább 40%-át tegye ki, az ottani fényintenzitásnak.
• Mesterséges fényforrások alkalmazásánál gyakori probléma lehet, hogy a világítótestből kilépő, túlságosan erős fény a szemek káprázását okozza. Ezt a lámpák helyes tájolásával, megfelelő magasságban történő elhelyezésével, védőbúra, vagy ernyő elhelyezésével okvetlenül meg kell szüntetni! Ez ugyanis akadályozhatja a tárgyak felismerhetőségét, és így baleset okozója is lehet. Neonoknál a káprázás kevésbé zavaró, ha azok hossztengelye párhuzamos a nézési iránnyal.
• Különösen neon, vagy ahhoz hasonló elven működő fényforrásoknál, ügyelni kell arra, hogy a világítótestek eltérő fázisról üzemeljenek. Az őket működtető váltakozó áram periodikus fényingadozása ugyanis stroboszkóphatáshoz vezethet. Ilyenkor a lámpából kilépő fény ugyanolyan frekvenciával érkezik a szemünkbe, mint ahogy a forgácsolószerszám forog. Ennek következtében optikai csalódás alakul ki, ami miatt egy nagy sebességgel forgó forgácsoló kést is állónak látunk. Ez rendkívül baleset veszélyes lehet, főleg, ha a többi géptől nem halljuk, hogy az be van e indítva. Az eltérő fázisról működtetett világítótesteket úgy kell elhelyezni, hogy azok fénye megfelelő arányban keveredhessen.

Az üzemek kialakítása során törekedni kell arra, hogy minél több természetes fény jusson az épületbe. Ez a fény ugyanis a legelőnyösebb a munkavégzéshez.

A fény beépített nyílászárókon keresztül jut az üzembe. Keskenyebb, téglalap alapú ún. egyhajós épületeknél elegendő fényt biztosítanak az oldalakra beszerelt ablaksorok. Ez egyben a legegyszerűbb módszer is, azonban ügyeljünk az épület tájolására! A legtöbb fényt ugyanis az északi oldalról juttathatunk az üzembe, így érdemes itt létrehozni a nagyobb ablakfelületet.

Szélesebb épületeknél, a középső rész megvilágítására célszerű a tetőszerkezetbe felülvilágító ablaksort építeni. Ezzel, jóval egyenletesebb fényeloszlást tudunk biztosítani, de a módszer sajnos számos hátrányos tulajdonsággal rendelkezik:

• A ferde síkú tetőablakokat huzal­háló-betétes, vagy biztonsági üveggel kell szerelni, ami a megfelelő tetőszerkezet kialakításával együtt rendkívüli módon megnöveli a beruházás költségeit.
• A tetőablakok nem védenek a napsugarak káros hőhatásaitól, így nyári időszakban az üzem nagyon felmelegedhet

A padlózat

A padlózat kialakítása során ügyelni kell arra, hogy:

– az károsodás nélkül elviselje a reá háruló terhelést, ami figyelembe véve a faipari gépek felépítését, a rakatok súlyát, vagy egy targoncás anyagmozgatást, nem csekély! Ennek megfelelően a későbbi kényelmetlenségek elkerülése érdekében, a rétegvastagságok meghatározása statikai számítások alapján történik.

A legtöbb faipari gép nem igényel külön alapozást, bátran elhelyezhető a szokásos 15-22 cm vastagságú aljzatbetonon. Dinamikus terhelésű, vagy nagyobb súlyú gépeknél, azonban előfordul, hogy azokat a padlózattól függetlenül, külön kell alapozni. Ilyen esetekben, a gép működéséhez szükséges aljzat pontos kialakításához érdemes felvenni a kapcsolatot a gép gyártójával.

– Figyelembe kell vennünk a beton hő tágulását is, így a nagyobb összefüggő padlófelületeket mozgási (dilatációs) hézagokkal kell felosztani. Ezzel elkerülhetjük, hogy a padlózaton repedések jelenjenek meg.

– A járófelületnek könnyen tisztíthatónak, csúszásmentesnek, és a használt vegyszerekkel szemben ellenállónak kell lenniük, azon fehér, vagy sárga vonallal kell jelölni a közlekedési útvonalakat.

Az üzem kapuja szerkezeti szempontból a leggyakrabban nyíló, toló, vagy billenő, de különleges esetekben előfordulhatnak harmonika, redőnyszerű, vagy egyéb ajtótípusok is.

A nyíló ajtóknak mindig tűzbiztonsági okok miatt mindig kifelé kell nyílniuk. A tervezésnél érdemes tudni, hogy az üzem egyetlen ajtaja sem nyílhat közvetlenül közútra.

Egyéb helységek

Az üzemcsarnok nem csak a gépek elhelyezésére szolgáló épület, azon belül még számos egyéb helyiségnek is helyet kell kapnia!

Az üzemvezetés számára kialakított irodát úgy kell kialakítani, hogy onnan lehetőség szerint a csarnokba tekintve, figyelemmel lehessen kísérni a termelést.

A kulturált munkakörülmények biztosításához nemenként az üzemi létszámnak megfelelő méretű öltözőket, illemhelyeket és zuhanyzókat, kell kialakítani. És szükség esetén itt kap helyet az étkezőhelység is, többnyire az öltözőben.

A téli időszakban az üzem hőmérséklete jelentősen lecsökken, ezért ügyelni kell arra, hogy ezek a helységek megfelelően fűthetőek legyenek, így az öltöző, és az étkező, melegedő helységként is szolgálhat. Ezen helységek átlagos belmagassága csupán töredéke az üzemének (így könnyebben ki is fűthetők a téli időszakban), de az előírásoknak megfelelően átlagos belmagasságok nem lehet kisebb, mint 2,5méter.

 Szellőztetés

A faipari üzemekben a por ártalom elkerülése érdekében ma már mindenhol elszívó rendszereket használnak. Amennyiben a por leválasztása az üzemen kívül történik, vagy a festőműhely levegőjét valamilyen helyi elszívó rendszer segítségével tartjuk tisztán, mindig gondoskodnunk kell a megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű levegő visszatáplálásról. A huzat hatás elkerülése végett az elszívásra, és a visszatáplálásra többnyire közel azonos teljesítményű ventillátorokat használunk, és a huzathatás elkerülése végett alkalom adtán több befúvó pontot is létrehozunk.

A huzathatás kb. 2m/s légsebesség fölött jön létre. Ennek különösen nagy szerepe van a felületkezelő üzemekben, ahol a levegő mozgása jelentősen befolyásolhatja a felületkezelés minőségét. Ezeken a helyeken pont ezért a megengedett legnagyobb légmozgás 2m/s.

A megfelelő légcserének nem csak az üzemcsarnokban, de az irodákban is nagy szerepe van. Az ember munkája során elhasználja a körülötte lévő levegő oxigéntartalmát, és így elegendő oxigén hiányában teljesítőképessége lecsökken. Itt azonban, és az egyéb szociális helységeknél többnyire elégséges a természetes légcsere is (szellőztetés), nincs szükség külön szellőztetőrendszer kiépítésére.

A faipari üzemek fentiekben ismertetett telepítési szabályainak, széleskörű ismerete mellett is konzultálnunk kell a helyi főépítésszel, és az engedélyező hatóságokkal, az üzem problémamentes kialakítása érdekében.

A tervek elkészítésével kizárólag az arra jogosult tervező – a feladat jellegének megfelelő minősítésű okleveles építészmérnök, a Magyar Építész Kamara tagja – bízható meg.

Faipari üzemek telepítésénél többnyire az alábbi hatóságokkal, és vállalatokkal kell felvenni a kapcsolatot:

• tűzoltóság
• polgári védelem
• ÁNTSZ
• természetvédelmi, kör­nyezetvédelmi és kulturális örökségvédelmi hatóság
• re­pülésbiztonsági szolgálat (nagyobb méretű tükröződő felületű épületek esetén)
• villamos művek
• víz és csatorna művek